Az állattenyésztés termékeinek piaci pozíciói konszolidálódtak, a jó technológiával, jó szakmai színvonalon termelők tudnak nyereséget realizálni. A magas inflációt követő fogyasztás növekedése, a turizmus újbóli felfutása pozitívan hat a keresletre is. A magyar sertéságazatra szintén kedvezően hat az a tény, hogy három év alatt 15 százalékkal csökkent a német sertés­állomány, azon belül a tenyészkoca-állomány 19 százalékkal 1,4 millió állatra csökkent. A sertéslétszám egész Európában fogy, ez látszik a takarmánygyártási adatokon is.

Persze veszélyek itt is vannak

A madárinfluenza réme továbbra is velünk van, kártétele előre megbecsülhetetlen. A ketreces tyúktartás időt kapott, de a napirendről nem került le a ketreces tyúktartás teljes tilalma. A fogyasztókat félretájékoztató propaganda elhiteti, hogy az állatok szenvedése árán termelik a tojást.

Miért nem a szakma oldaláról teszik fel a kérdést? Milyen teljesítményre képes az az állati szervezet, amelyik szenved, stresszben él, fájdalmai vannak, betegségek gyötrik? Ugye a válasz egyértelmű!

A mai fajták többsége olyan szelekción esett át, amely során ehhez a tartástechnológiához szelektálták folyamatosan. Ezt érzi számára „természetesnek”, abban nem foglalnék állást, hogy ez jó vagy rossz volt az elmúlt 50-60 évben, de ma ez van! Nyilván ezen a nyomon feszegethetjük azt is, erkölcsös-e olyan kutyafajtákat előállítani, amelyek állatorvosi segítség nélkül még az utódait sem tudja világra hozni. Amikor egy állat a fajtájára jellemző termelési paramétereket hozza, megfelelően szaporodik, nem mutatja betegség tüneteit és nem hullik el, akkor nagy valószínűséggel „jól is érzi” magát. Az állatok életminőségének folyamatos javítása erkölcsi kötelessége az állattenyésztő társadalomnak, de a közgazdasági kereteket is érdemes volna figyelembe venni.

Egy másik kérdés az állatjólét mellett a fenntarthatóság, a zöldülő technológiák alkalmazása. Ezzel a kérdéssel viszont már lehet, hogy el is késtünk! Miért kell nagyon gyorsan és nagyon intenzíven foglalkozni a problémával a „jajgatás” helyett? Tények: az idei téli időszak átlaghőmérséklete 3,5 ºC fokkal volt magasabb mint az előző 100 év átlaga. Az előző 9 hónap mindegyikének átlaghőmérséklete meghaladta az adott hónap előző 100 évének átlaghőmérsékletét.

Vajon normális, hogy április 10-én be lehetett fejezni a kukorica vetését 2024-ben? Normális, hogy április első hetében kalászol az árpa? Péter-Pál napjára lemosva, letakarítva el lehet tenni a kombájnokat, mert végeztünk a nyári aratással. Talán most már senkinek nem lehet kétsége afelől, mi robog felénk. A káros­anyag-kibocsátásban a mezőgazdaság jelentős szereplő. Megvannak azonban azok az innovatív megoldások, amik a technológiában, takarmányozásban segítenek csökkenteni az üvegház hatású gázok kibocsátását.

Az antibiotikumok használatának csökkentésére szintén törekedni kell

Mit érezhet az a szülő, akinek a kórházban tüdőgyulladással fekvő gyermeke felett azt mondja az orvos, „rezisztens baktérium okozta a betegséget, nem tehetünk semmit”. A napjainkban gyártott antibiotikus készítmények 80%-kát az állatorvosi szakterület használja fel. Így lehet némi felelősségérzetünk az előbbi humán orvosi mondatokért, hiszen az adott rezisztens kórokozót nagy valószínűséggel állati szervezetben „állították elő”. Az antibiotikumok használatára ugyanaz a megfogalmazás legyen érvényes, mint a precíziós növénytermesztő gépek használatára: csak oda, ahova szükséges, és csak annyit, amennyi szükséges!

A fogyasztók reális tájékoztatására sokkal több energiát, pénzt kellene fordítani a szakmai szervezeteknek

A tudatos fogyasztó - egyre több fiatal a „Z” generációból - elvárja, hogy az a termék ami az asztalára kerül, fenntartható módon, környezetet nem terhelve, az állatnak szenvedést nem okozva termelődjön meg. Hajlandó időt és fáradtságot áldozni arra, hogy ezt ellenőrizze. Az állattenyésztőknek és tágabb értelemben a mezőgazdasági termelőknek el kell juttatni az üzenetet, ez a termék pontosan a vásárló elvárásai szerint készült.

De vigyázat! Nem lehet „átverni”, nem igazat állítani, mert ez olyan bizalomvesztést okoz, ami helyrehozhatatlan kárt fog a termelőknek okozni hosszú távon.

Most kinek higgyek?

Tényleg a hús-, a tej-, a tojás-előállítás teszi tönkre a bolygónkat, ráadásul még egészségtelen is?! Tiszta, világos kommunikációval el kell mondanunk, hogy nem! 

Az egész mezőgazdaságunkat nézve a 2024 év még nem fog elkényeztetni bennünket

A háborúk itt maradnak velünk, ami eltorzult kereskedelmi hatásokat eredményez. A makrogazdasági folyamatok is botladoznak. A klímaváltozás, a felmelegedés, az extrém magas hőmérsékletek, az extrém mennyiségű rövid idő alatt lezúduló csapadék és a 100 km/órát meghaladó széllökések kárt fognak okozni talajainkban, növényeinkben, állatainkban és bennünk, emberekben is. Ez egy fokozott kihívás, ami innovatív gondolkodást, kreatív cselekvést kell, hogy előhozzon. A szakmai tudás hihetetlen módon felértékelődik és előtérbe kerül egy nehezen megfogalmazható tulajdonság; a jó szakmai megérzés.