A héten veszi kezdetét Brüsszelben az a tárgyalássorozat, melynek keretében a tagállamok képviselői igyekeznek közös nevezőre jutni az elkövetkezendő időszak büdzséjéről, melynek eredménye alapjaiban rengetheti meg a tervezett agrárreformot, ennélfogva a támogatási rendszer eddigiek alapján vélt átalakulását is. Dacian Cioloº uniós agrárbiztos bő egy éve beterjesztett reformjavaslatai nyilvánosságra kerülésük első pillanatától óriási vitát generáltak, köszönhetően annak a kitételnek, mely a támogatási pénzek 30 százalékát ahhoz kötné, hogy az összterület 7 százaléka ökológiai célterületként, azaz például mezővédő erdősávként, sövényként legyen hasznosítva. A cél ugyan nemes, ám rosszabb pillanatban nem is érkezhetett volna, hiszen először a gazdasági válság, majd a világszerte tapasztalható aszály következtében előálló áremelkedés következtében komoly hátszelet kaptak azok a hangok, melyek elsősorban az élelmiszerellátás biztonságára, a termelési hozamok növekedésére helyeznék a fókuszt.

Egyes szakértők azonban óva intenek a helyzet olyan fekete-fehér tálalásától, melyben az egyik oldalon a gazdasági, a másikon a környezetvédelmi értékek állnak. Ami azt illeti a reformban megfogalmazott kötelező zöldítés hatásai hosszabb távon gazdaságilag is kifizetődőek lennének. Ben Woodcock, a British National Environment Research Council.munkatársa is ezen szakértők közé tartozik, hangsúlyozza a vitatott területek menedéket biztosítanának a beporzásban nélkülözhetetlen méheknek, vagy épp a kártevőkkel táplálkozó élővilágnak. Ezáltal jelentősen csökkenhetne a növényvédőszerekre illetve műtrágyára fordítandó összeg, valamint csökkenthetné a felszíni vizekre gyakorolt szennyező hatást is. “Csak az USA-ban évente 3,5 milliárd euró körüli összeget fordítanak a kártevők elleni küzdelemre, világviszonylatban pedig évi 153 milliárd eurót emésztenek fel a mesterséges beporzási technikák. Ez igen komoly gazdasági értékkel bír" - állítja a szakember. Meglátása szerint a biodiverzitás támogatási feltételek útján, nagy területeken történő kikényszerítése tagadhatatlan előnyökkel járna az unió gazdaságának. Hasonló véleményen van Hans Brand holland mezőgazdasági minisztérium képviselője is, aki szerint ez az egyetlen módja, hogy valóban környezetbarát útra tereljék Európa mezőgazdaságát, továbbá nem lehet figyelmen kívül hagyni a további pozitív tényezőket, így például a föld- és vízminőség javulását sem.

Ezzel együtt komoly nyomás alatt van a zöldreform, az agrárminiszterek tanácsa és az Európai Parlament is egyértelműen a Cioloº-javaslatok minimum enyhítése mellett tört lándzsát. Ám ha a költségvetés még tovább csökken, úgy nehezen hihető, hogy a támogatási források visszaesésének fényében sikerül lenyeletni ezt a békát a tagországokkal, azaz könnyen lehet, hogy az enyhítés lesz a legkevesebb, amitől a zöldreform híveinek tartaniuk kell.