A szakértői csoport, amely Dacian Ciolos uniós agrárbiztos kezdeményezésére jött létre áprilisban, a 2008-as borreformnak azt az aspektusát vizsgálta több mint féléves munkája során, amely 2015-től megszüntetné a szőlőtelepítési jogok mindenféle korlátozását, liberalizálva a piacot. A csoport közleménye szerint "széleskörű konszenzus" jött létre arról, hogy a szőlőtelepítési jogok szabályozói keretét 2015 után is fenn kell tartani valamennyi borkategóriában, amikor lejár a jelenlegi szőlőtelepítési jogok rendszere.

A szakértők szerint létfontosságú lenne egy olyan dinamikus szabályozói mechanizmus, ami "kedvező feltételeket teremt az európai borágazat kiegyensúlyozott fejlődésére". A csoport az új ültetvénytelepítések fejlett engedélyeztetési rendszerének létrehozását javasolja a borok valamennyi kategóriájában, amit a tagállamok működtetnének az elismert szakmai szervezetek ajánlásainak figyelembe vételével. Az engedélyek kiadása ingyenes lenne, nem lehetne senkire sem átruházni és csak egy korlátozott időre lenne érvényes.

A rendszert egy európai szintű biztonsági mechanizmus egészítené ki, ami a szőlőültetvények rendezett terjeszkedését szavatolná. A mechanizmus keretében előre meghatároznák azt a százalékot, amilyen mértékben a bortermelő vidékek kiterjedése évente maximum növekedhet; előre rögzítenék, hány hektárral bővülhetnének minden évben az új telepítések, miközben a tagállamok objektív és diszkrimináció-mentes kritériumok alapján nemzeti és regionális szinten, illetve borkategóriáktól függően alacsonyabb szinteket is meghatározhatnának.

Ha az engedélyezésre benyújtott igénylések meghaladnák a küszöbértékeket, a tagállamok az EU-szinten meghatározott objektív és diszkrimináció-mentes prioritások alapján adnának ki engedélyeket. A szakértők ajánlásának értelmében az új rezsim a jelenlegi rendszer végétől számított 6 évig lenne érvényben, egy félidős felülvizsgálat lehetőségével, és átmeneti intézkedésekre is lehetőség nyílna. A szakértők ajánlásait a Tanács és az Európai Parlament elé kerülnek majd, és az Európai Bizottság is figyelembe veszi őket nem kizártan a KAP-reform keretében.

Tizenhárom-tizennégy uniós tagállam, köztük Magyarország korábban közös levélben szorgalmazta a Bizottságot az új ültetvények telepítését tiltó szőlőtelepítési jogok rendszerének fenntartására 2015 és 2018 után is, amikor a 2008-ban elfogadott szőlő- és borreform értelmében semmi sem korlátozná többé a telepítést. A 2008-as borreform egyik legfontosabb eleme volt a telepítési jogok rendszerének liberalizálása, amire 2015 a tagállamoknak adott határidő, amit 2018-ig meghosszabbíthatnak.

A szőlő- és borágazat legutolsó reformjának a strukturális bortúltermelés leépítése volt az egyik vezérfonala, aminek szerves része volt az eladhatatlan asztali borok lepárlására kifizetett támogatás megszüntetése. Ezzel párhuzamosan egy hároméves tőkekivágási programot hirdettek, amelynek keretében külön támogatásokat adtak az alacsony hatékonysággal, 3-4 hektáron, vagy annál kisebb területen gazdálkodóknak a termelésből való kilépésre. A hatékonyabb bortermelő gazdaságoknak pedig több pénz állt a rendelkezésükre az ültetvények és a pincék modernizálására, s ezen keresztül a minőségi borok előállítására, amelyben Európa továbbra is tartja vezető helyét a világban, bár piaci részesedése az elmúlt években jelentősen csökkent az olcsóbb és kiegyensúlyozott újvilági borokkal szemben.

A borreform végrehajtása óta 165 ezer hektár szőlőültetvényt vágtak ki 2008 és 2010-2011 között az Európai Unióban, a közösségi bortermelés pedig 10 millió hektoliterrel, körülbelül 6-7 százalékkal csökkent.

Az Európai Bizottság szerint a reformban előirányzott intézkedések elérték céljukat, mert növelték az európai borágazat versenyképességét, elsősorban a minőségi borok növekvő arányának köszönhetően. Több mint egy tucat bortermelő ország azonban ellenzi a szőlőtelepítési jogok jelenlegi rendszerének felszámolását, mert az szerintük hátrányos lenne a kistermelőknek; helyzetbe hozná a nagy befektetői csoportokat; ezzel párhuzamosan az ipari termelés terjedne el a minőség rovására; túltermeléshez vezetne és levinné az árakat; végül pedig olyan, mélyebb fekvésű területekre is telepítenének szőlőültetvényeket, ahol nem alkalmasak a termelésre a feltételek. A magyar szakmai szervezetek attól is tartanak, hogy a termelési korlátozások eltörlésével az olcsó olasz és spanyol importborok elárasztanák az országot, hátrányos helyzetbe hozva a hazai borokat és termelőket.

Felvetődik a kérdés, hogy mi értelme volt néhány éve korlátozni a termelést, ha most a telepítési jogok liberalizálása révén újra növelik a termelési potenciált. A Bizottságnak erre az a válasza, hogy a reform révén a strukturális, sehol sem eladható feleslegektől szabadultak meg, miközben mára a termelők a szubvenciók helyett a piaci jelzésekre reagálnak, a két szituáció pedig nem összehasonlítható.

(Bruxinfo)