Mióta foglalkoznak a használt sütőzsiradékok illetve az élelmiszerhulladék begyűjtésével?

Deák György: A cég 1990-ben jött létre, kifejezetten a sütőolaj begyűjtése, elszállítása és feldolgozása céljából, ezzel tehát a kezdetek óta foglalkozunk. Maga az ötlet egy két évvel korábbi bécsi látogatásra vezethető vissza, ott tapasztaltam ugyanis először, hogy egy gyorsétteremből az elhasznált olajat műanyag kannákba gyűjtve egy autóval elszállítják. Hazatérve némi utánajárással kiderült, hogy Magyarországon még csak hasonló rendszer sem működik, így megkerestem a gyorséttermeket, szállodákat, éttermeket, hogy elszállítanám a keletkezett használt zsiradékot. Nem mondom, hogy nem néztek rám furcsa szemmel, de ennek ellenére egy év múlva már 36 tonna használt olajat gyűjtöttem be egyetlen Barkasszal. Az együttműködő partnerek száma a kezdeti 80-90-ről az évek során a cég növekedésével párhuzamosan ma már több mint 3600-ra nőt, a Biofilter Zrt. cégcsoportja pedig immáron közel százötven embert foglalkoztat. Az élelmiszerhulladék elszállításával 2003 óta foglalkozunk. 2002-ben az élelmiszer- és ételhulladékokra vonatkozó új jogszabályok megtiltották az étkezési hulladékok takarmánycélú felhasználását. A rendeletek értelmében az étkeztetéssel foglalkozó közkonyháknak, vendéglátó-ipari egységeknek, cégeknek, kereskedelmi áruházláncoknak gondoskodniuk kell élelmiszer- és ételhulladékai összegyűjtéséről és elszállításáról. Voltaképpen logikus döntés volt ebbe az irányba bővíteni tovább a profilt, hiszen egyfelől már komoly tapasztalatot mondhattunk magunkénak a hulladékelszállítás és feldolgozás terén, másrészt bizonyos mértékig alapozhattunk a már meglévő infrastruktúránkra, kapcsolati tőkénkre. Ráadásul a két üzletághoz kapcsolódó ügyfélkör komoly átfedéseket mutat, azaz számukra még komplexebb, még összetettebb szolgáltatásokat tudunk kínálni.

Jellemzően hova kerülnek a begyűjtött anyagok, hogyan kerülnek újrahasznosításra? Hogyan történik a feldolgozás során visszamaradó mennyiségek megsemmisítése?

D.Gy.: Nincs mit megsemmisíteni, egész egyszerűen nem képződik feldolgozási maradék. A begyűjtés mellett minden beérkező hulladékot feldolgozunk és speciális eljárással vagy terméket, vagy alapanyagot állítunk elő belőle. A hulladékzsiradékok feldolgozást követő legjellemzőbb felhasználási területe a biodízelgyártás, de a vegyipar egyéb területei, vagy épp az aszfaltgyártás számára is értékes alapanyagot jelentenek. A biodízel-alapanyag előállítás a Csévharaszti üzemben történik, ide a hazai forrásokon kívül Görögországból, Horvátországból és Romániából is érkezik a használt sütőolaj, a kész terméket ezt követően hazai, ausztriai és szlovák biodízelgyárak felé értékesítjük. Az élelmiszerhulladék esete egyszerűbb, gyakorlatilag valamennyi a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. telephelyére kerül, ahol rothasztó silóban állítanak elő belőle biogázt.

Ha jól tudom korábban takarmányadalék is készült az olajból.

D.Gy.: Még 1992-ben Csévharaszton, az akkor már 20 éve működő zsírpor üzem területén gyártottuk használt zsiradékból a Favorit-40 és Favorit 40/A nevű zsírpor takarmány-energiadúsító készítményeinket. A megváltozott uniós szabályozási környezet azonban már nem teszi lehetővé az élelmiszerhulladékok takarmányozási céllal történő újrahasznosítását, mivel ennek komoly élelmiszerbiztonsági kockázatai vannak. Ezen üzletágunk megszűnése tulajdonképpen csak felgyorsította az energiaszektor felé történő fordulást, ami legkevésbé sem baj, hiszen jelenleg messze a biodízelgyártás a leghatékonyabb és leginkább környezetbarát feldolgozási mód.

Az élelmiszerhulladékok kezelésének szabályozása sem tökéletes, de az ellenőrzés hatékonyságának hiányosságai talán még nagyobb problémát jelentenek. Hogyan látja ennek veszélyeit, miként lehetne valóban célravezetően orvosolni a problémát Ön szerint?

D.Gy.: A legnagyobb veszély egyértelműen a hulladék útjának követhetetlenségében rejlik. Feltehetőleg a mai napig számottevő mennyiség kerül a takarmányozásba. Nem véletlenül tiltják ezeket a felhasználási módokat mind a hazai, mind az uniós jogszabályok, hiszen csak ezek betartatásával lehet garantálni, hogy a potenciálisan veszélyes, környezet- és egészségkárosító anyagok ne kerülhessenek vissza közvetlen környezetünkbe, vagy akár az élelmiszerláncba. A jelenlegi nehézségek abból fakadnak, hogy a hazai szabályozási környezetet összhangba kell hozni az Európai Unió által előírtakkal. Egy átmeneti időszakról van szó, amikor természetes, hogy nem megy minden zökkenőmentesen, de tapasztalataink szerint valamennyi érintett keményen dolgozik azon, hogy a végeredmény mindenki számára megfelelő legyen. Mindenesetre minden egyes lehetőséget megragadunk arra, hogy a szakma egyéb képviselőinek, illetve a döntéshozóknak nyújtott tanácsaink révén érdemben hozzájáruljunk egy olyan közeg kialakításához, ahol valamennyi élelmiszerhulladék pontosan lekövethető, szállítása és feldolgozása szakszerűen és biztonságosan zajlik, valamint az esetleges havária helyzetekben gyorsan és egyértelműen megállapíthatóak legyenek a felelősök, ennél fogva minél előbb megkezdődhessen az adott probléma kezelése, elhárítása.

Nemrégiben Európa tíz legjobb vállalkozója közé sorolta Önt az European Business Awards. Ön szerint minek tudható be a siker?

D.Gy.: Úgy vélem leginkább annak a ténynek, hogy alapítása óta a Biofilter Zrt. folyamatosan alkalmazkodni tud a piac változásaihoz. Jól mértük fel az igényeket, hiányosságokat, és ezekre alapozva egy sokrétű, innovatív, magas szintű rugalmasságról újra és újra tanúbizonyságot tévő vállalatot építettünk fel. Minden állami ösztönzés nélkül egy fennálló környezetvédelmi társadalmi problémára tudtunk választ adni egy olyan modell formájában, mely nem csupán messzemenőkig környezetbarát, de emellett gazdaságosan, nyereségesen működtethető. Ezen körforgás minden egyes szereplőjének - legyen szó magáról a Biofilterről, együttműködő partnereiről, vagy épp a társadalmi környezetről - egyértelmű előnye származik a cég tevékenységéből. Ezt kevés vállalkozás mondhatja el magáról, a díjat tulajdonképpen mindezek elismeréseként is fel lehet fogni.