Hogyan alakult a Generali-Providencia agrárüzletága az elmúlt időszakban?

Kókai Gábor: Alapvetően a Generali-Providencia agrárbiztosítási portfóliójáról elmondható, hogy dinamikusan fejlődik, ez nem csak 2012-re, de az azt megelőző évekre is vonatkozik. Robbanásszerűen megugró mutatókról ugyan nem beszélhetünk, ami, tegyük hozzá, nem is különösebben jellemző erre a szegmensre, évről-évre egyenletes és stabil növekedést mondhatunk magunkénak. A közelmúltban egyedül az állattenyésztésre köthető biztosítások állami támogatásának 2003-as megszűnése törte ezt meg, ennek hatására két év alatt gyakorlatilag megtizedelődött az állatbiztosítások piaca.

Milyen mértékű támogatásról volt szó?

K.G.: A biztosítási díj 30 százalékát fedezte az állam az állattenyésztők számára, értelemszerűen hazai forrásokból, ami óriási lökést adott ennek a piacnak, milliárdos nagyságrendekről beszélhettünk akkoriban. Azonban ennek megszűnése meglátszott a mi számainkon is: két év alatt az addigiak 10 százalékára redukálódott tevékenységünk ebben az ágazatban, ez pedig az összteljesítményünkön is érezhető volt. 2004-ben mintegy 1,3 milliárdra csökkent a mezőgazdasági összvolumenünk, ezt tekinthetjük az abszolút mélypontnak, azóta azonban egyenletes és folyamatos a növekedés, melynek köszönhetően a tavalyi év végén már 3,4 milliárdossá nőtt a mezőgazdasági portfóliónk.
Mekkora szerepe volt a növekedésben annak, hogy a K&H kilépésével háromszereplősre redukálódott a piac?
Mindenekelőtt kicsit árnyalnám a képet. A három nagy agrárportfólióval rendelkező biztosító, vagyis betűrendben az Allianz, a Generali és a Groupama Garancia mellett ugyanis szinte minden megyében megtalálhatóak a helyi érdekeltségű, nonprofit biztosító egyesületek is, igaz jellegükből adódóan nem kezelnek nagy volumeneket. Mellettük pár éve belépett a magyar piacra a Hagelversicherung osztrák jégkár biztosító is. Nehéz megmondani, hogy az egyes biztosítók mekkorát profitáltak a K&H kilépéséből, de piaci információink szerint egyik biztosító sem érezte meg különösebben. Hogy az általunk tavaly elért 400 milliós növekedés mekkora részét teszi ez ki, azt lehetetlen pontosan megmondani.

Hogy fest most az agrárbiztosítási piac az igénybevett konstrukciók szempontjából?

K.G.: A teljes piacról nehéz pontos képet adni, a legpontosabb adataink a növénybiztosítások területéről vannak, de az ezenfelüli részt egymástól eltérő módon definiálják a különböző biztosítók. Mi a Generalinál egy háromszeletes tortaként tekintünk az agrárbiztosításokra, melyből a legnagyobb szeletet messze a növénybiztosítások teszik ki, a kisebb hányadon pedig nagyjából fele-fele arányban osztoznak az állatbiztosítások és a mezőgazdasági vagyon- és felelősségbiztosítások. Akad olyan konkurensünk, aki portfóliójában utóbbiakat nem különíti el, mi azonban erre külön, speciális, a mezőgazdaság igényeire szabott terméket fejlesztettünk, nem csak egyfajta általános terméket kínálunk az agráriumhoz kapcsolódó vagyon- és felelősségbiztosításokra. Úgy gondoljuk, ez a hozzáállás hosszú távon kifizetődőbbnek bizonyul, különösen hogy nagyobb időtávban gondolkodva nagy fejlődési lehetőséget látunk az ilyen jellegű biztosítási termékek piacán. Jelenleg ugyan némi megtorpanás érzékelhető, köszönhetően az új beruházásokat ösztönző támogatási források lecsökkenésének, de ismétlem, hosszú távra tervezünk.

Milyen képet mutat az ügyfélkör? Jellemzően kik kötnek agrárbiztosítást a Generalinál?

K.G.: Éppen a közelmúltban indultunk el abba az irányba, hogy a vállalati ügyfeleinket még jobban szegmentáljuk. Pénzügyi szervezetként elsősorban díj alapján szegmentálunk, de az esetek túlnyomó részében a díjvolumen és az üzemméret között szoros korreláció van. Ügyfeleink között megtalálhatóak a különféle méretű gazdaságok, éppen emiatt a közelmúltban több olyan apróbb változtatást végeztünk el a Generalinál, aminek segítségével minden gazdaságot hatékony, dedikált ajánlattal szólítjuk meg. Ami az összetételt illeti, a kisebb őstermelőktől kezdve egészen az uniós mérce szerinti nagyvállalatig mindenki megtalálható partnereink között. Tovább árnyalja a képet az egyes nagyvállalatok integrátori tevékenysége, melynek keretében 3-4 ezer kis- és közepes gazdálkodó számára nyújtunk biztosítást.

Ez a jellemző biztosításkötési formája a kisgazdálkodóknak?

K.G.: Nem ilyen fekete-fehér a kép. Egyfelől azt látjuk, hogy a kistérségeket, félmegyényi területeket felölelő integrációk erősödnek, nő rájuk az igény. Ugyanakkor, aki teheti, az igyekszik önmaga megkötni a biztosítását, hiszen számos előnye mellett az integrációval olyan kötelmek is járnak, melyeket nem mindenki vállal szívesen. Aki meg tudja finanszírozni a saját termelését, az biztosítást is önállóan szeret kötni.

A tavalyihoz hasonló viszontagságos évek pozitív hatással vannak a biztosítások iránti keresletre?

K.G.: A különböző szakértők eltérő módon becsülik meg, de általánosságban az mondható el, hogy a földterületek 35-40 százaléka van Magyarországon valamilyen szinten biztosítva. Jelenleg hozzávetőlegesen 4 millió hektáron zajlik valóban komoly mezőgazdasági termelés, ha ennek a 40 százalékát vesszük, akkor látjuk, hogy ez elég kevés, pedig nem elhanyagolható tény, hogy ma hazánkban évente közel 130 milliárd forintos kár éri a mezőgazdaságot, a biztosított földterületekre társaságunk pedig csak a tavalyi évben közel egymilliárd forintot fizetett ki a különböző növénykárokra. A leggyakoribb ezek közül a jégverés volt. Ennek az alulbiztosítottságnak több oka is lehet, egyrészt a biztosítási kultúra a nyugati országokban tapasztalt szinttől messze elmarad, ehhez kapcsolódóan pedig a gazdálkodókban még nem alakult ki az öngondoskodás iránti igény, baj esetén gyakran az aktuális kormányzattól várják a segítséget, miközben talán nem tudják, mi mindent tehettek volna maguk is a megelőzésért biztosítási oldalról.

Ezzel együtt sajnos továbbra is probléma az agrárium tőkehiányossága és bár nem lenne szabad ilyen megközelítést alkalmazni, ha az a kérdés, biztosítást vegyen-e az adott termelő, vagy műtrágyát, akkor elég egyértelmű a választás. Ugyanakkor ismétlem, hibás a kérdésfelvetés, nem szabad eddig a pontig eljutni, hiszen egy gazdálkodó vállalat az egzisztenciáját, egy kistermelő az életét teszi bele az adott év termésébe. Ha egy rossz évet még ki is tud gazdálkodni, a következőt már egészen biztosan nem, tehát amennyiben a biztonság, a túlélés felől közelítjük meg a dolgot, akkor nem kérdés, hogy szükség van-e biztosításra, vagy sem. Ezen a helyzeten valamelyest segített a díjtámogatással rendelkező biztosítások 2012-es bevezetése, és bár a kötésekre rendelkezésre álló idő nem volt sok, elmondható, hogy sikeresen indult a program: bő egy-másfél hónap alatt összesen közel 1,5 milliárd értékben tudott értékesíteni a piac, melyből 500 milliót meghaladó rész tartozik a Generalihoz. Idén is folytatódik a program és arra számítunk, hogy jelentősen bővül a biztosítással védett termőterületek aránya Magyarországon, mert a díjtámogatással azok a gazdálkodók is megvédhetik terményeiket, akik eddig ezt nem engedhették meg maguknak. Reméljük, nagyon sokan élnek is a lehetőséggel.

A piac stagnálása ellenére azt mondta, a Generali egyenletes növekedést felmutatni. Utalhat ez a mezőgazdasági biztosításokkal kapcsolatos szemléletváltásra?

K.G.: A növekedés inkább tudható be a piac átstrukturálódásának, mintsem tényleges növekedésének. Az elmúlt év tendenciái alapján az figyelhető meg, hogy kettészakadt a piac a nagyon olcsót, illetve a valóban minőségi szolgáltatást keresőkre, a köztes tér gyakorlatilag eltűnt. A Generali minőségi szolgáltatásokat fejleszt, nem mi vagyunk a legolcsóbbak, de szándékaink szerint a legtisztességesebb és legjobb szolgáltatást mi nyújtjuk. A mezőgazdasági biztosítások kötésében azonban nem feltétlenül csak ez számít, nagyon sokat nyom a latban a személyes kapcsolat, gyakorlatilag tőkeként fogható fel az ügyfél és a biztosító, az ügynök közti viszony. Éppen ezért a Generali nagy hangsúlyt fektet a megfelelő ügynöki és kárszakértői háttér, a gördülékeny és gyors ügymenet biztosítására, úgy gondolom szerződésszámunk folyamatos növekedése voltaképpen ezen törekvés sikerének tudható be.

Beszélhetünk kitörési pontokról az agrárbiztosítások területén?

K.G.: Általánosságban elmondható, hogy a mezőgazdasági biztosítások piaca más biztosítási üzletágakhoz mérten stabilabbnak mondható, ugyanakkor a profitabilitása is jellemzően alacsonyabb. Emellett a biztosítók törekednek arra is, hogy a saját "személyiségüket", specialitásaikat valamilyen szinten belevigyék a termékbe, ennek következménye, hogy egyre kevésbé összehasonlíthatók a termékek. A Generalinál mi jelenleg a modularitás minél magasabb szintű megvalósítására törekszünk. Mivel az agrárium valamennyi szereplője potenciális ügyfelünk, ezért biztosítási palettánk is messzemenőkig széleskörű, célunk hogy a mezőgazdasági üzem valamennyi potenciális igényét le tudjuk fedni.

Az igazi kitörési lehetőséget az agrárbiztosítási piac számára is a fiatal gazdálkodók jelenhetik, akik rossz beidegződésektől mentesek, innovatívabbak, nyitottabbak az új megoldásokra. Azonban, ahogy az agráriumnak, úgy a ráépülő biztosítási piacnak is problémát jelent, hogy ők ma még relatíve kis hányadot képviselnek. Ha ez az arány emelkedik majd, akkor az agrárbiztosítási piac is növekedésnek indulhat, és a gazdálkodók biztosítási védelme is megnyugtatóan alakulhat.