Földindulás az agrárszektorban - Bőven elmaradunk a lehetőségeinktől

Agrárszektor.hu: Mi a KITE fõ tevékenysége?
 
Búvár Géza: A KITE 1973-ban alakult, alapvetõen egy összetett termelési rendszerként, ami akkoriban egy divatos dolognak számított, és nem utolsó sorban a modernizáció egyik fontos eleme volt. A KITE alakult utoljára a hasonló integrációs tevékenységet megvalósító vállalatok közül, és ez volt az egyetlen, amelyik szövetkezeti, és nem állami gazdasági alapon mûködött. A Nádudvari Vörös Csillag MgTsz-bõl kiválva 1990. január 1-tõl, Kukorica és Iparnövény Termelési Egyesülésként mûködik tovább.
 
Termelési rendszer megszervezése azt jelentette, hogy a cég összegyûjtötte azokat az információkat, amelyek a fejlesztésekhez, az új technológiák bevezetéséhez szükségesek, és ehhez eszközrendszert, finanszírozást, valamint szaktanácsadást biztosított. A KITE 1992 óta részvénytársaságként mûködik, részvényesei a termelõk és a dolgozók. Ma a növénytermesztés és a kertészet inputkereskedelmével foglalkozunk, vetõmaggal, növényvédõ szerrel, mûtrágyával, kertészeti anyagokkal, gépekkel, alkatrészekkel valamint termelésfinanszírozással, technológiai fejlesztési szaktanácsadással és terménykereskedelemmel.
 
A.: A fogyasztás visszaesése alapvetõen határozza meg az agárcégek keresletét. Ez hogy érinti a KITÉ-t? Csökkent-e a partnereik forgalma, beruházási hajlandósága, finanszírozási igénye?
 
B.G.: Nem jelentõsen. A forint gyengülése valamennyire kompenzálta a kereslet visszaesését az utóbbi hónapokban. Ami viszont ennél fontosabb, hogy - bár a mezõgazdasági üzemek jelentõs részében van pénz - a beruházások mégsem túl intenzívek. A beruházási bizonytalanságot két tényezõ is fûti, minden piaci szereplõ nagyon várja, hogy egyrészt megszülessen a földtörvény, másrészt hogy a támogatások körüli bizonytalanság is véget érjen.
 
A.: A terményértékesítési oldalon mely szegmensben aktívak?
 
B.G.: Az olajos magvak szegmensében vagyunk a legerõsebbek, a piac kb. a negyedrésze a miénk. Belföldre és külföldre egyaránt értékesítünk a nagy olajgyáraknak. A gyárak a Dunán egészen Amszterdamig elérhetõek, a másik logisztikai irány pedig az Adria. A gabonakereskedelemben nem nagyon vagyunk aktívak.

A.:Mekkora a KITE piaci részesedése az egyes szegmensekben az input oldalon?
 
B.G.: A KITE részaránya a különbözõ piaci termékeknél 30-40 százalék, a partnereink kezelésében lévõ területek pedig a magyar szántóterület kb. felét teszik ki. A vetõmagnál, növényvédõ szernél a piaci részesedésünk 40 százalék körüli, és közel van ehhez a mûtrágyáé, a gépek esetében pedig kb. 30%-kal számolhatunk. Ez több mint 50 milliárd forint szállítói finanszírozást jelent.
 
A.: A refinanszírozást hogyan oldják meg? Milyen finanszírozási struktúra? Mennyi a csúcsfinanszírozási igény és ez mikor jelentkezik?
 
B.G.: A legnagyobb finanszírozási igény június-júliusban merül fel, ez kb. 40-50 milliárd forintot jelent, majd augusztustól folyamatosan csökken. Finanszíroznunk kell a partnereinknek értékesítendõ készleteket, majd a termelést, végül a terményt. A refinanszírozást egyrészrõl banki finanszírozásból, másrészt a szállítói finanszírozásból oldjuk meg. Áttételesen a mi saját szállítóink is részt vesznek ebben, legalábbis bizonyos területeken (Ilyen a vetõmag és a növényvédõ szer, viszont a mûtrágyánál pl. ez minimális értéket jelent, a gépeknél, alkatrészeknél pedig egészen ritka.)
 
A mezõgazdasági terményeknek van egy õszi és egy tavaszi vetési köre, ebbõl valamivel több a tavaszi, de megközelítõleg fele-fele arányban alakul. A finanszírozás nagy része tavaszra esik, mert egyrészrõl a tavaszi vetés némileg nagyobb arányú, másrészt az õszi vetésû termények kezelésének is van a tavaszi idõszakra esõ finanszírozási igénye. A búza és a repce õszi vetésével indul a finanszírozási ciklus, de ennek is a tavaszi ráfordításoknál van a súlypontjuk, a kukorica és a napraforgó vetése pedig tavasszal indul. A finanszírozási idõszak végén - augusztusban, valamint novemberben - érkeznek vissza a kihelyezett források, ezek egy része pénz, másik része pedig termény.
 
A.: Széleskörû szakmai és társadalmi vitákat szül a földtörvény módosítása. A tapasztalataik szerint mi a hatékony birtokméret?
 
B.G.:A tapasztalataink szerint az 500 és az 1500 hektár közötti birtokok a leginnovatívabbak. Ilyen nagyságú terület kell ahhoz, hogy valaki komplex eszközrendszerrel rendelkezzen. Ugyanakkor kialakult Magyarországon egy sajátos integráció is: ezek az integráló tevékenységet felvállaló közepes gazdaságok a saját területük 10, 20, 30 százalékát kitevõ területen kisebb gazdaságokat integrálnak be, kisegítik õket azokkal a mûveletekkel, amelyekhez azoknak nincs eszközük. Tipikusan a betakarítás, tárolás, szárítás az, amiben közremûködnek, de annak érdekében, hogy ez egy elfogadható, homogén árut eredményezzen, az inputoldalt is kézben tartják.
 
Egy faluban átlagban 2-3 középméretû termelõ van, aki magához vonzza a kisebbeket. Ez az egység eléggé hatékony, és megoldást jelent azoknak is, akik apróbbak. Azt is tudni kell, hogy a növénytermesztés mára rendkívül leegyszerûsödött négy nagy növényre: búza, kukorica, napraforgó, repce.
 
A.: A részintegráció tehát megoldja az elõnytelen birtokszerkezet problémáit?
 
B.G.: A birtokméret koncentrálódik, az elõbb említett folyamat nagyjából 2004-2005 óta szilárdult meg. A '90-es évek változásai sok emberi problémát is felvetettek, ez mára lecsillapodott, és gyõzött az egymásra utaltságra alapuló józan gondolkodás. Az viszont probléma, hogy a '90-es évek privatizációs folyamatai rendkívül szétszabdalták a tulajdonviszonyokat, és azóta nem volt tagosítás. Ez pedig rendkívül fontos lenne a növénytermesztés hatékonyságához. A birtokméret megvan, csak az kisebb darabokban van. Azok a legnagyobb kárvallottak, akik késõbb indultak. A hozzáértésben, szaktudásban is nagyon vegyes a helyzet, és akárhogy csûrjük-csavarjuk, vagyunk olyan költségszínvonalon, hogy csak egy nagyon magas szaktudással lehetünk versenyképesek.
 
A.: Az agrárszektor számos területén alapvetõ átalakulások zajlanak. Milyen változásokkal, kihívásokkal szembesül most a cég? Hogyan érintette a piacot, amikor beléptek a nagy, multinacionális integrációs és kereskedõ cégek?
 
B.G.:Két fontos kérdéskört említenék meg. Ezek egy része az Európai Uniós támogatások körüli változások, hiszen ennek ütemezése nagyon befolyásolja azt, hogy mikor tud pénz belépni a termelési-értékesítési ciklusba. Másrészrõl évrõl évre nagyobb problémaként merül fel az árak szélsõséges mozgása. Az utóbbi 5-6 évben rendkívül nagy ármozgásokat tapasztaltunk, és ezek nagymértékben érintik a pénz visszaforgását. A magyar piacon a nemzetközi cégek alapvetõen gabonakereskedelemben és - feldolgozásban vannak erõsek, és most próbálkoznak az inputoldallal.
 
A.: Hogy alakulnak a terményárak a hazai piacon?
 
B.G.: A gabonaárak a betakarítás után inkább csökkentek, mert túlárazottak voltak. A gabona ára évek óta elfogadható, de rossz a piac likviditása. Ez azt jelenti, hogy az keresleti és a kínálati aktivitás idõben és minõségben eltér egymástól (nem feltétlenül akkor tudunk szállítani, amikor a vevõ vásárolna, és nem mindig azt a minõséget). Ez a helyzet jelenleg is, a gabonaáraknak széles a szórása minõségtõl függõen, de egy átlagos minõség jelenleg némileg 60 ezer forint felett alakul. A kukorica ára a nagyon magas októberi szinttõl visszafordult, inkább 60 ezer forint alatt van, de az árfolyam ezt nagymértékben befolyásolja. Ami egyelõre elég magasan tartja magát, az a napraforgó.
 
A.: Mi a véleménye a GMO-kérdésrõl?
 
B.G.: A GMO európai kezelésének a legnagyobb problémája, hogy szakszerûtlen. Külön kell választani ezt a nemesítési irányt, mint tudományos kérdést valamint ennek az eredményeit. Bár a közvélemény számára ez nem nyilvánvaló, de minden nemesítés arról szól, hogy a géneket összekombinálom, ez pedig szintén direkt génbejuttatást jelent. Amivel kapcsolatban fenntartásokkal kell lennünk, az a Bacillus thuringiensis egyik génje, amely intenzív fehérjekristály-termelést eredményez. Ez rendkívül célzott módon öli meg a bogarakat. A GMO ellenesek ezt hozzák fel példaként - amely egyébként részemrõl is elfogadható vélemény - de akkor nem a GMO-ról kell beszélni, mint valami hatalmas ellenségrõl, hanem a felhasználásáról.
 
Ez a szakszerûtlen megközelítés véleményem szerint nem használ senkinek sem, hiszen ez a technológia akár az egészséges táplálkozásban, akár esetleg a klímaváltozás következményeinek a felszámolásában is nagyon hasznos lehet.
 
Természetesen az sem mellékes jelenség, hogy a GMO- ellenes hangok Európában a legerõsebbek. Ez nem véletlen, hiszen Európában van a világ három legnagyobb növényvédõszer-gyártója, Amerikában pedig a világ legnagyobb genetikai cégei. A zöldek Európában a GMO ellen tüntetnek, Amerikában meg a növényvédõ szerek ellen. A társadalomba pedig ez már túlságosan is beleivódott, így nehéz lesz a kérdés objektív értékelését a közvélemény számára elfogadhatóvá tenni.
 
A.: A következõ 2-5 évre milyen céljai vannak a KITÉ-nek?
 
B.G.: A KITE helyzete borzasztóan érzékenyen reagál a mezõgazdaság és a növénytermesztés helyzetére. Úgy látom, hogy a mezõgazdaságot tovább kell lendíteni egy magasabb színvonal, egy hatékonyabb, termelékenyebb fázis felé, ami megszilárdítaná a KITE helyzetét is. Azokat a technológiákat, eszközöket kellene elõtérbe helyezni, elterjeszteni, amelyek nagyon komolyan veszik a költségoldali és a hozamoldali hatékonyságot is. Ezeket a lépéseket meg kell tenni, hogy a növénytermesztésben például ne alakuljon ki olyan lefelé tartó spirál, mint az állattenyésztésben.
 
Próbálunk új, hatékonyabb technológiákat bevezetni, és ehhez eszközrendszert rendelni. Ilyen pl. a precíziós gazdálkodás, a legpontosabb navigációs rendszerekkel, ami Európában is élenjáró technológia. A szektorban fogékonysága erre a technológiára nagyon vegyes képet mutat, de abban bízunk, hogy az élen járók húzzák magukkal a többieket is.
 
A.: A technológiai színvonalát tekintve Magyarország hol helyezkedik el a világpiaci színtéren?
 
B.G.: A magyar mezõgazdaság inputanyag kereslete nagyon vegyes, termelési színvonal szempontjából is. A növénytermesztés dolgozik a legmagasabb színvonalon, utána jön az állattenyésztés és a kertészet, de ezen belül óriási különbségek vannak az egyes gazdaságok között. A technológiai elemek színvonala is különbözõ. Összességében a növénytermesztésben a vezetõk utáni sávban vagyunk, de az utóbbi két területen ennél rosszabb a helyzet. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a magyar agrárszektor bõven elmarad a lehetõségeitõl, sõt a lehetõségeink és a megvalósulás viszonya 1975-85 között jobb volt, mint most.
 
A.: Milyen folyamatok látszanak az év elején a mezõgazdaságban? Valóban olyan nagy gondokat okoz a jelenlegi idõjárás?
 
B.G.: A mezõgazdaság teljesítménye nagymértékben függ az idõjárástól és a piaci áraktól. Az elmúlt év után mindenki reménykedik egy jobb idõjárásban, az õszi vetésû növények nagyon szépen mutatnak, a talajok fel vannak töltve vízzel, sõt a kelleténél egy kicsit több is van. A belvízzel érintett területek nagysága a 4,5 millió hektáron belül 150-200 ezer hektár, ami persze az érintetteket nagyon bántja, de többet használ az, hogy a többi talajban komoly vízkészletek vannak, mint amennyi kárt okoz. A kilátások tehát nem rosszak. Azt viszont látni kell a mezõgazdasági árakról, hogy a vásárlóerõ csökkenését egyre inkább érzi a mezõgazdaság is.