Jövő héten ismét együtt a hazai agrárszakma az Agrárszektor konferencián Siófokon!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Nagy István, Áder János, Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség miniszter-helyettese nyitja meg csütörtökön reggel a Budapest Economic Forum című konferenciánkat "Magyar gazdaságstratégia a változó EU-ban" címmel, így akár erre a témára is reagálhat majd az előadásban.
Kulcsfontosságú anyag készül
A Portfolio információi szerint az Európai Bizottság szakértői most állítanak össze egy jelentést Magyarország 2014-2020-as uniós támogatási rendszerének irányítási és kontroll mechanizmusairól, és ebbe az anyagba kerülnek majd be a Brüsszel által problémásnak tartott konkrét pontok. Utóbbiak számáról és tartalmáról most még zajlanak a levélváltások, hiszen tudomásunk szerint maradtak még tisztázandó kérdések a regionális támogatásokért felelős főigazgatóság (DG Regio) új luxemburgi vezetőjének szeptember közepi budapesti bemutatkozó látogatása után is.
Ez ugye a magyar állam által fizetett "kiegészítéssel" együtt mintegy 9000 milliárd forint, ami a tavalyi egész éves magyar GDP-nek csaknem a negyede.
A 7 évre járó keretünkből egyébként még csak néhány milliárdot tudott eddig lehívni a magyar kormány számlák ellenében Brüsszelből. Egy további 200 milliárd forint körüli tétel (a bőkezű szállítói előleg rendszer számláinak) utólagos elszámolása körüli gondokról már írt a lap pénteken.Ez a cikk pedig arról szól, hogy ennek a 200 milliárdnak és az ezen felüli teljes 7 éves keretösszegnek az utólagos brüsszeli "behajtása" körül van további bizonytalanság.
Mi a baja Brüsszelnek?
Látható, hogy hatalmas a tét, így érdemes azt is rögzíteni, hogy mi a felek közötti, sokszor jogszabályokból kiinduló, de alapvetően elméleti síkú vita lényege. Tudomásunk szerint a brüsszeli aggodalmak jó része abból ered, hogy teljesül-e egy uniós jogszabályi követelmény, nevezetesen az, hogy az Irányító Hatóságoknak befolyástól mentesen, függetlenül kell dönteniük az uniós pályázatokról.
Példa erre a problémára az, amit a pályázati piacon is sokan feltesznek kérdésként: tud-e úgy független döntést hozni egy Irányító Hatóság, ha egy-egy minisztérium berkein belül működik és a kormány jogszabályokban előre eldönti, hogy az egyes fejlesztési területeken mely állami intézmény/szereplő indulhat egy-egy uniós pályázaton. Ezzel a megoldással ugyanis egy-egy fix keretösszegű pályázat várható nyertesét is betonba önti a kormány és így a verseny hiánya is fennáll, ami a takarékos közpénz felhasználás elvét is sértheti.
Tudomásunk szerint a Bizottságot az zavarja, hogy túl magas ezeknek az ún. kiemelt felhívásoknak a száma Magyarországon, azaz az EU-pénzek jelentős részét így osztják ki. A gond az, hogy ezen a magyar kormány már nem sokat tud változtatni, hiszen a 7 évre járó teljes uniós keretünk kb. kétharmadára már kiírta a pályázatokat a kormány és ezek között jelentős számban látunk kiemelt felhívásokat.
Más, a független IH-döntéshozatallal összefüggő, szintén nem újkeletű aggodalma is van a Bizottságnak, azaz fontos hangsúlyozni, hogy az egész vizsgálatnak nincs köze a magyarországi kvótareferendumhoz. Mivel a tét hatalmas, így a felek bizonyára nem fognak elhamarkodott döntést hozni. A döntés a Bizottság részéről arról szól, hogy a begyűjtött információk alapján milyen értékelést kapjon a magyarországi intézményrendszer.
Két újabb forgatókönyv
Amennyiben ez az értékelés a legjobb egyes, vagy a mérsékelt problémákat takaró kettes fokozatot jelenti, akkor nincs különösebb gond magyar szempontból. Elkezdhetjük nagy tételben kiküldeni az itthoni beruházások számláit, amelyeket a Bizottság a saját kifizetési rendje szerint szépen elkezd majd utólag megtéríteni nekünk (a szállítói előleg vita ettől különálló, azt külön kell rendezni).
Ha viszont a súlyos irányítási és kontrollrendszeri problémákat jelentő hármas fokozat jelenik meg az értékelésben, akkor két másik forgatókönyv kerül a középpontba:
- Ha az értékelés megjelenésekor még nincs kiküldött kifizetési kérelmünk Brüsszelbe, akkor a Bizottság "csak" egy figyelmeztető levelet küld a magyar hatóságoknak, amelynek a lényege az, hogy ne küldjünk ki számlákat, mert úgysem fogják kifizetni (egyik Operatív Programban sem) egészen odáig, amíg el nem rendezzük a vitákat
- Ha viszont még a jelentés előtt a magyar hatóságok benyújtanak Brüsszelnek kifizetési kérelmet, akkor ennek kifizetési határidejét megszakítja a Bizottság a jelentés tartalmára tekintettel. Ezt a megszakítást az uniós jogszabályok szerint legfeljebb 6 hónapra teheti meg (ha ennek leteltéig sem sikerül megállapodni a feleknek, akkor a megszakítás felfüggesztő határozatba "csap át", amelynek visszacsinálását sokkal nehezebb elérni).
Mindkét eset gyakorlati következménye ugyanaz: míg itthon a gazdaságélénkítés jegyében a kormány pörgeti az uniós pályázatok kifizetéseit, addig ezek mögött a brüsszeli utólagos megtérítés még jó ideig nem indul el. Addig viszont a magyar államháztartásra nehezedik a feladat, hogy az itthoni és a brüsszeli kifizetési tempó közötti ütemkülönbséget elfedje, azaz az egyre halmozódó költségvetési hiányra forrást találjon.
Van mozgástér, de mire és meddig elég?
Ez a gyakorlatban állampapírok kibocsátásával, vagy az állam pénzügyi tartalékainak apasztásával (vagy a kettő kombinációjával) oldható meg. Jó hír, hogy:
- Egyelőre rendkívül alacsony az államháztartási hiány, így több százmilliárd forintos mozgástér van annak növelésére, hogy ezzel még mindig teljesíteni tudja a kormány az idénre, illetve jövőre vállalt GDP-arányos deficitcéljait (2%, illetve 2,4%)
- Egyelőre viszonylag magas az állam likvid pénzügyi tartaléka (augusztus végén mintegy 1300 milliárd forintot tartott a kormány betétként az MNB-nél)
Látni kell azonban azt is, hogy ez a kétoldali finanszírozási mozgástér nem sokáig elég az EU-forrásokkal kapcsolatos pénzmozgások brutális mérete miatt. Itthon ugyanis a kormány idén és bizonyára jövőre is 2000 milliárd forintos méretű támogatás-kifizetést szeretne elérni (idén eddig 680 milliárdnál jár), amely mögött ha nem lesz idővel brüsszeli forráslehívás, akkor az államháztartási hiány igen jelentősen megnőne (és nem lenne mozgástér a járulékcsökkentésre, vagy egyéb egyenlegrontó intézkedésre sem). Előbb-utóbb tehát finanszírozási okok miatt is kénytelen lenne a megállapodás felé elmozdulni a kormány a Bizottsággal folytatott egyeztetéseken.
Ez történhet például egy olyan intézkedési terv felvázolásával, amit előzetesen Brüsszel is elfogad és utólag ellenőrizve a kedvező változásokat is elismeri, így megnyílna az út a kifizetések engedélyezéséhez. Mivel azonban lehetnek jogértelmezési viták és megítélésbeli különbségek a kormányzati és a brüsszeli szakértők között, ezért nem zárható ki az sem, hogy jogi útra tereli a kormány az uniós rendszerünkről szóló értékelés ügyét (nyilvános meghallgatást kezdeményez, majd a vita folytatódása esetén az Európai Bíróságra megy). Ennek időigénye és végső soron a megegyezési kényszer azonban a megállapodás felé terelheti majd a feleket. Addig viszont nem kizárt, hogy nagy csatákat látunk még, nemcsak a színfalak mögött.
