Generációváltás az agráriumban

Nézem a Házasodna a gazda című reality show-t. Nem kedvelem a műfajt, szakmai indíttatásból kezdtem nézni, de ebben a sorozatban bevallom, kellemesen csalódtam. A szereplők különböző személyiségek, de közös jellemzőjük, hogy okosak, képzettek és sikeresnek mondhatók. Látszik, hogy szeretik ezt a szakmát és ezt az életformát. Vidéken élnek - néha még annál is jobban -, de valahogy kicsit urbánusok is. Egyetemet végeztek vagy az élet iskoláját járták a nagyvilágban. Egyértelmű, ez már egy más generáció - és zömében a második generáció. 

Évek óta téma, hogy a magyar gazdatársadalom elöregedett: a hivatalos adatok szerint a 65 évnél idősebbek aránya 55-60 %, míg a 35 évnél fiatalabbaké pedig mindössze 7-8 %. Szükségszerűen végbe kell(ene) menni egy generációváltásnak. A statisztikák, de a környezetünkben tapasztalható esetek is azt erősítik, hogy ez korántsem olyan egyszerű.

Kategorizálva, két alapesetet láthatunk: a "nincs kinek átadni" és a "valójában még nem vagyok kész átadni" szituációk változatait. Én most az elsőről szeretnék szót ejteni.

Kinyílt a világ az elmúlt 2-3 évtizedben, és a tehetséges második generáció sokszor a saját útját járja - vagy az agráriumban, de még inkább más szakmában. Nekik már nem terveik vannak, hanem karrierelképzelésük és ez erősebb, mint a röghöz kötődés. Ha bölcs szülők vagyunk, ezt el kell fogadnunk és segítenünk kell őket a saját út járásában. 

Eddig is tanúi lehettük egy koncentrációs folyamatnak, ami véleményem szerint három együttesen felmerülő tényező hatására most fel fog gyorsulni:

(1.) A szakirányú végzettséggel rendelkező, de nem családi gazdaságból induló vagy felhalmozott vagyonnal nem rendelkező fiatalok eddig nem tudták megfizetni, kivásárolni az egyre drágább földet és a termelőeszközöket. Ebben a különböző támogatásokkal és a kedvezményes hitelkonstrukciókkal elindult egy pozitív változás - ezt látjuk a saját ügyfélkörünkben is - mindez részben banki feladat is, hogy a vásárláshoz, fejlesztéshez szükséges forrásokat a jövőben el tudják érni. 

(2.) Az agrártechnológiában rohamos fejlődés zajlik, ami ráadásul nem is olcsó mulatság. Azok a vállalkozások lesznek sikeresek, amelyek ezeket az innovációkat a legjobban tudják adaptálni. Azok, akik képesek lesznek a különböző újításokból a számukra legfontosabbakat kiválasztani. A teljesség igénye nélkül gondoljunk csak a talajművelésre, a precíziós növényvédőszer- és tápanyag-kijuttatásra vagy a GPS-es technológiákra, de a robotika sem science fiction ma már. A fiatal gazdák körében azt látjuk, hogy nyitottak az agrártechnológiai újításokra és akár szívesen is kísérleteznek az alkalmazásukkal.

(3.) A COVID-járvány közvetlen hatását illetően a viszonylag szerencsés nemzetek közé tartozunk. A gazdasági visszaesés az agráriumot eddig kevéssé érintette, de a járvány romboló hatását még ez az ágazat is érzi. Az alapanyag és a késztermék ellátási láncok sérültek és jelenleg sem állt még mindegyik helyre. A beszerzés és az értékesítés - ideértve az elérhetőséget és az árakat - hektikusabbá váltak. Kérdés az is, hogy a munkaerő miként tud majd rendelkezésre állni és most még az is bizonytalan, hogy a kilábalás milyen gyors lesz és az mennyire hat a fogyasztásra. 

Röviden összefoglalva: ez eddigi stabilitást hirtelen felváltotta egyféle bizonytalanság, a folyamatos alkalmazkodási kényszer a mezőgazdaságban is megjelent és egyre erősödik. Vannak, akiknek ez az életforma a lételemük és tovább is tudják örökíteni, így a gazdaság működése az új kihívások korában is további évtizedekre biztosított. 

Érdemes azonban megfontolni, hogy bizonyos esetekben a családi vagyon maximalizálása nem a gazdaság örökül hagyásával valósítható meg, hanem éppen az eladásával. Nézzük meg, miért gondoljuk ezt: mint minden vállalkozás, egy mezőgazdasági üzem is eltérő hasznosságot hajt, ha más-más tulajdonos kezében van. Hiszen egyebek mellett a cégvezető rátermettsége, a tulajdonos és a cégvezetés piaci kapcsolatai és a csoportban lévő más vállalkozásokkal elérhető szinergia (pl.: gépek vagy tárolók jobb kihasználása) is eltérőek, így könnyen előfordulhat, hogy egy külső tulajdonos számára egyszerűen többet ér a vállalkozásunk, mint saját örököseink számára. Ha ezt a vételárban is érvényesíteni tudjuk, lehet hogy olyan, sokkal inkább testhezálló befektetési lehetőségek nyílnak meg örököseink előtt, amellyel a fő cél - a hosszú távú családi vagyon maximalizálása - hatékonyabban elérhető. Ilyen esetekben lehet szükség a már emlegetett bölcsességre, hogy ezeket a körülményeket mérlegelve optimális döntést hozhassunk.

Írta: Bezerédi Gábor, Takarékbank Agrárcentrum