PR • 2024. április 30. 18:58
Több éve rendszeres hozzászólója a Heti fókusz rovatnak Papp Zoltán gyombiológus, növényvédelmi szakmérnök. Szakmai tudásának és gyakorlati tapasztalatainak közérthető átadásával e rovaton keresztül is segíti a szántóföldi növénytermesztők kihívással bővelkedő mindennapjait. Az aktuális tavaszi témákból szemezgettünk.
Papp Zoltán az osztott gyomirtási kezelésekről napraforgóban
A napraforgó gyomirtását gyakran nem lehet megoldani egyszeri kezeléssel. Nincs olyan készítmény vagy gyári csomag, amellyel tökéletesen el lehetne végezni a gyommentesítést. Ez főleg annak „köszönhető”, hogy a napraforgó érzékenysége miatt a hatóanyagok jelentős része nem alkalmazható vagy a kultúrnövény csak. un. „helyzeti” szelektivitással rendelkezik. Az alkalmazható hatóanyagok pedig nem rendelkeznek teljes gyomirtási spektrummal. Milyen lehetőségünk van a gyomirtás elvégzésére? Miért érdemes nem egy, hanem 2 vagy akár 3 kezelést tervezni?
Az alap vagy preemergens gyomirtás hátránya a csapadékfüggőség. Ha van elegendő eső, akkor gyakran önmagában is megoldást jelent (persze gyomfertőzöttségtől függően). Ha kevés a csapadék, akkor látszólag gyenge a hatása. Azonban azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ebben az esetben is van hatás a kelő gyomokra. Ugyanis azt tapasztaltuk, hogy ebben az esetben a kelő gyomok nehezen fejlődnek, gyakran torzulnak, illetve azért mindig kevesebb a kelés, mint kezelés nélkül. Ilyenkor a posztemergens kezelésnél nincs meg az a nehéz helyzet, hogy nem igazán lehet időzíteni a permetezést. A gyomok hasonló fejlettségi stádiumban vannak, sokkal egyszerűbb az időzítés és a hatékonyság magasabb lesz. Tehát az állománykezelést célszerű kiegészíteni alapkezeléssel, amely szerencsés esetben önmagában is hatékony, de száraz körülmények között is segíti a felülkezelések hatékonyságát. Tehát 2 kezelés szükséges. Ha viszont évelő egyszikű gyom, pl. fenyércirok is van a területen, akkor egy speciális egyszikű irtóval elvégzett kezelés is szükségessé válhat. Ekkor ez már 3 kezelést is jelent.
Ezek az esetek nem osztott kezelést jelentenek, hanem több menetes gyomirtási technológiát. A klasszikus metodikában az osztott kezelés egy termék két menetben történő kijuttatását jelenti. Ezzel az újrakelések ellen lehet magasabb hatékonyságot biztosítani. Ezek az osztott kezelések azonban általában nem helyettesítik a 2 vagy 3 menetes technológiák szerepét, csak tovább növelik az ilyen területek gyommentesítésének menetszámát. Az osztott kezelések között általában 7 napot kell várni, de nem célszerű hosszabb időszakot kihagyni, mivel az első alkalommal csak fél dózist kapott egyedek pusztulásához szükség van a záros határidőn belül kiadott második fél dózisra is.
A teljes hozzászólás és összeállítás itt olvasható
Papp Zoltán: a terbutilazin-mentes gyomirtás hatékonyságáról kukoricában
Először is érdemes megnézni, mi az, amit a terbutilazin ad a gyomirtás sikeréhez. Ennek tudatában érdemes vagy lehet egyáltalán keresni azokat a megoldásokat, amelyek képesek pótolni a kérdéses hatóanyagot.
A hatóanyag egyik legnagyobb előnye a szelektivitás. A kukorica képes biológiailag lebontani a terbutilazint, így akár érzékenyebb hibridekben, csemegekukoricában, vetőmag-előállításban vagy popcorn kukoricában is használható. Kukoricán kívül napraforgóban és cirokban is alkalmazható. Nagy előnye a széles kijuttatási időintervallum, preemergensen, korai és akár kései posztemergensen is kijuttatható. Számos gyom ellen kihagyhatatlan elem. Elég csak a vadkenderre vagy a parlagfűre gondolni. De szintén nagyon jó hatékonyságú a disznóparéj, libatop fajok, fekete csucsor, csattanó maszlag, varjúmák vagy az egynyári szélfű ellen. Talajon keresztül is képes 4-6 hetes tartamhatást biztosítani. Posztemergensen kijuttatva erős perzselő hatást ad mind az egyszikű, mind a kétszikű gyomok ellen, amely tulajdonság a gyorsaságban jelentkezik. Kifejezetten szeretik használni a növényvédelmi szaktanácsadók. Ezekből a tényezőkből látszik, hogy nehezen pótolható hatóanyagról van. Sajnos ennyire univerzális megoldást nem lehet javasolni. Bizonyos készítmények rendelkeznek 2 vagy 3 előnnyel, de mindegyikkel sajnos nem.
A teljes hozzászólás és összeállítás itt olvasható
Papp Zoltán a tavaszi vetésű kultúrák stresszkezeléséről
A tavaszi vetésű növény stresszkezelése elsősorban a magas hőmérséklet és a vízhiány okozta kritikus időszak átvészelését, illetve azt ezt követő regenerálódást jelenti. Ezek a stresszhelyzetek lassítják vagy megállítják a növény egészséges fejlődését, csökkentik a termés mennyiségét, rontják a minőséget. Mindenképpen érdemes figyelembe venni a többi veszélyes tényezőt is, készülve a várható bekövetkezésükre és tenni ellenük a megtörténtük előtt vagy után.
Kezdjük időrendben. A májusi fagyosszentek idején a növény fejlődése leáll. A növény relatív foszforhiányban szenved, mivel nem képes elegendő mennyiséget felvenni. A levélzet vörösödik, gyökérzete nem fejlődik, amely így a szárazságnak is nehezebben tud ellenállni. Az ekkor elvégzett gyomirtások a már stresszes állományokban komoly fitotoxicitást okozhatnak. Ezt a növekedési hátrányt a növény csak a tenyészidőszak második felére tudja leküzdeni termésveszteséget okozva.
A gyomirtó szerek által okozott károsodás látványos (pl. kontakt hatású szerek által okozott perzselés, HPPD gátló szerek kiváltotta fehéredés vagy klóracetanilidek miatt bekövetkező torzulás), de időnként nem láthatóak (pl. egyes hatóanyagok gátolják a gyökérfejlődést). Ezeket a károsodás bekövetkezte után 5-7 nappal kell kezelni, de nem javasolt a tankkombinációban történő kijuttatás a rezisztencia veszély miatt. Gyakran nem szükséges az előzetes kezelés, csak a fitotoxicitás bekövetkezte esetén érdemes használni ezen készítményeket.
A nyári kultúrák legnagyobb veszélyű stresszhelyzete a forróság és a vízhiány. Ez az egyik legjobban előrejelezhető időjárási tényező. A tüneteket és a következményeket mindenki ismeri. A termésveszteség súlyos tonnákban mérhető, vagy megsemmisülhet az állomány. Elég csak a 2022-es évszázad aszályára emlékezni. Egy ilyen helyzetet sajnos csak komplexen lehet kezelni, de a rövidebb ideig tartó csapadékmentes időszakot hatékonyan lehet kezelni a periódust megelőzően.
A tenyészidőszakban előfordulhatnak még hirtelen bekövetkező stresszhelyzetek. Ilyen a jégverés, szélvihar, defláció vagy eróziós hatás. A kezelés lehetősége a káros hatás bekövetkezte után lehetséges.
A teljes hozzászólás és összeállítás itt olvasható
Papp Zoltán az őszi vetésű kultúrák stresszkezeléséről
A környezeti tényezők közül a korai kitavaszodás miatt bekövetkező erőteljes fejlődéskor érkező hidegbetörés által okozott fagykárokat érdemes megelőzni megfelelő stresszkezelő készítménnyel. Kalászos gabonákban okozott kár a növények fejlettsége okán kevésbé jelentős (bár látványos), viszont repcében gyakran zöldbimbós vagy virágzó az állomány a stressz bekövetkeztekor. Ilyenkor egy hirtelen hidegbetörés komoly fagyokkal jelentős károkat képes okozni a virágzó állományokban.
A változó klímánkon egyre gyakrabban előforduló jelenség a február és április közötti időszakban tapasztalható száraz, akár aszályos időjárás. Ilyenkor különösen a sekély gyökérzetű kalászos gabonák szenvedhetnek, amely a periódus hosszától függően jelentős termésdepressziót is okozhat. Ezt az időszakot is érdemes valamilyen biostimulátor készítménnyel lefedni, amellyel csökkenthető a növényre gyakorolt negatív hatás.
A stresszkezelésben érdemes megkülönböztetni két fontos területet. Az egyik az előrejelezhető, a kultúrnövény számára kedvezőtlen időjárási tényezők elleni védelem. Itt a stresszhelyzet bekövetkezte előtt pár nappal kezelve készítjük fel a termesztett növényünket a kedvezőtlen külső körülményekre. A másik helyzet, amikor egy hirtelen, akut stressz jelentkezik, ami után a minél gyorsabb regeneráció a cél. Ekkor egy olyan összetételű terméket érdemes választani, amely rendelkezik a gyógyulást felgyorsító tulajdonságokkal.
A teljes hozzászólás és összeállítás itt olvasható
(x)