Az előszót Dr. Vona Viktória, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésének vezetője írta.
A mezőgazdaság mindennapjai gyakran kiszámíthatatlanok, változatos kihívásokkal kell szembenéznünk és folyamatos megújulásra van szükségünk. Ebben a dinamikus környezetben a szakmai elhivatottság és lelkesedés nélkülözhetetlen a mezőgazdaság sikeres és fenntartható műveléséhez. Az alábbi interjúban egy olyan szakemberrel beszélgetünk, aki nagy szakmai tűzzel és tapasztalatokkal rendelkezik az állattenyésztés területén, ezzel inspirálja a környezetét is, példát mutat mindannyiunk számára.
Az interjú rávilágít arra, hogy a modern mezőgazdaságban a siker kulcsa az, hogy a régi, bevált módszereket és az új technológiákat integráljuk, így biztosítva a hosszú távú eredményességet és fenntarthatóságot. A beszélgetés során kitérünk arra, hogy mik a gátjai és a mozgatórugói az állattenyésztés digitalizációjának. Számos modern technológiai megoldás zárt rendszerekben jól működik, de más a helyzet a réten, legelőn, ahol a jószág jóval kitettebb a környezeti hatásoknak és a szenzorok sem mindig úgy működnek, ahogy az istállóban.
Tervük egy olyan, jól működő precíziós legeltetési technológia kialakítása, mely az egész talaj, növény és állat alkotta rendszert komplexen vizsgálja a digitalizáció adta lehetőségekkel.
Jó olvasást kívánunk!
Mit szeretsz a legjobban a mezőgazdaságban?
Egyrészt mindig is szerettem az állatok közelében lenni és állatokkal foglalkozni, másrészt a mezőgazdaság komplexitása is nagyon megfogott. Ha csak egy részterületet nézünk, akkor is sokféle tudományágat érintünk egy témával, sok az összefüggés, az egymásra ható tényező, adat és körülmény, rendszerben kell vizsgálni mindent. Minden területhez érteni kell valamennyire, emellett pedig meg kell találni azokat a szakembereket, akik az adott téma nagyobb tudói, és velük dolgozunk együtt. Az is ösztönöz, hogy a szakma tele van különböző nehézségű kihívásokkal, amelyek közül ráadásul sok hirtelen jelenik meg és gyors megoldást igényel. A mezőgazdaság nagyon változatos, szinte minden nap mást hoz, ami szintén szerethető benne.
Hogyan kerültél bele a szakmába?
A Magyarország mai határa és az Erdély között található partiumi részről, Szatmárnémetiből származom, ott nevelkedtem a három fiatalabb fiútestvéremmel. A gyerekkorunk jelentős részét a nagyszüleinknél töltöttük, falun, agrárközegben: a háznál ló, tehén és sok baromfi is volt. Reggel a nyakunkba vettük a világot, egész nap állatok között voltunk és este értünk haza, óriási szabadságérzettel. A nagyapám egy nagy tejelő holstein-fríz telepen volt inszeminátor, a testvéreimet sokszor magával vitte, engem viszont lányként óvtak és távol tartottak ettől. A sors aztán úgy hozta, hogy egyik öcsém sem a mezőgazdaságban dolgozik, én viszont igen.
A középiskolát Esztergomban végeztem, az érettségi előtt nem is gondolkodtam azon, hogy agrár vonalon folytatom a felsőoktatást. Nagyon érdekelt a történelem és jogi egyetemre készültem, amikor aztán az utolsó pillanatban az osztályfőnököm, Szontágh Katalin, aki a tanári pálya előtt Keszthelyen végzett gazdászként, azt mondta nekem, hogy ő nem is érti, miért jogra akarok menni, hiszen „maga az agrárra való, nem is jöhet szóba más”. Az élet úgy hozta, hogy nem is vettek fel a jogi képzésre, aztán a következő évben beadtam a jelentkezésemet Keszthelyre, a Georgikonra. Ennek az volt az egyik fő oka, hogy mindig vágytam a víz közelségére, gyerekként a Szamos, középiskolásként a Duna, egyetemistaként pedig a Balaton adta meg ezt nekem. Keszthelyen az általános agrármérnök szakon végeztem, majd itt is alapítottunk családot, először Hévízen, aztán 2022-től falura, egy Keszthely közeli településre költöztünk. Amit tudunk, magunknak termelünk meg a kertben, fontos volt, hogy a gyerekek is közel kerüljenek ehhez a szemlélethez.
Milyen területekből áll a tevékenységed?
Keszthelyen az egyetemi tanulmányok alatt ugyanolyan nagy hangsúlyt kapott az állattenyésztés és a növénytermesztés, de mindig is az előbbi tantárgyak érdekeltek, leginkább az élettan vonzott, ezért állatélettannal és szaporodásbiológiával foglalkoztam. A szakdolgozatomat a szója emésztési vizsgálatok témájában írtam, aztán Dr. Husvéth Ferenc professzor úr hívott a doktori képzésre, így jelentkeztem és ott maradtam.
Interjú Dr. Husvéth Ferenc professzor Úrral
Kiskérődzőkkel foglalkoztam, a csillagfürt ovulációs ráta növelő hatását vizsgáltuk hús- és tejhasznú anyajuhoknál. A doktori dolgozatom elkészítése és megvédése után a Georgikonon maradtam és oktatóként dolgoztam. A takarmányozás és a szaporodásbiológia előadások, valamint az élettan gyakorlatok tartása volt a feladatom, benne az anatómiával és a boncolással. Ezeknek ma is nagyon nagy hasznát veszem a gyakorlatban. Jól éreztem magam Keszthelyen, aztán a szervezeti változtatások miatt, és azért, mert zömében baromfis kutatásaink voltak, 2021-ben váltottam. Szerettem volna közelebb kerülni a gyakorlathoz és nagyállatokkal, azon belül a kérődzőkkel foglalkozni, ráadásul egyre kevesebb idő jutott az oktatás és a tananyagfejlesztés feladataira. Véletlenül került elém az ÖMKi ajánlata, amit elolvasva egy nagyon erős belső megérzésre hallgatva 2 perccel később elküldtem az önéletrajzomat és engem választottak.
Nagyon örülök, mert egy fiatal, agilis és kíváncsi négy fős csapatban dolgozunk, inspirál, hogy mindenki magáénak érzi a feladatokat, egyre csak jönnek az ötletek a kutatások során.
Fiatal pályakezdőként is vonzott a gyakorlat, de meg kellett hoznom a szakma és a család közötti döntést, mi pedig 3 gyerek mellett döntöttünk, így nem tudtam bevállalni azt, hogy esetleg telepvezetőként helyezkedjek el. Az új lehetőség viszont tökéletes volt minden szempontból, ezért 2021 augusztusában kutatási asszisztensként kezdtem meg a munkát, aztán 2023-ban az állattenyésztési csoport vezetője lettem.
Amikor az ÖMKi-hez kerültem, azonnal bele is csöppentem a kutatásba, Zala vármegyében, Várvölgyön végeztünk megfigyeléseket és méréseket négyféle szenzorral felszerelt, legeltetett, húshasznú Charolais szarvasmarha állományban. Szerencsés helyzet volt, hogy a közelben lakva napi szintű helyszíni jelenléttel tudtam ellenőrizni a szenzorokból érkező riasztásokat, a problémás egyedeket kikeresve ellenőrizhettük azok pontosságát, azonosítottuk a felvetődő egészségügyi problémákat, ami nagyban segítette a szoftverekből származó információk értelmezését és pontosítását.
Mik voltak a kutatás részletei?
A kutatás alapját az adta, hogy az alkalmazott digitális adatgyűjtésen alapuló szenzoros megoldásokat intenzív tejelő állományra fejlesztették a gyártók, ahol egy teljesen zárt rendszerben, meghatározott ritmusban, napi 2-3 fejéssel, többnyire egész évben ugyanazon a takarmányon tartják az állatokat. A húshasznú szarvasmarha viszont nagy területeken legel, akár 10 méterenként más a legelt gyep összetétele, jóval kitettebb a környezeti hatásoknak, így teljesen más a viselkedése is, ezért a szenzorok sem mindig úgy működnek, ahogy az istállózott tartás esetén. Összesen 120 tehén és szaporulata, azaz nagyjából 200 állat alkotta a megfigyelt állományt, ami óriási adatmennyiséget jelentett. Volt olyan szenzor, amiből 20 percenként és volt olyan, amelyikből 2 óránként érkezett adat. A kutatás 2023 végén zárult, a tapasztalatainkról egy kiadványt is készítettünk.
A vizsgálatsorozat sikeres volt, ezért jelenleg 5 gazdaságban folytatjuk tovább a megfigyeléseket és az adatelemzéseket. A partnergazdaságok mindegyike más húshasznú fajtával dolgozik és mindenhol a kérődzés és aktivitás mérésére alkalmas nyaki transzponderekkel vannak felszerelve az állatok, ezen kívül, 2 gazdaságban állatra szerelhető GPS helymeghatározó technológiát is tesztelünk. A célunk a tapasztalatok megfogalmazása elsősorban a gazdálkodók felé, hogy akinek szüksége van rá és bele akar vágni a digitalizációba, tudja, hogy milyen eszközök vannak a piacon és ezek közül mi és mire használható. Ugyanakkor a gyártók is nyitottak a fejlesztési javaslatainkra, ezért velük is tartjuk a kapcsolatot. Az első lépés a gazdaságok állapotának és igényeinek a felmérése volt, a gazdálkodókkal együtt átbeszéltük és meghatároztuk, milyen területen van szükség segítségre a gazdaságon belül. Ehhez kell megtalálni a megfelelő szenzort, ami adatgyűjtéssel tudja támogatni és objektív alapokra helyezi a döntéshozatalt. Amit nem mérünk, nem figyelünk meg, azon nem tudunk változtatni, mert addig lehet, hogy nem ismerjük fel a problémát. Cél, hogy minél hatékonyabb legyen a meglévő erőforrások kihasználása, a fejlesztésnél pedig sokat számít, hogy annál, aki előbb lépi meg, az előnyei is a leghamarabb jelentkeznek.
A résztvevők között vannak ökológiai gazdaságok is, amelyek saját erőből ruháztak be és szereltek szenzort az állataikra. Mi leginkább abban tudjuk támogatni őket, hogy szakmai segítséget biztosítunk a beszerzett digitális technológia minél széleskörűbb felhasználásában.
Azzal, hogy hozzáférést kaptuk az állatokról gyűjtött adatokhoz, az elemzések során további, addig nem ismert összefüggéseket is feltárunk. Az eredményeket megosztjuk és folyamatosan megbeszéljük az állattartókkal. A hosszabb távú cél a fajták összehasonlítása legelés, kérődzés, evéssel töltött idő és hőstresszkezelés szempontjából.
Mivel nincs két egyforma húsmarhatartó gazdaság, többféle körülmény között értékelhetjük a szenzorok működését, előnyeit és esetleges problémáit vagy további fejlesztési lehetőségeit. Óriási előnye ezeknek a rendszereknek, hogy egyedi betegségfelismerést tesznek lehetővé, detektálják az ivarzásokat, riasztást küldenek, ha egy állat elvetél, így bikás termékenyítés esetén is kiszűrhetők az üresen maradt tehenek, továbbá az állományszintű kérődzés megfigyelésén keresztül a legeltetés precízebb tervezését és szervezését is lehetővé teszik. Ez utóbbi különösen fontos és sok előnnyel jár a Natura 2000 területen legeltető gazdaságokban, valamint olyan területeken, ahol tekintettel kell lenni az agroökológiai elvekre.
Érdemes használniuk a hagyományos állattenyésztést folytató gazdaságoknak is?
A partnereink között vannak konvencionális gazdaságok is. Úgy gondolom, hogy a legelőre alapozott tartástechnológiában is fontosak az agroökológiai elvek, mint az állatjólét fokozása, a biodiverzitás fenntartása, a meglévő erőforrások hatékonyabb kihasználása, a szinergiák feltárása a gazdaságon belül, a rövid értékesítési láncok (REL) kiépítése stb. Ezek hozzájárulnak a hatékonyság növeléséhez, a fenntarthatóbb gazdálkodáshoz és a versenyképesség megtartásához. Sok termelő nyitott erre, ráadásul nem feltétlenül kell éles határt húzni az öko és a hagyományos gazdálkodás között, mert a szenzortechnológia remek példa arra, hogy mindkét gazdálkodási formában jól működik és támogatja a döntéshozatalt. Hozzájárul az egészségesebb élelmiszer előállításához azáltal, hogy az állatoknál megjelenő egészségügyi problémák legtöbbször a klinikai tünetek megjelenése előtt kiszűrhetők, így nincs szükség drasztikusabb állatorvosi kezelésekre. Csökkenthető a gyógyszerfelhasználás, az ivarzás megfigyelésével pedig minimalizálható a hormonok alkalmazása mesterséges termékenyítés esetén.
Egy jó példa a kutatásban a kérődzés leállása, ami néha csak egy rövidebb idejű visszaesést jelent. A rendszer jelez 8 óra kérődzéskiesés esetén, onnantól fokozottabb figyelemmel kísérjük az egyedet. Tapasztalataink szerint legtöbbször 24 óra alatt spontán rendeződik ez az állapot és nincs szükség az egyed kifogására, mert szenzorral nyomon követhetjük a változást. Amennyiben 24 órán túl még fennál a probléma, javasoljuk az állat kikeresését és kezelését. Minél hamarabb történik meg a beavatkozás, annál sikeresebb és gyorsabb a felépülés.
Az ivarzásmegfigyelés területén is fontos összefüggéseket látunk. Mivel élő szervezetekről van szó és sok egyedi eltérés is tapasztalható a szaporodásbiológia paraméterekben, ezért ezek a rendszerek soha nem fognak 100 százalékos hatékonysággal működni. A csendesen ivarzó egyedeket megpróbáljuk csoportosítani és ezeknél az állatoknál érzékenyebbé tenni a rendszert az ivarzás intenzitását jelző indexszám (1-100 skála) alapján, hogy alacsonyabb értéknél jelezzen. Ezáltal reményeink szerint javul az ivarzásdetektálás hatékonysága és csökkenthetjük a fals riasztások számát is.
Az újabb 4 éves kutatásban részt vevő 5 gazdaság közül a Vas vármegyei Pácsonyban magyar tarka, a Hajdúságban, Hajdúnánáson Charolais és Nádudvaron Limousin törzstenyészet, a Bükkben, Tardonán kárpáti borzderes, és Bekölcén egy Angus állomány adatait vizsgáljuk.
Miért lényeges a kutatás?
A gazdáknak reggeli jelentésekben írjuk meg a legfontosabb információkat a gulya aktuális állapotáról, amit felhasználnak a napi menedzsmentben. Nem mindig elég ugyanis a szoftverekhez tartozó telefonos applikációban érkező riasztásokra hagyatkozni. Például az egészségügyi jelentésben szerepel az összes problémás állat, de nagyszámú állományokban a gazdálkodó nem ismerheti az összes állatát fülszám szerint és a szoftver egyelőre még nem képes rá, hogy külön felhívja a figyelmet arra, hogy ezzel az állattal már tegnap vagy tegnapelőtt is gond volt. Ezzel szemben a reggeli jelentésben kiemelt figyelmet fordítunk a problémás állatok állapotának a nyomon követésére. A jelentések tartalmát egyeztetjük a gazdálkodókkal, így egyénre szabható, hogy milyen adatok jelenjenek meg hangsúlyosabban, megírjuk a tapasztalt problémákat, az egészségi állapotban bekövetkezett negatív irányú változásokat egyed szinten, így az állomány sokkal jobban kézben tartható.
A tervünk, hogy egy jól működő precíziós legeltetési technológiát alakítsunk ki, ehhez pedig az egész talaj, növény és állat alkotta rendszert komplexen szükséges vizsgálni. A legelő botanikai összetételének feltérképezését Dr. Szentes Szilárd, az Állatorvostudományi Egyetem Takarmányozástani és Klinikai Dietetikai Tanszék tudományos munkatársának segítségével végezzük, Balogh Petra kolléganőm közreműködésével. A cönológiai felvételezést minden partnergazdaságban évi három alkalommal (kihajtás előtt, nyár derekán és behajtás környékén) végezzük. Ezután az egész vegetációs időszak adatai alapján készítünk legeltetési tervet a következő évre, ami azt jelenti, hogy meghatározzuk, milyen sorrendben legeltessék a szakaszokat. A botanikai felvételezést a jövőben talajvizsgálatokkal is tervezzük kiegészíteni, meg kell vizsgálni, hogy milyen mikro- és makroelemek kerülnek be a növénybe és azokból mi jelenik meg az állatban.
Várvölgyi kutatásaink során például a vizsgált állományban egy markáns szelén- és mangánhiányt derítettünk fel, ami miatt az előbbivel le is kellett oltani a teheneket, a mangán ivóvízbe adagolása viszont nem volt jó megoldás, mert az állatok ivóvízében magas vastartalom volt kimutatható, ami gátolja a mangán felszívódását. Mindez egy tájékozódó vérvétel alkalmával derült ki, amikor kíváncsiak voltunk, hogy találunk-e eltérést a szenzoradatok alapján többször is egészségügyi problémát mutató (kérődzés visszaesés, aktivitáscsökkenés stb.) és az egészséges állatok vérparamétereiben. A gazdák általában nem végeznek tájékozódó vérvételt annak érdekében, hogy megnézzék az állataik mikro- és makroelem státuszát, így nem tudják, hogy melyek azok az elemek, amelyek hiányoznak vagy esetleg túlsúlyban vannak és limitálják más elemek felszívódását. Mindkettő komoly problémákat okozhat. Úgy gondolom, hogy a talajról, a legelő növényzetéről és az állat állapotáról szerzett információk elengedhetetlen feltételei annak, hogy elinduljuk húsmarhaállományokban is a precíziós takarmányozás útján, és az állatok szükségleteinek megfelelő nyalósóval, nyalótömbökkel támogassuk a legeltetést.
A legelőhasznosítás is egy kardinális kérdés, mert olyan földterületeken legeltetünk, melyeken már más mezőgazdasági tevékenység nem folytatható, ezek a területek csak legelő állatokkal hasznosíthatók. A klímaváltozás és a sok évtizedes nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlat következtében a jövőben a növénytermesztésből kieső területek hasznosítására is a legeltetéses állattartás a legmegfelelőbb. A legújabb ökológiai kutatások is alátámasztják, hogy kérődző állatok és legeltetés nélkül hosszú távon nem a fenntartható a mezőgazdaság. A szerves tápanyagokat vissza kell integrálni a körforgásba az állattenyésztéssel és több figyelmet kell fordítani a talajok javítására.
Milyen további kutatásokban és fejlesztéseken dolgoztok?
A négy évig tartó szenzoros kísérletsorozat mellett van egy, az Európai Unió támogatásával megvalósuló projektünk is, amelyben esettanulmányt készítünk arról, hogy mik a gátjai és a mozgatórugói az állattenyésztés digitalizációjának.
A húsmarha tartásával foglalkozók, főleg, akik legelőre alapozzák a tartást, sokszor nagyvonalúan számolják ki az előállított borjú önköltségét, van, aki meg sem teszi, mert tévesen azt gondolja, hogy a legelő ingyen van. Pedig nincs. A hozam fenntartásához a legelőterületeket kezelni kell.
A terület adottságainak és szabályozásoknak megfelelően (Natura 2000) el kell végezni azokat a minimumkezeléseket (tisztító kaszálás, cserjeirtás stb.), melyekkel fenntartható a gyep állapota, ahol pedig lehetőség van rá, további agrotechnikai beavatkozásokat is (szellőztetés, fogasolás, felülvetés, trágyázás, öntözés stb). A jövedelmezőség fenntartásához a jelenleginél sokkal precízebb gazdálkodásra van szükség, az erőforrások jobb kihasználását pedig nagyban segíthetik a digitális technológiák.
A húsmarhánál kiemelten szükség van az adatgyűjtésre, a szakmai felügyeletre, mert az állatok sokszor gulyás nélkül, csak villanypásztorral körülhatárolt területeken legelnek. Az információ hiánya miatt a gazdák csak későn értesülnek a problémáról, ami akár az állat elhullásához is vezethet.
A személyes felügyelet hiányát enyhíti a digitalizáció, sokan rá is kényszerülhetnek majd az újabb technológiák alkalmazására. A Hortobágy természetvédelmi területén például csak a pásztorral felügyelt legeltetés megengedett, villanypásztorokat sem lehet használni, itt nagy jelentőségük lehet a jövőben a virtuális kerítésrendszereknek.
Új-Zélandon például a marha nyakába egy nagyobb érzékelőt szerelnek, ami műholdak segítségével jelzi az állat pontos helyét. A napelemmel működő virtuális nyakörvet viselő jószágot a meghatározott legelőrészlet határánál az eszköz először hangjelzéssel vagy rezgéssel figyelmezteti, aztán kisebb áramütéssel bírja visszafordulásra. Nagyjából 2 hetes kondicionálás után megszokják az állatok, közülük 5% lesz renitens, ezeket szelektálni kell.
A precíziós legeltetéses kísérleteknél fontos célunk a tapasztalatok megosztása, hogy aki lát fantáziát a technológiában, keressen minket. Kulcskérdés az értékes hagyományos pásztortudást ötvözni az új megoldásokkal, így lehet igazán eredményes a modern állattartás. Az ökogazdálkodók is nagyon nyitottak erre, belátják, hogy a hatékonyságnövelés szükséges a versenyképességhez, ez akár hozzájárulhat ahhoz is, hogy a biotermékek ára közelítsen a hagyományos módon előállított élelmiszerek árához. A kevesebb és minőségibb hús fogyasztásának sok előnye van, ennek érdekében a tojáshoz hasonlóan a húspultokon is meg kellene jelenjen, hogy a termék intenzíven hizlalt, vagy legeltetett tartásból vagy éppen biogazdálkodásból érkezik. Ez alapján pedig döntsön a vásárló, hogy melyiket választja.
Hogyan látod a precíziós technológia megvalósulását a gyakorlatban?
Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a vizsgálatainkat on-farm, azaz gyakorlati körülmények között végezzük és a célokat a gazdálkodókkal együtt fogalmazzuk meg, így az eredmények sokkal hitelesebbek. A szenzorokból érkező nyers adatok elemzése során rejtett összefüggéseket is keresünk. Sokkal több érték van az adatokban, mint azt elsőre gondolnánk, ezeket igyekszünk felderíteni.
A hőstressz vizsgálata is ilyen, aminek a tejelő szarvasmarhák tekintetében részletes irodalma van, hiszen a nagy mennyiségű tej termelése is egy stressz az állat számára, itt a hőstressz hatása fokozottabban érvényesül. A húsmarha toleránsabb, de itt is vannak problémák. A legelőszakaszok kialakításánál tekintettel kell lenni arra, hogy legyenek fás, bokros pihenőhelyek az állatok számára, amennyiben ez nem megoldható, mesterségesen kell kialakítani az árnyékos helyeket. A nyaki transzponderek képesek állományszinten a lihegés mértékének a detektálásra. A vizsgálatunk célja megtalálni azokat az egyedeket, amelyek az átlagtól rosszabbul tolerálják a hőstresszt, hosszabb távon ez is egy szelekciós szempont lehet. A hőstresszre hajlamosabb egyedeknél fokozott figyelemmel követjük az állat termelését és a szaporodásbiológiai paramétereit.
A Rumiwatch szenzorral viselkedésvizsgálattal kapcsolatos alapkutatásokat végzünk, melyben egy bikaborjút szereltünk fel egy speciális kantárral és pedométerrel, csoportos istállós elhelyezés mellett, 24 órás kamerás megfigyeléssel. A szenzorból érkező adatokat másodpercenként összevetjük a látottakkal és mesterséges intelligenciával komplex viselkedésmintákat ismertetünk fel. Csoportunkból Biszkup Miklós kollégám a felelőse a vizsgálatoknak. Ezzel kapcsolatban is volt már egy modellkísérletünk, ahol az eredmények biztatóak voltak, ezért folytatjuk a következő négy évben is. A Bakony HO-LI Kft. Limousin telepén szereltük fel a megfigyeléshez szükséges kamerákat, hogy az előzetes kísérlet során felismert mozgásformákat a többi korcsoporton is megfigyeljük, és validáljuk az eredményeket. Ha a megtanultakat a rendszer legalább 95% pontossággal felismeri, megtörténhet a gyakorlatba való átültetés. Például a kisbikák egymásra ugrálásának a vizsgálatával a szexuális aktivitásról vonhatunk le következtetéseket, ami kiegészítheti az andrológiai vizsgálatokat.
A GpsCom Kft. szakembereivel együttműködve GPS-szenzorokat szereltünk fel a Horhos Völgyi Ökobirtok legelő szarvasmarháinak megfigyelésére. Az amerikai gyártmányú érzékelők Magyarorszá-gon ebben a gazdaságban mutatkoznak be, ezzel elindult a rendszer hazai körülmények közötti tesztelése. Az állatok napi mozgásának ismeretével feltérképezhetjük a gulya által preferált, vagy éppen nem kedvelt helyeket, információt kaphatunk a területhasználatról, ellenőrizhetjük, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen tartózkodik-e az állomány.
Részt veszünk továbbá egy magyar fejlesztésű, állatok mozgásának a nyomon követésére alkalmazható GPS-érzékelő fejlesztésében, tesztelésében az ITinerisz Kft.-vel, akiknek már nagy tapasztalatuk van flotta-nyomonkövetésben.
Hogyan valósul meg a precíziós, adatokra alapozott legeltetés?
Az első a legelővizsgálat, majd a szakaszok legeltetési sorrendjének meghatározása, amit a legeltetési terv elkészítése követ. Utána következik a szakaszváltások optimális időpontjának meghatározása adatalapon, méghozzá a kérődzéssel töltött idő mérésével támogatva. Amikor gulya szinten 400 perc/nap alá esik az érték, azt jelzi, hogy elfogyott a fű a területről és ideje legelőt váltani. Ilyenkor az állatok kondíciója még jó, a szakaszt megfelelően lelegelték. Adatok és összefüggések nélkül szubjektív a szakaszváltás idejének a megítélése, 3 ember 3 félét mondott. Viszont a legelő egy véges takarmányforrás, ahol szempont, hogy ne hagyjunk felesleget, de ne is legyen túllegeltetve a terület, mert a gyepre hosszú távon számítunk.
A legeltetési tervvel és azzal, hogy a szakaszváltások a kérődzésszám-változás alapján történtek, elértük, hogy 3 év alatt a pázsitfüvek aránya emelkedni kezdett, a kikopott gyepfoltok záródtak, az állatok kondíciója javult, és 40 nappal ki tudtuk tolni a legeltetés idejét.
Milyen együttműködések valósulnak meg az ömki és az egyetemek között a témában?
A kísérleteknél együtt dolgozunk a MATE Állattenyésztési Tudományok Intézetének keszthelyi kollégáival, több hallgató szakdolgozatában működtünk közre és PhD-hallgatókat is várunk a témákban. Nemrég írtunk alá megállapodást a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Állattenyésztési Tanszékével és az ő szakembereikkel közösen végzünk kutatásokat többek között a juhok szenzoros megfigyelése témájában.
Balogh Petra kutatótársam ősszel kezdi meg PhD képzését a MATE gödöllői campusán, a legelők szenzoros vizsgálata témakörében. A legelők minőségének a vizsgálata során műholdfelvételek alapján elemzi majd a zöldtömeg fogyását, amihez az érzékelőkből érkező adatokon túl drónos felvételeket is alkalmaz majd. Petra Dr. Penksza Károly professzor úr és Dr. Szentes Szilárd társtémavezetésével végzi majd a kutatásait.
Mi volt a legmeglepőbb a kísérletsorozatban?
A borjúválasztás hatása a tehénre. Tudjuk, hogy ez stresszel és bőgéssel jár, ilyenkor a teheneknél négy napra drasztikusan visszaesett a kérődzés. A további hizlalás miatt mindenki a borjakat vizsgálta, a tehénnel viszont nem foglalkoznak, pedig az 4 napig tipródik, bőg a borja után, amit a szenzoradatok is jól tükröznek.
Ideális esetben a tehenek már újra vemhesek, ezért érdekes lenne megvizsgálni, hogy hogyan hat ez az állapot a fejlődő magzatra.
Azt tapasztaltuk, hogy az első ellésű teheneket kevésbé viselte meg a választásból adódó stressz. Talán az anyai tapasztalat hiányával magyarázható, hogy szignifikánsan kisebb mértékben esett vissza a kérődzésük. Általában minimum 7–10 napnak kell eltelnie ahhoz, hogy a szenzor (nyaki vagy fültranszponder) megtanulja az adott állat életritmusát, viselkedését és aztán a mért átlagértékekhez viszonyítja a bekövetkező változásokat és szükség esetén küldi a riasztásokat.
A borjaknál felállítottunk egy rangsort a súlygyarapodás adatai alapján. Felfigyeltünk arra, hogy a felső egyharmadba sorolt, legjobb súlygyarapodást mutató borjaknál a kérődzési adatok először a harmadik vagy a negyedik élethéten érkeztek, tehát addig csak anyatejjel táplálkoztak, az alsó harmadnál, akik a legrosszabb gyarapodást produkálták, már az első héttől detektáltunk kérődzési adatokat. Így aztán a gazdának el tudtuk mondani, hogy gond van a tehenek takarmányozásával az ellés körüli időszakban. A következtetés, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a frissen ellett tehenek és a magas vemhes tehenek takarmányozására, hogy megfelelő mennyiségű tej legyen a borjak táplálására, mert az az állat, amelyik többször és tovább szoptatja az utódját, sokkal jobb borjakat ad.
Az Ezért kincs az agráradat sorozat korábbi cikkei itt megtekinthetők.
Szerkesztette: Csurja Zsolt, gödöllői gazdász, 2009, óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök 2021,3-as csoport
A fotók forrása: ÖMKi és Dr. Vona Viktória
(x)
