A jelen egyik legnagyobb kihívását okozó kórokozó a macrophomina phaseolina
és az általa okozott tünetek napraforgón
Ez a kórokozó világszinten, főleg a szárazabb és melegebb területekkel rendelkező országokban okoz évről évre hatalmas gazdasági kárt. A kórokozó rendkívül jól tud alkalmazkodni a környezeti feltételekhez, ezért az elterjedési határa folyamatosan tolódik északra. Az első megjelenése a kórokozónak 1970-ben volt, ekkor az ország több pontján azonosították. Az azóta eltelt idő igazolja, hogy a gomba jól érzi magát nálunk. Hazánkban az egyre szárazabb és forróbb nyári napok kedveznek a gombának.
A gomba ugyan csíranövény fertőző, viszont a tünetek a virágzás után válnak szembetűnővé. Július hónap végére már foltokban hervadó növényeket találunk szerte a táblában. Augusztusban a kórokozó az ideális környezeti feltételek miatt (magas hőmérséklet, kevés csapadék) hirtelen fellépő hervadást és száradást okoz. A gomba károsítása nyomán a napraforgó nem képes ellátni a feladatát, ezért a növények hamar vízhiányban szenvednek. A kórokozó által kiváltott vízhiány miatt a tányérátmérő, az ezerkaszat és a termésmennyiség drasztikusan csökken.
A gomba a mikroszkleróciumokat augusztusban képzi. Augusztus második hetében több növény gyökérnyakának külső felületén mikroszkleróciumok tömkelegével találkozhatunk (1. ábra).
A kórokozó által okozott tüneteket gyakran keverik az Alternariaster helianthi által okozott tünetekkel. A legmegbízhatóbb különbség, hogy a Macrophomina a szár belsejében mikroszkleróciumok tömkelegét képzi. A vegetációs idő vége felé számos napraforgónövénynél tapasztalhatunk epidermisz-leválást a szár alsó egyharmadában, a gyökérnyak felé (2. ábra).
Ez a két tünet nem minden fertőzött növény esetében látható. A gomba a vegetációs idő végéig teljesen felemésztheti a napraforgó bélállományát, több ezer mikroszkleróciumot is képezhet (3. ábra).
Szélsőséges időjárási viszontagságok miatt a zöld, kívülről egészségesnek tűnő szárban is képződhetnek mikroszkleróciumok. A mikroszklerócium akár 10–15 évig is életképes maradhat. A kórokozónak több, mint 500 gazdanövénye van. E két tényező nagymértékben megnehezíti az ellene való védekezést.
Szerző és fotók: Dr. Csüllög Kitti, Debreceni Egyetem MÉK Növényvédelmi Intézet
(x)
