PR • 2025. február 23. 17:35
A cikksorozat 46. részében Letenyére látogattunk, a Kossuth Mező- gazdasági Kft. központjába. Innen szervezi a cég adatalapú gazdálkodását a Kátai család, melyben három generáció dolgozik össze a növénytermesztésben: a nagyapa, Tibor, a fia, Zsolt, valamint a lány unokája, Lora.
Az előszót Dr. Vona Viktória, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésének vezetője írta.
Az okszerű, fenntartható és adatalapú gazdálkodás nemcsak a hatékonyság növelését jelenti, hanem azt is, hogy egy családi gazdaság generációkon átívelően sikeresen működhet általa. A Kátai család története kitűnő példája annak, hogyan lehet a különböző korosztályok tudását és tapasztalatát ötvözni a modern technológiákkal. Letenyén három nemzedék együttműködése biztosítja a folyamatos fejlődést: Tibor, a nagyapa, Zsolt, a fia, és az ifjú Lora együtt dolgoznak azon, hogy a precíziós mezőgazdaság minden lehetőségét kiaknázzák. Az évtizedek óta tartó precíz adatgyűjtés, valamint a precíziós gazdálkodás náluk nemcsak egy eszköz, hanem szemléletmód is, amely közös értéket teremt.
Történetük rávilágít arra, hogy a mezőgazdasági tudás nem csupán örökölhető, hanem fejleszthető is az új technológiák alkalmazásával. A hagyomány és innováció összefonódása biztosítja, hogy a gazdaság megmarad, sőt, egyre versenyképesebbé válik a 21. század kihívásai között. Az adatok, a generációk közötti tudásmegosztás és a modern technológiák összehangolt alkalmazása valódi értéket teremt. Ezért válik az agráradat – és maga ez a történet is – kinccsé.
Jó olvasást kívánunk!
Zala vármegye délnyugati részén, Letenye keleti oldalán van a Kossuth Mezőgazdasági Kft. központja. Innen szervezi a cég gazdálkodását a Kátai család. Három generáció dolgozik össze a növénytermesztésben: a nagyapa, Tibor, a fia, Zsolt, valamint a lány unoka, az ifjú Lora.
Közel 2000 hektárnyi szántóföldi területen gazdálkodnak közösen, a családi vállalkozásban 2010 óta foglalkoznak a precíziós gazdálkodással olyan eszközökkel, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy helyspecifikusan termeljenek. A traktorok és a kombájnok informatikai rendszereivel már 2010 óta végzik az adatgyűjtést.
Már akkor rendelkezésre állt az a szoftveres háttér is, amibe be tudtuk olvasni és amiben kezelni tudtuk a beérkező adatokat és információkat – mesélt a kezdetekről Kátai Zsolt, a cég ágazati vezetője. Mi az egykori Agrár-Office rendszerrel indultunk, majd a program fejlesztésével ez alakult át a Next Farming AG Office változatra, ezt használtuk eddig, ennek üzemeltetését vette át 2024 novemberétől az AgroVIR rendszere.
Az adatalapú gazdálkodásunk lényege, hogy a gépek által begyűjtött információkat egy szoftverbe integráljuk, majd azokat feldolgozva, kielemezve vissza tudjuk csatolni az adott termőhelyhez. Nálunk ilyen táblaszintű adatgyűjtés folyik 2010 óta. A programban benne vannak a táblák, a táblakontúrok, a táblaadatok, a gépkapcsolatok, a helyspecifikus információk, a talajminta-vételezési térképek, a zónatérképek, továbbá a változó tőszámú vetés, a differenciált tápanyag-utánpótlás, valamint a növényvédelem applikációs térképeinek készítése is.
A családi gazdálkodás története egészen a második világháború idejéig nyúlik vissza. A paraszti családba 1949-ben érkezett meg Kátai Tibor, aki 1960-tól, közel 65 éve vesz részt kisebb-nagyobb szünetekkel a zalai mezőgazdaságban. Annak idején 20 hold termőfölddel, 5 hold erdővel és némi réttel dolgoztak, az induláskor volt 10–12 állat az istállóban, 20–30 disznó az ólban, 100–150 pedig az udvaron.
Lényeges, hogy nem szorítottak bennünket termelőszövetkezetbe, így szakszövetkezetet működtettünk, mindenki csinálta a sajátját, megvolt a feladatunk a rendszerben, haladtunk és fejlődtünk a magunk ütemében – mondta Tibor. Az általános iskolából kikerülve a kovács szakmát választottam, a lovaink körüli feladatok ellátása, a patkolás és a faluban adódó kovácsmunkák elvégzése töltötte ki a napjaimat. 1966-ban aztán július elsejével, 17 évesen kezdtem kovácsként a Bucsutai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, hétvégén pedig otthon, a háztájiban dolgoztam, ahol a bátyám és a szüleim vitték az agrármunkákat. 5 évre rá otthagytam a tsz-t, hogy önálló vasiparos, kovács-, lakatos-, vízvezeték- és központi fűtés szerelő munkákat végezzek. 1970-ben megházasodtam, Zsolt fiam pedig 1971-ben meg is érkezett a családba. Újabb 5 évre rá, 1976-ban Letenyére kerültem, ahol a Kossuth Termelőszövetkezet kovácsa lettem, miközben több iskolában is bővítettem a tudásomat. Aztán ismét 5 év telt el, amikor megelégeltem a mezőgazdaság kiszámíthatatlanságát, kiszálltam a szakmából és egy gyárnak dolgoztam, szintén 5 évig, majd 1986-ban az akkori tsz-elnök megkeresésére visszatértem Letenyére, második számú vezetőnek.
A növénytermesztés, az erdészet, a melléküzemág és a gépészet is hozzám tartozott. 10 éven át edződtem, erősödtünk, majd az elnök hirtelen halálának következtében 1996-ban a nyakamba zuhant minden teendő, a kereskedelmi és az integrátori feladatok is. Összefogtuk és eredményesen működtettük a kis- és közepes gazdaságok rendszerét, Lentitől Nagykanizsáig. 7 kombájnnal és 30–35, döntően MTZ traktorral dolgoztunk, egy 1974-es John Deere-rel és néhány Crystal erőgéppel kiegészítve. Aztán érkezett nagy Rába és kis Rába, folyamatosan bővültünk, a közel 1300 hektárra 270 munkatárssal oldottuk meg a feladatokat a rendszerváltás környékén.
Aztán 1996-ban szerettük volna egységesíteni a sokszínű gépparkot, a váltásba pedig majdnem belebuktunk, de átvészeltük a kínzó nehézségeket. Azóta már csak fokozatosan és óvatosabban fejlesztünk, mindent jól körbejárva. A hét kombájnt felváltotta két John Deere 2240-es, amikkel a bérmunkát is el tudtuk végezni. Eközben évről évre kevesebb emberrel dolgoztunk, fogyott az állomány és a melléküzemágak feladatsora, a cipő üzletág Körmenden, a ruhaipar Nagykanizsán szűnt meg. A mezőgazdaságban viszont mindig az újra törekedtünk, aminek eredménye, hogy a termésátlagunk hektáronként 3 tonna repce, 4-5 tonna búza, 5–7 tonna kukorica és 2 tonna napraforgó volt a 90-es évek közepén. A szövetkezeti működésből aztán 2005–2007 között társas vállalkozásra váltottunk, szerencsére minimális területcsökkenéssel. Zsolt fiam aztán 2010-ben került ide, addigra pedig már erősen John Deere túlsúlyos gépparkunk volt, S690 kombájn, permetező és több traktor volt belőle a gépszínben.
2-3 évente fejlesztettünk, előbb egy 8340-es, rá két évre egy 8330-as érkezett, a 2600-as monitorok adatkártyával bent voltak a traktorokban – folytatta Kátai Zsolt.
A digitális adatgyűjtés előtt a kockás füzetben vezettük nagyon precízen a gazdálkodás adatait, jó eredményeink voltak, az okszerű gazdálkodásnak köszönhetően volt lehetőségünk beruházásokra és a cég biztonságos fenntartására. Ez mind, együtt alapozta meg azt, amiben most vagyunk.
Tibor azzal folytatta, hogy a precizitás mindig megvolt, de a megszokásból való gazdálkodásból Zsolt mozdította ki a rendszert, melynek egyik fontos lépése volt, hogy központosították a több telephelyet.
2008-ban költöztünk a jelenlegi központunkba, Letenye keleti részére. A hatékonyságnövelést jól mutatja, hogy ma 20 emberrel nagyobb területet tudunk ellátni, mint annak idején a közel 300-al – mondta.
Zsolt fiam az építőipari technikum elvégzése után a kereskedelemben dolgozott, majd önálló vállalkozást indított, mindezt a mezőgazdaságon kívül. A megszerzett kereskedelmi, logisztikai, szervezési, tervezési tudását aztán simán átültette az agrárvilágba is.
2010-től megkezdődött az Agrár-Office rendszer feltöltése a területek adataival, így megvoltak a kontúrok, emellett párhuzamosan futtatva gyűjtöttük az adatokat a NEXT Farming rendszerben, valamint a John Deere rendszerével, ami nagyon sokat fejlődött az évek során és nekünk nagyon bevált. Egységessé tettük a gépparkot, a traktorok, a kombájnok és a permetezőgép minden adatát folyamatosan leszedjük és használjuk – folytatta Zsolt. Ami nagyon fontos, hogy visszamenőlegesen használjuk az agráradatokat, 14 év alatt több vetésforgó végigért, így az adott növényre vonatkozó szezonok információit tudjuk összehasonlítani és elemezni.
Az adatok rendszerezése és csoportosítása sokszor okoz nagy kihívást, egy embernek rengeteg munka ez, ezért csatlakozott hozzánk 2024. július elsejétől Lora lányom, pontosan azon a napon, amelyiken annak idején a nagyapja is munkába állt 58 évvel azelőtt.
Az adataink digitális kezelésével Mészáros Gábor szaktudásának köszönhetően haladtunk előre. A KITE Zrt. kiemelt szolgáltatási igazgatója folyamatosan segített és támogatott minket abban, hogyan lehet és érdemes használni a kinyert információkat.
Ehhez kapcsolódik, hogy az 5-ös számnál maradva az is 5 évbe telt, míg hagytam magam meggyőzni arról, hogy nem kell minden megművelhető területet bevetni és hasznosítani – vette át a szót Tibor. A fiam mutatta meg minden egyes évben nagy türelemmel az adatokat a területekről, amelyeken nem éri meg termelni, mert mindig ráfizettünk, csak mínuszt hoztak. Aztán a számokat látva beadtam a derekam és elfogadtam, hogy ne menjen rá gép, műtrágya, munkaerő, majd megleszünk velük két kaszálással is.
Nálunk ez az időszak jelentette a generációváltást, mert apu az adatokat és az összefüggéseket elemezve belátta, hogy jó a rendszer és az eredmények ismeretében ő sem csinálta volna másként – mondta mosolyogva Zsolt.
A magam részéről nagyon jól fogadtam a fiam bekapcsolódását, látom, hogy biztosan sikerrel megy tovább a gazdaság vele és általa. Időnként persze odaszúrok neki, hogy mire figyeljen jobban, de összességében a közös munka is nagy egyetértésben zajlik, örömmel adtam át a vezetést neki – mondta Tibor.
Mivel a Mura folyó és az egyéb természetes vizek miatt felénk sok a víznyomásos terület, a homok- és kavicspad, a KITE szakembereivel közösen dolgozunk a vízlevezetésen, a vápás kihúzásokon. Több olyan táblánk is van, amelyik jól teremne, ha ezt megoldanánk, épp az interjú délelőttjén volt itt dr. Szabó Emese, dr. Riczu Péter és Virág Olivér arról egyeztetni, hogyan tudjuk ezeket jól megvalósítani.
Dr. Szabó Emesével, a KITE Zrt. rendszerfejlesztési igazgatójával egy korábbi anyagunkban beszélgettünk digitalizációról, szintvonalas és sávos művelésről, valamint a precíziós gazdálkodási rendszer fejlesztéseiről.
Szeretnénk a vízzel és a talajjal is jól bánni, megszüntetni a pazarlásukat és megtartani ott, ahova tartoznak, hogy hatékonyan gazdálkodhassunk.
A hatékonyságról, a tudás átadásáról és gyakorlatba illesztéséről a harmadik generációt képviselő, a MATE gödöllői Campusán 2024-ben 5 éves osztatlan agrármérnöki képesítést szerzett Kátai Lora beszélt.
A növénytermesztés feladatai, a precíziós megoldások és a hatékonyság összehangolása az egyetemről a gyakorlatba csöppenve általánosságban nagyon nehéz. Sokat segített, hogy gyerekkoromban is sokat jártam ki a gazdaságba, figyeltem a folyamatokat, mindig is érdekelt a szakma. Büszkén mondhatom, hogy az országban kevesen csinálják ezt így, mint apu. Az országot járva és az egyetemen tanulva is igyekeztem sokakkal beszélni, újdonságokat megismerni és behozni, mások tapasztalatait meghallgatni.
Aztán ahogy elmondom másoknak a mi technológiánkat, rendszeresen azt látom, hogy meglepettséget okoz a szervezettség szintje és az adatkezelési rendszerünk, valamint a döntéstámogatás gyakorlata. Ezért egyszerre nehéz és könnyű is kibontakozni apa mellett – mondta Lora.
Fél év gyakorlati tapasztalat után azt tapasztalom, hogy legalább egy év, egy teljes szezon lesz belerázódni a rendszerünkbe, hogy a teljes körforgást látva megismerjem a feladatokat.
Szeretem a pörgést és a sok új információt, ezeket itt mind megkapom, folyamatosan fejlődhetek. Persze tavaly nyártól sem álltam meg a tanulással, elvégeztem a növényvédelmi drónpilóta képzést, valamint elkezdtem a növényvédelmi szakmérnök képzést Keszthelyen, szintén a MATE oktatási rendszerében.
Családi vonás, hogy mind nyitottak vagyunk az újra – folytatta Zsolt. Nálunk nagyon bejött, hogy kivezettük a napraforgót és a helyére bejött a szója és a cukorrépa. Jó döntés volt még a Landscape Enterprise Networks (LENs) talajmegújító gazdálkodási programhoz való csatlakozás is. Mivel 2016 óta egyáltalán nem szántunk, és az agroökológiai programban (AÖP) is évek óta ezt vállaltuk, a zöldítő keverékek használata tökéletesen illeszkedik a rendszerünkbe.
A LENs programmal persze új szemlélet, sok tanulnivaló és kihívás is érkezett, ez tovább ösztönöz minket a területek jobb megismerésére, arra, hogy jól termeljünk. Azt látjuk, hogy van még lehetőség a talajokban. Akár menetszám-csökkentéssel, kevesebb műtrágya-felhasználással és a talajban lévő tápanyagok hatékonyabb feltárásával, akár a takarónövényekkel, vagy a legeltetéssel. Mindenre meg kell érni, nálunk most jött el ez a pillanat. Igyekszünk utánamenni a tudásanyagnak és okszerűen, talajkímélő módon gazdálkodni.
A kommunikáció és a változás ereje
Igyekszünk mindig és minden fontos témát egyeztetni – mondta Kátai Zsolt. Sokat beszélgetünk a teendőkről és az ötletekről hármasban. Meghallgatjuk a másikat, megvitatjuk az elképzeléseket, tanulunk egymástól, és ez így van jól. Abban is egyetértettünk, hogy folyamatosan elhagyjuk a víznyomásos részeket a művelésből, a magasan fekvő területeken pedig a talaj lemosódása ellen a vízlevezető részek begyepesítésével védekezünk. A hosszanti lejtőket, a nagy vízgyűjtő területeket szintén így óvjuk a talajeróziótól.
A Körtés nevű területünkön nagyon jól látszik, hogy a két éve elvégzett gyepesítés és az annak megfelelő művelés után 20 centiméteres teraszok vannak. Ez is bizonyítja, hogy a helytelen gazdálkodással megy és fogy el a földünk. A gyepsáv felülről fogja a lerakódást, alulról pedig nincs, ami megfogja a lemosódást. Egyértelmű, hogy van értelme a talajmegőrző technológiának. Ahogy számoltuk, éves szinten 45 tonna talajt engednénk el, ha megszokásból gazdálkodnánk. A szántás elhagyása is bebizonyította, mennyire hatékonyan tartjuk meg így a termőtalajt.
Milyen ötleteket terveztek megvalósítani a gazdaságban?
Tervezzük egy öntözőrendszer kialakítását. A digitális átállást támogató pályázatból a Spot Spraying, vagyis a foltpermetezés technológia bevezetését tervezzük. Az Ecorobotix egy 6 méter széles, 156 fúvókával ellátott vontatott eszköz, ami gyomfelismerő rendszerrel van ellátva. Ezt Hannoverben az AGRITECHNICA kiállításon láttuk, mintegy 80 millió forintos áron.
A drónoktól is sokat várunk, a monitoring és a kijuttatási feladatokra is vannak jó ötleteink, ezeket Lora valósítja majd meg. Az agrotechnológiánk fejlesztésére a KITE-vel kezdünk közös projektbe, egy Köckerling Vector nehézkultivátort bocsátanak a rendelkezésünkre, amelyet felszerelnek a változó mélységű művelés technológiával és megcsinálják hozzá az applikációs térképeket is. Több táblán kísérleti jelleggel, hagyományos és változó mélységű művelés összevetésével alkalmazzuk. Erodált és normál részeken is használjuk majd, az adottságok alapján 10, 15 és 20 centiméter mélyen.
A vetőmagtermesztésben is bővítünk, idén a LENs program miatt 20 hektáron lóbabot vetettünk, valamint szójavetőmag-előállítást vállaltunk, a jövőben pedig szeretnénk más fajokat is bevenni a termelésbe, ilyen a mák, amelyet hosszabb távon saját magunk dolgoznánk fel és értékesítenénk is.
Változott-e a hozzáállásotok a vetéshez, a talajműveléshez és a tápanyag-utánpótláshoz az elmúlt 8–10 szezon alapján?
Meghatározó volt a szántás folyamatos elhagyása, valamint bevezettük, hogy a nagyobb területrészeken okszerűen végezzük a vetést és a tápanyag-utánpótlást is. Törekszünk a menetszám csökkentésére, valamint fontos, hogy a kisebb területrészeken nem foglalkozunk a differenciálással, 5 hektáros táblánál soha, 10 hektárosnál pedig nagyon ritkán készítünk kijuttatási térképet, a munkagépeink méretéből adódóan felesleges. A tőszámokkal bátran kísérletezünk, van olyan kukoricafajta, ami bírja a 90–95 ezer magot is hektáronként, alapvetően 80 ezer a standard, 60–65 ezer az alja a kijuttatott mennyiségnek.
Általában 4 zónára osztjuk a területet, a 16 soros vetőgép is ezt kezeli a legjobban. A vetést egy 16 soros Väderstad Tempóval, egy 12 soros, Precision Planting technológiával felokosított John Deere vetőgéppel, valamint egy 18 soros HORSCH Maestróval végezzük. Utóbbival a szója, a cukorrépa és a repce magjait juttatjuk a talajba. Van még egy 10 évnél idősebb Väderstad Spirit vetőgépünk, az új, precíziós pályázatban várhatóan ezt is cserélni fogjuk. Elképzelhető, hogy egy 9-es szériájú gumihevederes John Deere erőgéppel is bővítjük a gépparkot, valamint részletes, bővített talajvizsgálatokat is végzünk majd, ha nyerünk a támogatási kiírásban.
Hogyan hasznosulhat Lora 2024-es szakdolgozata a termelésben?
A dolgozatom témája a szántás és a lazítás összehasonlítása volt kukoricatechnológiában egy 10 hektáros táblán, ami nem hozott nagy különbséget a következtetéseknél – fogalmazott Lora. Ennek egyik oka, hogy régebb óta nem szántunk, ezért ez az egy forgatás nem okozott akkora kárt a talajban. Az eredmények pedig azért nem lettek reálisak, mert azokat egy jégeső torzította, ami a lazított rész növényeit érte jobban, 30 százalékos kárt okozva. Ráadásul a szántás után szinte egyből le is tudtuk zárni a talajfelszínt, így túl optimális körülmények voltak. Annyi következtetést ebből is le tudtunk vonni, hogy ha el akarunk mozdulni a forgatás nélküli technológia felé, nincs vele különösebb kockázat. Azzal, hogy hasonlóak az eredmények, észszerűen következik, hogy nem érdemes szántani. Természetesen a növényvédelmi beavatkozásokat is vizsgáltuk, az őszi, a tavaszi gyomirtás és a kontroll részre osztottan, ennek 2025 nyarán lesz eredménye. Azt már februárban látni lehet, hogy a szántás nélküli részen jobb a növények kelése.
Hogyan történik a feladatok felosztása?
A nagyapa és az apa Letenyén él, Lora Nagykanizsáról jár haza, dolgozni.
A nap nagy részében együtt vagyunk, kijön velem a területre, minden eligazításnál és munkafolyamatnál ott van, ahol én is. Egyelőre így haladunk előre, aztán idővel természetesen változik ez is – mondta Zsolt.
Lora szerint ez így jól működik, élesben látja a folyamatokat, együtt járjuk be a területeket, folyamatosan kapja az instrukciókat, hogy mire kell odafigyelni a növényekkel kapcsolatban, megtanulja a gépi beállításokat, a vetés, a kijuttatás és a tervezési folyamatok részleteit. Ráadásul azonnal tud kérdezni. Mindent megbeszélünk, a tervezésnél egyeztetjük, melyik táblára mit vessünk és mit, mikor juttassunk ki. A változtatás jogát pedig mindig fenntartjuk, egy kereten belül megvan az új ötletek szabadsága a családban a gondolkodásban és a gyakorlatban is – mondta.
Édesapám inkább a tettek embere, szereti maga megoldani a dolgokat, fizikai beállítottságú, megy és intézkedik, csinálja. Én egy kicsit másabb vagyok, ugyan szeretem a fizikai, erőgépes részt, de szívesen ülök a számítógép előtt is azon agyalva, hogyan lehetne az adatok alapján a legjobban elvégezni a feladatokat. Jól kiegészítjük egymást, hárman összedolgozva hatékonyak vagyunk a munka szervezésében és a kivitelezésében is.
A területeinket blokkosítottuk, ez a hatékonyságunk egyik kulcsa, amikor a mért adatok alapján osztjuk fel a területeket, aztán ezeket szétszedtük újra a kitettség miatt és a logisztika szempontjából is. Igyekszünk kiegyenlíteni a táblarészeket, alkalmazkodva az adottságokhoz. Ha egy területen többéves tapasztalat, hogy nem megy jól egy adott növény, azt máshol vetjük. Sok tényezőre kell figyelni, ezért a zónák időről időre átrajzolódnak. Ahogy a zónák alapján történő talajmintázás is változik, mert ma már a talajszint figyelembe vétele, a domborzat magassága is szerepet kap. A legtöbbször ízekre szedjük az adatokat és több szempontrendszer alapján osztályozzuk azokat, mielőtt kialakulnak a zónák.
A nagy adattömeg tárolását offline rendszerben oldjuk meg, saját gépeken, hetente akár több biztonsági mentéssel.
Korábban két anyagunkban is írtunk a vállalkozás technológiájáról, ezeket itt lehet elolvasni:
- Ezért kincs az agráradat – IX. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
- Ezért kincs az agráradat – XVIII. rész: Betakarítás és hozammérés egy adatalapon működő gazdaságban, Letenyén
Hasznosítjátok a döntéshozatal során a többéves adatsorokat?
Fontos volt megtanulni, hogyan épülnek egymásra a feladatok, mik és hogyan befolyásolják a vetésforgó tervezését, milyen összefüggések alakítják az eredményeinket. Itt gondolok az agrotechnikára az éghajlat változására, a felvásárlási árakra, az energiára, az inputanyagokra és így tovább. 2010-ben idekerülve nekem 4-5 év kellett ahhoz, hogy teljesen átlássam és átalakítsam a gazdaságunk technológiai és informatikai hátterét a mai formára, folyamatosan alkalmazkodva és igazodva az újabb kihívásokhoz. Rengeteg információt gyűjtünk és ez csak egy szelete annak a rengeteg elvárásnak és a megfelelésnek, amit a szakmánkkal szemben támasztanak. A mai mezőgazdaságban eligazodni és megfelelően kezelni ezt a rengeteg külső hatást nagyon komoly kihívás. A fő feladatunk az, hogy naprakészek legyünk és mindezeket a helyükön kezeljük, egyensúlyban tartsuk.
A tápanyag kijuttatásánál és a vetésnél kiemelt jelentősége van a többéves adatsoroknak, a John Deere rendszerében lehetőségünk van a talajmintavételi adatok és a hozamtérképek alapján történő döntések meghozatalára is, mivel visszamenőleg megvannak az információink 2010-től. 5 kukoricaszezon adatainak öszszefésüléséből pedig már jól lehet a hiányzó tápanyagot számolni.
A kijuttatásnál az előírás szerint járunk el, miközben a jó termőképességű területeket jobb ellátásban részesítjük, a rosszabb adottságúakat pedig kevésbé tápláljuk, nekünk itt ez vált be a tapasztalatok alapján. Ugyanez vonatkozik a tőszámtervezésre is – mondta Kátai Zsolt.
Ahhoz, hogy egy precíziós rendszert jól lehessen működtetni elengedhetetlen a gépkezelők hozzáállása, tudása, hajlandósága és együttműködése. E tekintetben szerencsések vagyunk, mert a munkatársaink nyitottak és kiválóan végzik a feladatukat.
Az Ezért kincs az agráradat sorozat korábbi cikkei itt megtekinthetők
Szerző: Csurja Zsolt gödöllői agrármérnök, 2009, óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök 2021, 3-as csoport
Fotók: Kátai család, Csurja Zsolt
(x)