A Claessens Group ma Somogy megye legnagyobb állattartó csoportjának számít. Hogyan épül fel a cégcsoport? Hogyan alakul az állatállomány, és hová szeretnének fejlődni a következő években?

A vállalat 100 százalékban családi tulajdonban van. A cégcsoporton belül az Agrár Kft. sertéstenyésztéssel és kantelep-üzemeltetéssel, a Claessens Kft. pedig tejelőszarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozik. Növénytermesztés kizárólag a saját állatállomány ellátására történik nálunk. Az éves szinten mintegy 15 millió kilogramm termelt tejmennyiséget a részben családunk érdekeltségébe tartozó, tejforgalmazással foglalkozó Milktrader Kft. veszi át és értékesíti európai piacokon. Állatállományunk számokra vetítve: a két sertéstelepünkön összesen 6000 tenyészkocát nevelünk, valamint évente 180 000 malac születik. A tejelőszarvasmarha-állományunk alapját 1800 üsző és 1800 Holstein Fríz adja. Fejlesztéseinket elsősorban a kapacitás- és hatékonyságnövelés indokolja, amelyeknél a környezettudatosság mellett a fenntarthatóságot és a rendkívül szigorú állatjóléti szempontokat is figyelembe vesszük. Állatainkat a legkorszerűbb technológiával felszerelt körülmények között tartjuk.

Miért döntött úgy, hogy Magyarországon épít agrárvállalatcsoportot?

Tavaly múlt 20 éve, hogy Magyarországra érkeztem. Húszas éveimben jártam akkor, szüleim - akik szintén állattenyésztéssel foglalkoztak - segítséget nyújtottak ugyan, de alapvetően tapasztalatlan voltam. Kezdetben nem volt sem üzleti terv, sem nagyratörő álmok. Belgiumban láttuk, hogy a lehetőségek szűkösek az állattartásra, ezért több európai országot felmérve, Magyarország mellett döntöttünk, amely - amellett, hogy nagyon szép ország - tökéletes adottságokkal rendelkezik az állattartáshoz. 1995 nyarán Somogyszob Nagybaráti-pusztán megvásároltuk a Dél-Somogyi Állami Gazdaság félig romos telephelyét, amely azóta is cégcsoportunk központi telephelye. Az elmúlt húsz évben a családom minden tagja ideköltözött, és ma már valamennyien magyar állampolgárként a családi vállalkozásban dolgoznak.

Az új Vidékfejlesztési Program kiemelten kezeli az állattenyésztési ágazatot. Ön szerint mennyire van összhangban a támogatáspolitika az ágazat valós igényeivel?

Nagyon örülök, és maximálisan egyetértek a sertéságazatot érintő törekvésekkel, többek között a sertésállomány növelésével. Én is azt gondolom, hogy támogatni kell az ágazatot, hiszen egy ilyen adottságú országban, mint a miénk, nagy potenciál rejlik. A saját fejlesztéseinkkel összhangban igyekszünk figyelemmel követni és kihasználni az állam nyújtotta lehetőségeket, amelyek elősegítik saját gazdaságunk fejlődését. Büszkék vagyunk arra, hogy eddig eredményesek voltunk, és a 6000-es kocaállománnyal és az évi 180 ezer malaccal mi is hozzájárulhatunk az országos sertéslétszám növeléséhez.

Hogyan ítélik meg az állattenyésztés - különösen a sertés- és a szarvasmarha-ágazat - jelenlegi helyzetét?

Az állattartást tekintve az egész világban erőteljes koncentráció zajlik, a működésben pedig a professzionalitás a jellemző. Ha megnézünk állattenyésztésben fejlődő országokat - mint Oroszország, Brazília, Kína -, mindenhol százezres szarvasmarha- és akár milliós nagyságú sertéstelepek jönnek létre, míg itthon Magyarországon éppen ellentétes tendencia van folyamatban, zömében kisebb gazdaságokat látunk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy kellő nagyságú üzemméret szükséges ahhoz, hogy költséghatékony és versenyképes tudjon lenni egy vállalat.
 
Ha a szarvasmarha-ágazatot nézzük, a tejkvóta megszűnésével új helyzet állt elő. Más európai országokban - Írországtól Lengyelországig bezárólag - tudatosan készültek a kvóta eltörlésére, már a családi gazdaságok is az 5-600 férőhelyes Holstein Fríz-telepek működtetésére rendezkedtek be. Számomra is megdöbbentő eredményt értek el az utóbb említett országok, röpke fél év alatt 10 százalékos növekedést produkáltak a tejtermelésben. Emellett az is látszik, hogy az ott lévő tejfeldolgozó vállalatok új üzemeket építettek, és jellemzően csak és kizárólag egy terméket állítanak elő. Az utóbbi két évben legalább három-négy olyan tejüzem is létesült, amelyek feldolgozó kapacitása külön-külön akkora, mint hazánk éves összes tejtermelése, vagyis előrelátóak voltak, és számoltak a megnövekedő tejmennyiséggel. Visszatérve a saját helyzetünkre, azt gondolom, ha az árak a jelenlegi szinten maradnak, akkor mindazok, akik gazdaságukban nem a hatékony üzemeltetésre törekednek, tartósan veszteséges működésre rendezkedhetnek be. A sertéságazatot tekintve egy kicsit más állapotokat látunk.

Az említett európai országokban is hasonlóan nehéz körülményekkel küzdenek a gazdák, mint itthon, sokan be is zárják telepeiket. Ugyanakkor úgy vélem, Magyarország nagyon jó adottságokkal rendelkezik a sertéstenyésztés szempontjából, gondolok itt a takarmánytermelésre, a képzett szakemberekre, valamint a belföldi és az exportra történő előállításra. Ha összegezni szeretném, akkor mindkét ágazatra vonatkozóan a hatékonyságot tudom kiemelni, mint olyan tényezőt, amely elengedhetetlen a hosszú távú működéshez. Ehhez pedig arra van szükség, hogy az állattartók rendelkezzenek szükséges termőfölddel, ahol az állataiknak meg tudják termelni a takarmányt.

Hogyan ítélik meg a hazai sertésgenetikai helyzetet, hol lehetne előrelépni?

A genetika fontos, méghozzá abból a szempontból, hogy kihatással van a termelékenységre. Mi a saját kantelepünk által a Hypor genetikát használjuk, amellyel rendkívül elégedettek vagyunk. Látható eredményeink vannak, 12 százalékkal nőtt az élve született malacok száma (1,5 malac/koca/ellés) a használt genetikának köszönhetően. Innovatív cég vagyunk, és fontosnak tartjuk, hogy partnereink is azok legyenek. A Hypor esetében ilyen vállalatot ismertünk meg, amely világszínvonalú technológiával dolgozik, folyamatos genetikai kutatásokat végez és fejleszt. Ma Magyarországon számos olyan sertéstelepet látni még, amelyek az 1960-as, 70-es években épültek. Arra lenne szükség, hogy ezek a gazdaságok mind az alkalmazott technológiában, mind a genetikában hozzák a megfelelő színvonalat. Ez azt eredményezhetné, hogy versenyképesek lesznek, ami pozitívan hatna a környezetvédelmi, állatjóléti és a dolgozói munkakörülményekre is.

Az interjú teljes verziója az "Agrárszektor 2015 - Az 50 legbefolyásosabb személy a magyar agráriumban" című kiadványban olvasható.