A németek még a Közös Agrárpolitika (KAP) 2020 költségvetési terve előtt követelni kezdték, hogy az új támogatási rendszerben jelenjen meg legalább egy önkéntes, többfokozatú tartásmód-jelölési rendszer, természetesen az ehhez szükséges támogatási forrással. A pontos elképzelésről itt írtunk. Viszont mióta egyre hangosabb és egységesebb az agrárminiszterek ellenállása a Brüsszelben felvázolt tervekkel kapcsolatban, változni látszik a németek hozzáállása is. Már egy hete arról cikkeznek, hogy

A német baromifiipari társaság (ZDG) elnöke, Friedrich-Otto Ripke a szervezet hétfői gyűlésén aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy nemcsak Brazíliából és Ukrajnából érkezik be Németországba egyre több olcsó baromfihús, hanem Lengyelországból is, amelyikre nem lehet ráfogni, hogy nem tartja be az uniós előírásokat. Márpedig  a fogyasztók előtt eddig leginkább a német hús nyomonkövethetőségével és az állatbaratább tartásmóddal lehetett érvelni a hazai portéka mellett. Ha a német termelők önkéntesen tovább szigorítják az állatjóléti intézkedéseket, akkor ezzel még mindig megkülönböztethetik magukat a lengyel árutól, de kérdés, hogy ennek kifizeti meg az árát.

Rettegnek Németország állattartói

Így törnek be az istállóikba az állatvédők.

Ripke emlékeztetett rá: nemcsak az állatot, a termelőt is védeni kell. Az állattartók sokáig tűrnek, mivel nehéz kiszállni a termelésből, de ha csekély a szektor jövedelmezősége és kiszámíthatatlan a termelési környezet, akkor a fiataloknak nem lesz kedvük beszállni. Így előbb-utóbb leáldozik a német baromfiágazat napja. Ahhoz, hogy a gazda jóléte is biztosítva legyen, az állatvédelem költségeibe az államnak és a fogyasztóknak is be kell szállniuk. "Senki nem fog 25 eurót adni egy húsfiléért, ha 5 euróért is megkaphatja. Muszáj a termelés extra költségeit támogatásokkal csökkenteni" - mutatott rá Ripke.

Most már csak az a kérdés, hogy ha a németek nem tudják átpasszírozni a közösségen az állatjóléti kezdeményezésüket, akkor kiáll-e a Bundestag a fogyasztók mellett, és ehhez finanszírozza-e a gazdák pluszkiadásait? A kérdés ennél is összetettebb: vállalják-e a kockázatát annak, hogy a magas előállítási költségek miatt Európán belül is elveszítik a versenyt? Számoltak-e vajon a lakosság felhígulásával, az étkezési szokások változásával és a hazafias érzelmek tompulásával? Ha bármelyik tényezőt kihagyják az egyenletből, akkor tényleg nagy pofon érheti a tartási előírások legbuzgóbb kiagyalóit.

(Címlapfotó: EU-konform ketrec a 2012. évi átállás után. Mészáros János, MTI)