Ha dinoszauruszok nyomait keressük a Földön, nem kell feltétlenül a sokmillió éves, sokszor személyautónyi csontok nyomába eredni. A modern madarak kutatása sok esetben vezet közelebb a dinoszauruszok megismeréséhez - írja a 24.hu. Tudomány rovata. Ebből kiindulva kezdte el vizsgálni a kacsák csontozatát Dr. Prondvai Edina paleobiológus, az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport és a Genti Egyetem Gerincesek Evolúciós Morfológiája Kutatócsoport munkatársa. A kutatás vezetőjeként nemzetközi kutatókkal együttműködve pedig szinte váratlanul jutott olyan eredményre, ami fordulatot hozhat a dinók evolúciójának kutatásában.

A madarak köréből ismerjük a leggyorsabban növekvő gerinceseket, vagyis kikelés után ők érik el leghamarabb kifejlett testméretüket és testsúlyukat. Ennek ellenére a különféle madarak közt is találunk jelentős különbségeket a növekedés sebességében attól függően, hogy milyen egyedfejlődési stratégiát folyatnak. Az úgynevezett fészeklakó madarak, mint például a cinkék, magatehetetlen, embriószerű fiókaként kelnek ki a tojásból, teljes egészében szüleikre vannak utalva, és energiakészletük legnagyobb hányadát rendkívül gyors fejlődésükre, növekedésükre fordítják.

Ezzel szemben a fészekhagyó madarak, mint például a tyúk vagy a strucc, fiókái önellátásra képesen jönnek világra, ezért úgy kell beosztaniuk erőforrásaikat, hogy a gyors növekedés mellett jusson belőle a létfontosságú érző és motoros működésekre, úgymint élelem után való kutatásra, menekülésre, hőháztartásra. Prondvai Edina alapvetően arra volt kíváncsi, hogy a madarak dinoszaurusz őseinek végtagcsontjai árulkodnak-e arról, hogy melyik típusú egyedfejlődési stratégiát folytathatták a röpképessé válás útján, melynek kiderítéséhez a kacsák bizonyultak tökéletes modern vizsgálati alanynak.

A kiskacsákban a fent említett két stratégia egy testben egyszerre figyelhető meg: ahogy kibújnak a tojásból, jól fejlett lábaikkal ügyesen szaladnak, ami a fészekhagyó stratégiának felel meg, szárnyaik viszont még aprók, alulfejlettek, ám később nagyon gyors növekedésnek indulnak. Ezekkel azonban a kacsák csak kifejlett korukra válnak röpképessé, tehát a szárnyuk "fészeklakó" stratégiával fejlődik - mondta a 24.hu-nak Prondvai Edina.

A változatos korú - kikelés utáni 4. napostól 50 napos korig - egyedek végtagcsontjait mikroszkóp alatt vizsgálva a paleobiológus nem hitt a szemének: a várt általános csontszövetek helyett ugyanis a porc és csont egy furcsa elegyét, úgynevezett chondroid csontot talált. Ez a szövettípus eddig sem volt ismeretlen, például előfordul speciális koponyabeli struktúrákban a halakban, a szarvasagancsban, de embrionális korban egy-két sejtrétegnyi "vastagságban", rövid életű, átmeneti szövetként megjelenik a gerincesek végtagcsontjaiban, köztük az emlősökében is. Későbbi egyedfejlődési stádiumban és nagyobb mennyiségben azonban eddig csak patológiás elváltozásoknál, például a csontok rákos szövetburjánzásaiból ismerték. Ezért jelenléte fiatal madarak végtagcsontjaiban, főleg ilyen nagy mennyiségben, teljesen váratlan volt.

Ráadásul ez a különleges »csont-porc elegy« nem is a csontok végén helyezkedett el, ahol a hosszanti növekedést biztosító porc nagy mennyiségben van jelen, hanem a csont szárának közepén, ahol a csont átmérőbeli növekedése zajlik - magyarázza a paleobiológus. Így a chondroid csont

Az állatok életkora alapján a chondroid mennyisége egybeesik a különböző csontok növekedési görbéjével, logikusan a leggyorsabb növekedés idején képződik belőle a legtöbb, majd a velőüreg tágulásával folyamatosan visszaszívódik. A kacsák 50 napos korára eltűnik, innentől kezdve már az eddig is jól ismert csontszövetek képződnek, és a növekedés üteme is lelassul.

A felfedezés önmagában is tudományos újdonság, ami jelenleg több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Először is meg kell nézni, hogy más madaraknál is ugyanígy kimutatható-e, és ha igen, el lehet kezdeni keresni a dinoszauruszok maradványaiban. A fosszíliákból kiolvasható ugyanis, hogy a dinók többsége nagyon rövid idő alatt nőtt hatalmasra, így a kérdés az, mennyiben játszhatott ebben szerepet a chondroid csont. Lehetséges, hogy a chondroid csont beépítése a csontváz fejlődésének folyamatába olyan fontos evolúciós lépés volt, mely lehetővé tette más dinoszauruszok, mint például a Tyrannosaurus rex rendkívül gyors növekedését. Ezzel pedig újabb, fontos kirakós kerülhet a helyére az evolúció többszáz millió éves tábláján.