agrarszektor.hu • 2023. szeptember 25. 11:14
A savanyúfüvek kifejezés alatt a szittyófélék, a palkafélék (ide tartoznak a sások), a békabuzogányfélék és a gyékényfélék családjába tartozó fajokat értjük. Tehát nem egy rendszertani, hanem egy mesterségesen képzett, gyakorlati szempontú gyepalkotó fajtacsoportról van szó. Nevük onnan ered, hogy többségük (főleg a közepes és nagyobb termetű fajok) vízzel legalább időszakosan borított, mocsaras, tocsogós helyeken, illetve erodálódott, savanyú kémhatású talajon él, de találunk közöttük kifejezetten mészkedvelő fajokat is. Jelentőségüket az adja, hogy szinte nincs olyan hazai gyepünk, ahol ne találkoznánk velük a száraz, homoki gyepektől és lejtősztyeppektől a posványsásos mocsárrétekig. Élőhelyeik mellett termetük is nagy változatosságot mutat: az 5-10 cm magas lappangó sástól a 1,5 m-t is elérő parti sásig, vagy az akár 2,5 m-t is meghaladó gyékényfajokig.
Megismerésük a takarmányozásban, illetve az állatok megbetegítésében játszott szerepük miatt fontos. A rendszerint szárazgyepeinkben élő, kistermetű fajok, ha nem szőrözöttek és a levélszélük nem fűrészes, nem okoznak jelentős problémát. Kártételük általában a méretük növekedésével párhuzamosan emelkedik, amit az előbbi tulajdonságok még tovább erősítenek. Mivel általában magasabbra nőnek, mint az adott termőhelyre jellemző pázsitfüvek, a terméshozamot ugyan növelik, ám a gyeptakarmány minőségét, emészthetőségét akár jelentősen ronthatják. Étrendi hatásukat, károkozásukat négyféleképpen fejtik ki: mechanikai károsítás, anyagforgalmi zavarok okozása az állatban, betegségközvetítő szerep, mérgező hatás - írja a MÁSZ.
Káros hatásaik
A mechanikai károsítás hátterében egyrészt a vastagfalú, erősen rostosodott, fásodott sejtek, illetve az éles szár és levélrészek, a levelek gyakran fűrészes széle, valamint az egyes fajokat borító kemény szőrök (pl. borzas sás) állnak, másrészt a nagy kovasav-anhidrid-tartalmuk, ami éles kristályokat képezve szintén irritálhatja a tápcsatornát.
Beltartalmi értékük
Az anyagforgalmi zavarok mögött a pázsitfűféléktől eltérő beltartalmi értékei állnak. Takarmányértékük csekély. Vitaminokban (különösen B-vitaminokban) rendkívül szegények, karotintartalmuk 1/3-a az átlagos minőségű réti szénához viszonyítva.
Táplálóértékük
A bennük lévő fehérje biológiai értéke is elmarad a pázsitfüvekétől, mivel három esszenciális aminosavat (lizin, triptofán, fenilalanin) nem, vagy csak minimális mennyiségben tartalmaznak. A pázsitfüvekénél kisebb zsírtartalmuk pedig nemcsak energiaforrásként, hanem a zsírban oldódó vitaminok megfelelő mértékű hasznosulása miatt is probléma. Bár nyersrosttartalmuk nagyobb, mint a pázsitfüveké, mégis a nagy lignintartalom és a sejtfalban felhalmozott kovasav-anhidrid rontja az emészthetőséget, és egészségügyi problémákat is okozhat.
Betegségközvetítő szerepük
Közvetetten hozzájuk kötődő, a termőhely okozta probléma az iszapszennyezés. Az ilyen növények nagy mennyiségben való fogyasztásával az emésztőcsatornában felhalmozódott homok, illetve föld miatt bélrenyheség és bélsárpangás, valamint kólikás tünetek jelentkezhetnek. Szintén a nedves élőhelyből fakadóan többek között a májmétely, a gyomor- és bélférgesség, tüdőférgesség, kampósférgesség terjedésében is szerepet játszanak. Mérgező hatásukat a hidrogén-cianid-tartalmuk okozza, ám ez jóval a toxikus mennyiség alatt van.