Útra tévedő nagyvaddal az év bármely szakaszában találkozhat az ember, de az őszi hónapokban különösen megnő a vaddal történő autós ütközés veszélye. A vadveszélyes utak mentén az illetékes vadásztársaságok erre figyelmeztető táblákat helyeznek ki, ami annyit jelent, hogy a gépjármű vezetőjének úgy kell megválasztania a sebességet, hogy az állat hirtelen felbukkanása esetén is el tudja kerülni az ütközést. Erdős-bozótos vidékeken azonban mindenképpen célszerű óvatosan vezetni azokon az útszakaszokon is, ahol nincs kihelyezve ilyen figyelmeztető tábla. Ha vadat lát az ember, akkor érdemes lassítani, mert az állat viselkedése kiszámíthatatlan, ráadásul egyszerre több egyed is megjelenhet. Arról nem is beszélve, hogy még lassan közlekedő, sőt akár álló autóba is belefuthat egy megijedt vadállat.

A vadkárok rendezése egykor még az autósnak kedvezett

A vadütközéssel kapcsolatos károk megtérítésére a polgári törvénykönyv „veszélyes üzemek találkozásával” kapcsolatos része az irányadó. A mostanáig érvényben lévő gyakorlat alapján veszélyes üzemek találkozása esetén, amikor a baleset részvevői - a gépjármű vezetője, illetve az illetékes vadásztársaság is - minden tőlük elvárhatót megtettek annak elkerülése érdekében, vagy mindkettőjük felelőssége megállapítható volt, mindkét fél a saját kárát viselte: a vadásztársaság a vadállományban esettet, a gépjármű vezetője pedig a gépjárműben okozottat. A sofőr alapesetben akkor volt felelős a vadgázolásért, ha nem az út- és időjárási viszonyoknak megfelelően közlekedett, a vadásztársaság pedig akkor, ha nem volt kihelyezve vadveszélyre figyelmeztető tábla. Ilyen helyzetekben az adott fél kérhette a másiktól a kára megtérítését, ami alól a gyorsforgalmi utak (autóutak, autópályák) kivételt képeztek, ugyanis ezeken a szakaszokon az autósnak nem kellett vadakkal számolnia, így az itt bekövetkező vadkárokat a vadásztársaság viselte.

Idén változott a szabályozás

Ez év július 1-jével életbe lépett a 2023. évi XLIV. törvény, amelyben a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításai is megtalálhatók. Ennek értelmében a vadásztársaság ezentúl csak akkor kötelezhető kártérítésre, ha az autós minden kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy a baleset előtt a vadat űzték, lőtték vagy hajtották. Ha ez nem sikerül, akkor a jármű tulajdonosa nem számíthat kártérítésre a vadásztársaságtól, sőt valószínűleg a vadásztársaság fog kártérítési igénnyel fellépni. A törvényi változások azt is előírják, hogy gyorsforgalmi utat (autóutat, autópályát) úgy kell üzemeltetni, hogy arra a vad ne tévedhessen fel, így ezek üzemeltetése nem minősül veszélyes üzemi felelősségnek, vagyis a fenntartónak kell vállalnia a felelősséget az itt elütött vadakért.

Mi a teendő, ha megtörtént az elkerülhetetlen?

Ha bekövetkezett a vadgázolás, először azt kell felmérni, hogy történt-e személyi sérülés. Amennyiben igen, az embernek kötelessége kihívni a rendőrséget és a mentőket. Ellenkező esetben nem szükséges a rendőri intézkedés, ugyanakkor érdemes lehet helyszínelést kérni, mivel ilyenkor a rendőrök értesítik a vadásztársaságot, és a vétlenség bizonyítása is fontos lehet.

Egy vaddal való ütközés esetén a kár átlagos értéke elérheti akár a milliós szintet is, így mindenképpen érdemes előre gondoskodni a megfelelő biztosításról. Az egyik megoldás erre a töréskárra is kiterjedő, teljes körű casco szerződés lehet, mivel önmagában a kötelező biztosítás nem nyújt védelmet a saját kárra, hiszen az baleset okozásakor csupán az érintett vétlen károsultaknak térít. Sok biztosítónál azonban ma már külön vadkárbiztosítás is köthető a jármű kötelező biztosításának kiegészítő opciójaként, amelynek fedezetébe beletartozik a sofőr és az utas esetleges sérülése, az autóban keletkezett kár, valamint az állat elpusztulásából, sérüléséből eredő kár is. Ha valaki rendelkezik ilyennel, a biztosító a cascóhoz hasonlóan kifizeti a jármű javítását az önrész levonásával.

Fontos, hogy az ember baleset esetén az elütött vadhoz ne nyúljon hozzá, és ne mozdítsa el azt, mert ha még él, akkor az agancsával, harapásával vagy rúgásával sérüléseket okozhat. Az elpusztult állat tetemét pedig tilos elvinni, az ugyanis a vadásztársaság tulajdonát képezi, így a cselekmény lopásnak minősül. Amennyiben a sérült vad elmenekül, akkor főúton és mellékúton ugyanúgy kell eljárni, mintha az állat ott maradt volna. Az embernek saját érdekében ajánlatos fotót, illetve videót készíteni a helyszínről, és erre megkérni a kiérkező rendőröket is. Autópályán emellett hasznos lehet, ha az ember rendelkezik menetrögzítő kamerával is.