agrarszektor.hu • 2024. február 4. 09:31
A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont (HUN-REN ATK) Növényvédelmi Intézete és a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) kutatói először azonosítottak két szárazföldi laposféreg (planária) fajt Magyarországon. A megnövekedett áru- és személyforgalom miatt minden eddiginél nagyobb számban jelennek meg hazánkban idegenhonos állatfajok, amelyek ráadásul a melegedő klíma miatt nagyobb eséllyel is telepednek meg, mint évtizedekkel ezelőtt. Egy pécsi kertészetben került elő a két laposféregfaj, amelyek előfordulását a kutatók a Zootaxa című zoológiai folyóiratban közölték. Mindkét faj ragadozó, elsősorban csigákat és földigilisztákat fogyasztanak. A hazai faunára kifejtett hatásuk még ismeretlen, így ennek további vizsgálata szükséges.
Bár a mostani tanulmányig nem jelent meg hivatalos szakirodalmi leírás egyetlen Magyarországon élő szárazföldi laposféregről sem, a kutatóknak már összesen tizenhét hazánkban is előforduló édesvízi planáriafajról volt tudomásuk. Az utóbbiak két főcsaládba - a Geoplanoidea (pl. füles planária, gyászplanária) és a Planarioidea (pl. tejfehér planária) - sorolhatók. A hazánkban most megjelent két faj a Geoplanoidea csoportba tartozik, tehát a szárazföldi planáriáknak vannak távoli őshonos rokonai, azonban élőhelyük teljesen más, mint a hazai laposférgeké.
A fajok egyike a Diversibipalium multilineatum (Makino & Shirasawa, 1983) névre hallgató planária, amelyből 27 centiméter hosszú példányt is találtak. A fajra a szalmasárga alapszín és a háti oldalon végighúzódó három barna csík, valamint a fej két oldalán található kiszélesedő lebeny jellemző, emiatt magyarul a kalapácsfejű féreg nevet javasolták neki. Ezt a fajt eredetileg Japánban írták le, vélhetően oda is behurcolás útján került. A kalapácsfejű férgek többségére a pécsi kertészet üvegházi részében bukkantak a kutatók, bár néhány példány a szabadba is kijutott. Szakirodalmi adatok szerint a faj elterjedését limitálja a páratartalom mértéke, ami Magyarországon túl alacsony, így nem valószínű, hogy a faj el fog terjedni. A hazai példányok molekuláris barcode (COI) szekvenciái franciaországi és olaszországi példányokkal mutattak egyezést.
A másik faj az Obama nungara (Carbayo, Álvarez-Presas, Jones & Riutort, 2016) nevű, eredetileg Brazíliában leírt planária, amely jóval kisebb - hossza 7 centiméternél rövidebb, szélessége mintegy 5 milliméter -, barnás, jellegzetes márványos mintázatú állat. Az Obama nevű nemzetségbe tartozik, amelynek azonban semmi köze nincsen az Egyesült Államok korábbi elnökéhez. A Brazíliában őslakos tupik nyelvén az „oba” levelet, a „ma” állatot jelent, innen ered tehát a leginkább a fűzfa leveléhez hasonlító féreg elnevezése. A kutatók magyar névnek az obama-férget javasolják, az itthon megtalált példányok génszekvenciái argentin példányokéval mutattak teljes egyezést.
Az Obama nungara európai felbukkanásáról az első adat 2008-ból származik a Csatorna-szigetekhez tartozó Guernsey-ről, azonban mára már számos európai országban - például Franciaországban - megjelent és elterjedt. Miután a pécsi kertészetben talált példányokat begyűjtötték, egy budapesti kertészetben, illetve egy szombathelyi botanikus kertben is előkerült néhány, ami azt jelzi, hogy a jelenleg ismertnél sokkal elterjedtebb lehet országszerte. Számos pécsi példány petecsomagot (kokont) is lerakott, ez mutatja, hogy képes volt ivarosan szaporodni Magyarországon.
Problémát jelethet az étrendjük
Mindkét frissen felfedezett faj ragadozó, elsősorban csigákat és földigilisztákat fogyasztanak. A hazai faunára kifejtett hatásuk még ismeretlen, így ennek további vizsgálata szükséges - olvasható az ATK NÖVI közleményében. Lazányi Eszter az MTM munkatársa az Obama nungara féreggel kapcsolatban a 24.hu-nak úgy fogalmazott, hogy meglehetősen hatékony vadász, már a maga ráérős módján.
Nemcsak a talajon kutat, hanem bemászik a giliszták járataiba is, és, ha rábukkan a zsákmányra, komótosan magába tömi: mintha egy szál spagetti tűnne el a teste "közepén"
- tette hozzá Lazányi Eszter.
A behurcolt fajokra általánosságban igaz, hogy új hazájukban nem feltétlenül ugyanúgy viselkednek, mint „otthon”. Ezért jelenleg nem tudjuk, hogy az európai állomány mennyire falánk, ám a gilisztákra és csigákra specializálódott étrend önmagában nyugtalanító. A talaj, mint életközösség ugyanis a földi biodiverzitás 25%-át rejti, jó állapota elsődleges fontosságú a növények, köztük a mezőgazdasági és kertkultúrák számára is. A talaj „lelkei” pedig a giliszták, pontosabban a talajlakó gyűrűsférgek, amelyek - egyebek mellett - avarbontók, tápanyagot forgatnak a felső rétegekből a mélyebb tartományokba, gondoskodnak a szellőzésről, valamint aprítják a talaj szemcséit. Az úgynevezett talajállatok másik kiemelkedő csoportját pedig a csigák jelentik, mint pótolhatatlan lebontó szervezetek, így aztán az Obama nungara ténykedése mindenképp rendkívül károsnak ígérkezik.