Az első és legfontosabb az, hogy olyan környezetet biztosítsunk számukra, amely védelmet nyújt a tanulásuk ideje alatt. Ezt sokféleképpen megtehetjük, például bokrok és fák ültetésével. Ez nemcsak búvóhelyül szolgál a fiókáknak, de egyszer s mind fészkelőhelyet teremtünk a felnőtt egyedeknek. Segíthetjük őket a megerősödésben azzal is, hogy nem vágjuk minimálisra a füvet a kertünkben. Így egyrészt elrejtőzhetnek a földön tartózkodásuk ideje alatt, másrészt rengeteg számukra táplálékul szolgáló rovarnak élőhelyet biztosíthatunk, segítve így a szülőknek a fiókák felnevelését.

Megelőzés

Mindemellett a felelős állattartás egy másik jelentős szegmense a madárfiókák túlélésiesélyének növeléséhez. A macskák esetében, többek között a madárfiókák védelmében, közvetve is nagyon fontos az állatok ivartalanítása. Mivel a macska nagy alomszámot vet, így meglehetősen szapora. Sajnos a nemkívánatos kölykök gyakran utcára kerülnek. Ha nem pusztulnak el valamilyen betegségben, és nem üti el őket egy gépjármű, rendszerint kóbormacskaként élik a mindennapjaikat. Megtanulnak a természetben vadászni, élelemhez jutni, melynek eredményeképpen számos madárfaj populációdinamikájára vannak hatással.

Sokan nem gondolnak bele abba sem, hogy a jószándékból utcán etetett és ivaros macskák a bőséges táplálék rendelkezésre állásának köszönhetően képesek kölykeiket felnevelni, benne maradva ezzel ebben a meglehetősen káros körforgásban. Mivel alkalmazkodóképességük kimagasló, sikeres vadászok és szívós állatok, így elvitathatatlan az a tény, hogy kártételük egyre komolyabb méreteket ölt. Nemcsak a védett rágcsálókra, énekesmadarakra jelentenek komoly veszélyt, hanem vadon élő társaikra is. Hiszen a hibridizáció következtében a tisztavérű vadmacskák állománya rohamosan csökken.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kutatásai szerint az egy hektárra jutó házimacskák száma 3-4 egyed, egyes helyeken akár ennek százszorosa. Ez már olyan állománysűrűség, amely ellensúlyozhatatlan ragadozó terhelést jelent a madarak számára.

Egyszóval a legfontosabb a megelőzés, de ezen kívül ismernünk kell a természeti törvényeket és el kell fogadni, hogy igenis van létjogosultsága a természetes szelekciónak, ami a betegségeknek, a tapasztalatlanságnak és a ragadozóknak köszönhető. Ezt ellensúlyozandó a legtöbb énekesmadár évente kétszer költ, esetenként háromszor is. A felnevelt fiókák száma a kritikus érték fölött marad, így a stabil állományuk biztosítva van. A populációdinamika konstans, ezért sincs is szükség minden fióka megmentésére. Az emberek gyakran emberi tulajdonsággal ruházzák fel az állatokat, ezért mindenképp fontosnak tartják egy-egy egyed megmentését, ezzel nyugtatva lelkiismeretüket, kielégítve a tenni akarásukat. Természetesen ezt nagyon nehéz elfogadni és, ha mindenképp késztetést érez valaki arra, hogy mindent megtegyen értük, a következőkre kell odafigyelnie.

Tudnunk kell mi okból lehet a fióka a földön, általában a kilökés állhat a háttérben. A véletlen kiesés viszonylag ritka. Esetleg viharok, favágások eredményeként. Előfordul, hogy a szülő löki ki a fiókát, például abban az esetben, ha az egyik szülő elpusztul, az életben maradt egyed pedig nem képes minden fiókát ellátni. A legyengülést, megbetegedést okozhatja, hőguta, hőség okozta stressz táplálékhiány, vegyszerezett rovarok etetése, kelésgyengeség, rossz genetikai háttér. Amennyiben egy ilyen madarat a sorsával szembe menve életben tartunk és valamilyen csoda folytán sikerül felnevelni, valószínűleg örökítheti rossz genetikai hajlamait. Szabadon engedése kevés kivétellel nem megoldható, hiszen alkalmatlan lesz a kinti életre, gyakran felnőtt korában pusztul el. Amennyiben tartósan beteg lesz, súlyos lelki terhet ró megmentőjére, hiszen később kell nehéz döntést hozni a sorsáról. Egy állat felnevelés egyébiránt rengeteg lemondással, áldozattal jár és anyagilag is megterhelő lehet.

Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a legtöbb madárfaj védett, így tartásuk engedélyhez van kötve, amelyet a legtöbb esetben nem adnak meg. Éppen az illegális madárkereskedelem visszaszorítása érdekében.

A részleges fészekhagyó fajok szaporulatai nagyon fejlett belső, biológiai késztetésből fakadó rejtőzködő képességgel rendelkeznek, melynek eredményeként a legéletrevalóbbak szinte biztosan megérik a felnőtt kort. A szülőpár ebben az esetben a közelben tartózkodva, továbbra is gondjukat viseli úgy, hogy közben lassanként felkészítik őket az önálló életre. Mivel a szülők a fészekhagyást követően is aktívan részt vesznek a fiókák tanításában, megmutatják nekik, hogyan táplálkozzanak, igyanak, védekezzenek önállóan és ebben testvéreik is segítségükre vannak. Ez tisztán mutatja, hogy akármilyen jó szándék is vezérli azt, aki meg akarja menteni a fiókákat, be kell látnia, hogy nem tudja mindezt megadni, így nem tudja felkészíteni a szabad életre sem.

A jól szaladó, aktívan mozgó, alaposan kitollasodott fiókák a fenti kategóriába tartoznak, így a megmentésre nincs szükség. Esetleg alapos esőzések után érdemes segíteni az ázott apróságon mindaddig ameddig fel nem szárad, utána mehet vissza oda, ahol megtaláltuk. Egy papírzsebkendővel kell felitatni a vizet a tolláról úgy, hogy ne törjön meg a tollcséve, ne sértsük meg a tollazatát. Amennyiben nem érezzük biztonságban még így sem, megtehetjük, hogy egy vesszőkosarat helyezünk arra a fára, ahol találtuk és abban a szülő tovább nevelheti az apróságot. Idővel ebből is kiküzdi magát és élheti tovább az életét. Mindezek mellett azzal nem nyúlhatnak mellé, ha a területileg illetékes madármentőktől segítséget kérünk, és így szakszerű eljárást folytathatunk.