Tarjányi Lili • 2024. június 24. 16:42
Magyarországon most bárki találhat madárfiókát, és, ha úgy látjuk megmentésre szorul, akkor bizony számtalan szempontot figyelembe kell vennünk. Először is fontos lenne meghatározni, hogy milyen faj egyede került a szemünk elé. Ebben segítségünkre lehetnek a közelben lévő kifejlett egyedek, akik egyértelműen jelét adják, hogy az ő fiókáik is ott vannak. Feszülten mozognak, hangadással riasztanak, nem tágítanak a zavarás ellenére sem. Ugyanakkor segítség lehet az élőhely ismerete is.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület összeállított egy segédletet, amely alapján behatárolható, hogy milyen utógondozásra lehet szüksége az egyes fiókának. A kampós csőr, erős karmokban végződő lábak ragadozóra utalnak. Ha a szemek egymás mellett helyezkednek el, valamely bagolyfajjal van dolgunk. A csipeszszerű egyenes csőr a rovarevő, a tövénél vastag kúpos csőr a magevő madarakra jellemző.
Ha már tudjuk, hogy megközelítőleg milyen madárral van dolgunk, fel kell mérni az állapotát. Ha logó végtagok, sebek, netán vérzés áll fenn, mechanikai sérülés érte. Ha nem látunk egyértelmű külsérelmi nyomokat, de a madár gubbaszt, csukva van a szeme, bágyadt betegségre következtethet. Ha az állat remeg, furcsa mozgást végez, megmérgezhették vagy agyrázkódása van. A beteg fióka szeme csukva van, vagy opálossá válik, fénytelen. Ha pár órán belül nem kér enni szájtátva vagy nem ad hangot, akkor valószínűleg valami nem stimmel.
A kézbevételt az énekesmadaraknál nem kell különösebben magyarázni, azonban vannak feszültebben, agresszívabban viselkedő, nagyobb testű madarak - itt akár említhetjük a kifejlett, de sérült egyedeket is -, akikkel vigyázni kell. Ha lehetőség van egy ronggyal, pokróccal érdemes letakarni, hiszen a sötétség, szűrt fény egy időre nyugtatja az állatot és így biztonságosan lehet felvenni. Vigyázni kell azonban a ragadozó madarak karmaira, és csőrére, hiszen komoly sebet tudnak ejteni. A megfogást követően a tartás, szállítás a következő fontos momentum.
Amennyiben a fiókák nevelése mellett döntünk, egy kisebb műanyag dobozt kell kibélelni száraz fűvel szénával, végső esetben papírzsebkendővel, majd ebbe kell belehelyezni a fiókát. Az almot mindig szárazon és tisztán kell tartani az esetleges felülfertőzések elkerülésének érdekében. Ha hűvös az idő, érdemes letakarni őket légáteresztő ronggyal, zsebkendővel, de nem bebugyolálva. A nagyobb fiókák számára egy lyukakkal sűrűn ellátott papírdoboz is megfelelő lehet, amelybe a fentebb említett alomanyagokból tegyen bőven. Érdemes megpróbálkozni a megtalálás helyéhez közel egy kalitkában történő kihelyezésre, ahol a szülők talán visszatérhetnek és a rácsokon keresztül újra etetni kezdhetik a fiókákat. Ezt figyelni kell, mert, ha a visszatérés nem történik meg, önnek kell átvenni a szülők szerepét.
A megtalálást követően fontos, hogy gyors legyen az energia visszapótlás, ezért az első falatokat érdemes szőlőcukros vízbe mártani. A lentebb felsorolt táplálékok a magevők számára is alkalmasak kezdetben, hiszen a szüleik túlnyomórészt számukra is rovareredtű táplálékot visznek.
Mi legyen a táplálék?
Semmiképp ne a horgászboltokban kapható csonti vagy lisztkukac, mert ezekben annyi ammónia található, amennyit egy ilyen apróság szervezete nem bír el. A túró, reszelt sajt, főtt tojás keverék annyi nyomelemet és fehérjét tartalmaz, ami kezdetben kielégíti a szükségleteket, a macskakonzerv szintén nagyszerű választás. A színhúsok közül marhahús nyersen. A csontok növekedéséhez elengedhetetlen a kalcium és a vitaminok, amelyet beszerezhetünk patikában kalcium-foszfát formájában. Ezzel elkerülhető a „gumicsont”, hivatalosan angolkór (puha, meggörbülő csontok, gyenge ízületek) kialakulása. A multivitamint etetésenként egyszer, a kalciumot minden 3. falatnál érdemes adni úgy, hogy beleforgatjuk a csipesszel adagolt falatokat. A táplálékot a jobb csúszás érdekében érdemes az itatóvízbe mártani. A csipesz legyen hosszú szárú, lekerekített. Ha a fióka nem nyitja ki a csőrét, két ujjal nyissuk szét úgy, hogy a mutató és hüvelykujjunkkal felülről megfogjuk, majd óvatosan szétnyitjuk a csőrt. A vízutánpótlást a fentebb említett módszerrel célszerű, mert a helytelen cseppentés az állat fulladásához vezethet. Nehéz eldönteni, hogy mikor és mennyit adjunk enni a fiókának. Érdemes óránként ránézni és megkínálni. Ha éhes, minden bizonnyal azonnal nagyra tátja a csőrét, ekkor mindig etessük meg. Az etetés napközben történjen, éjjel sötét helyen pihenjen. Annyit adjunk neki, amennyit elfogad, és az étkezési aktivitás megőrzése érdekében tartsuk őket 25 fok körüli hőmérsékleten. A kitollasodott fiókákat pár napig kell gondozni, még csupasz társaikat, akár két három hétig is.
Mi a helyzet, ha gerle- és galambifiókákat találunk?
Sok esetben találkozhatunk gerle és galambfiókákkal, az ő etetésük jóval körülményesebb, hiszen szüleik úgynevezett begytejjel indítják őket kezdetben, amit önnek mesterségesen kell előállítani és egy fecskendővel a csőrbe juttatni. Erre legalkalmasabb a csirkéknek szánt indítótáp feloldva vízben. Később pedig búza-, kukorica-, napraforgódara vizes keverékével etessük. Később bekerülhetnek egy nagyobb kalitkába, ahol biztonságosan próbálgathatják a szárnyukat, és etetéskiegészítés mellett, már tanulhatják a táplálékfelvételt önállóan a kalitkába, kis tálban behelyezett élelemből. Amikor úgy ítéljük meg, hogy a madár képes önállóan táplálkozni, repülni, egy arra alkalmas, jó takarással rendelkező helyen, engedjük el: a baglyok kivételével az összes madarat a délelőtti órákban, előbbit késő délután.