Most lehull a lepel: döbbenetes hírek érkeztek a magyar vizekről

2023-ban halastó művelési ágban mintegy 30 026 hektár tóterület szerepelt a hazai nyilvántartásban, ebből az üzemelt tóterület nagysága 26 836 hektár volt. Magyarországon az előző évben az üzemelt halastavak 68,8%-án étkezési hal, 21,4%-án pedig növendék hal előállítása történt, míg 7,6%-át ivadéknevelésre, a fennmaradó 2,2%-ot pedig egyéb célra hasznosították a termelők - derült ki az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) legfrissebb jelentéséből. A korábbi évek vonatkozásában általánosan elmondható, hogy a teljes tóterületnek mintegy 90%-a üzemelt, ahogyan 2022-ben is. Új halastó létesítése 20 hektáron történt, míg tórekonstrukciót 30 hektáron végeztek, ami a 2022-es évi 95 hektár rekonstruált tóterülethez képest 68%-os csökkenést jelent. Az üzemelt halastóterület adatainak évenkénti eltérő alakulása a tavakban található nádas gyérítéséből is adódhat, vagy esetleges szakhatósági ellenőrzés során felmerülő felmérési, térképezési és területszámítási hiba kijavítása is befolyásolhatja, ezenfelül az adatszolgáltatói kör módosulása, valamint művelési ág változása miatt is módosulthat a terület nagysága. Magyarországon egyébként a nyilvántartásban szereplő tóterület minimálisan, 16 hektárral csökkent az előző évhez képest, ugyanakkor az üzemelt tóterület mintegy 1322 hektárral nőtt.

A tórendszerek kiépítésének módját elsősorban a földrajzi viszonyok határozzák meg. A halastavak típusainál a domborzati viszonyokkal összefüggő regionalitás a jellemző. Amíg a dunántúli dombvidéken a völgyzárógátas halastavak a tipikusak, melyeket kis vízfolyásokon mederduzzasztással létesítenek, addig az Alföld területén a nagy kiterjedésű, körtöltéses halastórendszerek jellemzők.

Az ágazatot megviselték az elmúlt évek válságai, ugyanakkor a tavalyi év némileg kedvezőbb volt, mert több kormányzati döntés is támogatta a haltermelőket: 2023 májusában a halgazdasági vízhasználat adott évi évi mezőgazdasági vízszolgáltatási díját a kormány a gazdáktól a központi költségvetés terhére átvállalta. Az alacsonyabb gabonaárak is könnyebbséget jelentettek a gazdálkodók számára, hiszen 2022-ben csak nagyon magas árakon tudták az állataik takarmányozásához szükséges alapanyagokat beszerezni a termelők. Ugyanakkor a különböző termelési költségek (energia, üzemanyag, munkaerő) emelkedése nem kímélte a haltermelő gazdaságokat. A takarmányozási költségek csökkenése a korábban beszerzett készletek kimerülését követően már javította a haltermelők pozícióját. Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője ugyanakkor már idén januárban jelezte az Agrárszektornak, hogy az ágazat szereplői közepes „terméssel” zárták az évet.

Ennek egyik oka az volt, hogy a korai hűvös tavasz miatt elszaporodott az ezüstkárász, leívott a tavaikban, elfoglalta az élettereket, így a hűvös időjárás miatt a megszokottnál két héttel később ívó pontyivadékokat csaknem kiszorította a planktonban bővelkedő vizekből. Ez a hozamokban már mérhető kieséseket okozott

- tette hozzá Lévai Ferenc.

2023-ban már kapott segítséget az ágazat

Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap pénzügyi segítséget nyújtott a halászati és akvakultúra-ágazat szereplőinek azokért a többletköltségekért, amelyek a háború okozta piaci zavar miatt és annak a halászati és akvakultúra-termékek ellátási láncára gyakorolt hatásai következtében merültek fel. A Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP) Irányító Hatósága a „Krízishelyzetre szóló támogatás” című felhívása keretében tette elérhetővé a magyar piaci szereplők számára a takarmányár növekedés különbözetének kompenzációs támogatását, amelyben a tógazdasági haltermelés esetében maximum 101 ezer forint/hektár, az intenzív üzemi haltermelés esetében maximum 138 ezer forint/tonna támogatást igényelhettek a halgazdálkodók. A támogatási kérelmek benyújtására 2023. július 23-a és 2023. augusztus 31-e között volt lehetőség. A támogatásban összesen 155 vállalkozás vett részt, amiből 17 vállalkozás intenzív termelést folytatott.

A tavalyi év egyszerre volt melegebb és csapadékosabb, mint a megelőzőek

Az agrometeorológiai tényezőket tekintve a 2023-as év középhőmérséklete országos átlagban 1,5 Celsius-fokkal haladta meg az 1991-2020-as éghajlati normál értéket. Az év legnagyobb részében a szokásosnál jóval magasabb volt a hőmérséklet. Az egyes hónapok közül a január tért el leginkább az éghajlati normáltól, mert 4,5 Celsius-fokkal haladta meg az átlagot. 2023. év szeptembere volt a legmelegebb, és az októbere pedig a harmadik legmelegebb időszak a XX. század kezdete óta. Átlag közeli hőmérsékletet csak a május és a június hónapokban figyeltek meg, míg a szokásosnál csak az április volt több fokkal hidegebb A 2021-2022-es száraz éveket követően a 2023-as évre tartósan csapadékosra fordult az időjárás, olyannyira, hogy országos átlagban a nyolcadik legcsapadékosabb év lett a XX. század kezdete óta. A 2023. év csapadékösszege országos átlagban 767,1 millimétert tett ki, ami az 1991-2020-as sokévi átlagnál 25%-kal magasabb volt. Az 1000 millimétert meghaladó éves csapadék csak a hegyvidékeken fordult elő, de az Északi-középhegység és a Dunántúl legnagyobb részén meghaladta a 800 millimétert. A legkisebb évi csapadékösszegek az Alföld középső és déli részén voltak, de még ott is jellemzően 500 milliméter feletti értékeket lehetet mérni. Ezzel szemben egy évvel korábban, a nagyon száraz 2022-es évben még az országos átlag is 500 milliméter alatt maradt. A középhőmérsékletekhez hasonlóan, a csapadék esetében is a januári hónap tért el leginkább az éghajlati normáltól.

A januári csapadék országos átlaga 148%-kal haladta meg a sokévi átlagot, amivel a legcsapadékosabb január lett 1901 óta. A szokásosnál sokkal csapadékosabb volt a november és a december is. A március-június időszak, illetve augusztus és október csapadéka is meghaladta országosan a sokévi átlagot, július is csak kevéssel maradt el tőle, míg száraz hónapnak csak kettő, a február és a szeptember tekinthető 2023-ban.

Tehát az időjárási viszonyok okán a 2023-as idényben nem alakult ki olyan vízhiány, mint 2022-ben és a víz pótlása a csapadékos időszaknak köszönhetően megtörtént. A nyár folyamán két nagyobb hőhullám volt, az egyik júliusban, a másik augusztusban, amikor annyira felmelegedett a tavak hőmérséklete, hogy a vízben jelentősen csökkent az oxigén mennyisége. A tavalyi évben nem kellett az ország területén tartósan vízhiányos időszakot kihirdetni. A tógazdaságokban továbbra is meglévő probléma a madárkár, nemcsak a kis és nagy kormorán, a kócsagfélék tizedelik a tavak halállományait, hanem a vidra, a hód is jelentős kártételt tud okozni.

Ez főként az ivadéknevelő tavak esetében jelentős gond, mert csökkenti a halutánpótlást, de az étkezési méretű halak esetében is komoly kár keletkezik évről évre, mert amikor a madarak megsebzik a halakat, a sérült halak fogékonyabbá válnak a fertőzéses betegségekre, illetve így az értékesítésük is nehezebb. A termelés ingadozása számos okból adódhat, egyes halfajokat nem halásznak le évente, egyes vállalkozások új fajokkal próbálkoznak, és egyes fajok termelése kísérleti jellegű is lehet.

Mi a helyzet a termeléssel?

Magyarországon a tógazdasági haltermelés mennyisége 2023-ban 19 673 tonna volt, amely az előző évitől 7,3%-kal maradt el, azonban, az adatokat régiós szinten vizsgálva, azonban az Dél-Alföldön 21,3%-os termelésvisszaesés is kimutatható. Magyarországon a tógazdasági haltermelés jellegzetesen regionális tevékenységnek tekinthető, mivel az ország bizonyos térségeiben jellemző a haltermelés. A hazai halhústermelés számottevő részét három régió adta 2023-ban, a haltermelés 80%-át az Észak-Alföldön, a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon állították elő. Az adatokat vármegyei szinten vizsgálva elmondható, hogy a legnagyobb halmennyiséget Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében termelték, ezt követte sorrendben Hajdú-Bihar majd Békés és Somogy vármegye, de jelentős mennyiséget halásztak le még Bács-Kiskun, Tolna, Baranya és Fejér vármegyékben is.

A hazai tógazdasági körülmények között nevelt halfajok közül gazdaságilag legfontosabb halfajunk a ponty, amelynek összes termelése 2023-ban 6,9%-kal, míg az étkezési korosztályú ponty termelése 2,8%-kal maradt el a megelőző évihez képest. Étkezési ponty esetében is a három meghatározó régió - Dél-Alföld, Észak-Alföld és a Dél-Dunántúl - adja a termelés mintegy 79,8%-át.

A tógazdasági haltermelés nemcsak a lakosság halellátásában tölt be fontos szerepet, hanem a természetes vizek halállományainak minőségi, megfelelő korosztályú, egészséges halakkal történő mesterséges pótlásában és a horgásztavak halutánpótlásában is. Magyarországon a tógazdasági haltermelésre továbbra is a pontycentrikus termelés a jellemző, amelyet rendszerint hároméves üzemformában állítanak elő. A tógazdaságokban előállított étkezési célú haltermelés 82%-át az étkezési ponty adja. Az étkezésiponty-termelés aránylag egyenletesnek tekinthető, az elmúlt 5 éves időszakot vizsgálva pedig látható, hogy a megtermelt mennyiség 11-12 ezer tonna között változott. 2020-ban termelték a legtöbb étkezési korosztályú pontyot (~12,0 ezer tonnát), 2023-ban pedig a legkevesebbet (11,04 ezer tonnát), a többi évben mintegy 11,4-11,5 ezer tonnát állítottak elő. A hektáronkénti összes halszaporulat 490 kilogramm, míg a pontyszaporulat 404 kilogramm volt 2023-ban.

A tógazdasági haltermelés Magyarországon egyre inkább ki van téve az egyre szélsőségesebb időjárási körülményeknek, mint például a rendkívüli hőségnek, - mely aszályos időszakokat eredményez - vagy éppen a miniárvizeknek. Ezért az ágazat alapvetően stagnál, a minimális hullámzás az időjárásnak köszönhető, ebbe a szektorba sajnos nem érdemes erőteljes inventációkat fektetni - mondta el Lévai Ferenc nemrég az Agrárszektornak.

A növényevő halfajok közül a lehalászott étkezési méretű amur a megtermelt mennyiség 4,2%-át, a busa (fehér, pettyes és hibrid együttesen) 7,2%-át adta 2023-ban. Az étkezési célú, értékes ragadozó halak (csuka, harcsa, süllő) előállított mennyisége 2023-ban 280,8 tonnát tett ki, ami az előző év adatához mérten több mint 12%-os növekedést jelent. A tógazdaságokban a horgásztatással értékesített hal mennyisége 182 tonna volt, ami 19,5%-os visszaesést jelent az egy évvel korábbi 226 tonnához képest. Halgazdálkodási vízterület (horgászat, természetes víz) telepítésére 2022-ben 2836 tonna halat értékesítettek a termelők, 2023-ban hasonló mennyiség: 2850 tonna hal értékesítésére került sor a termelők beszámolója alapján.

A halastavakban megtermelt étkezési korosztályú halmennyiség 2,9%-kal csökkent, a tenyészhal-előállítás 15,5%-kal mérséklődött 2023-ban az egy évvel korábbi mennyiséghez képest. A halászati ágazatban ténylegesen felhasznált víz mennyisége 2023-ban 238,2 millió köbmétert tett ki, ami 27,5%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban, így egy hektárnyi üzemelt tóterületre átlagosan 8876 köbméter vízfelhasználás jutott, míg ez az érték 2022-ben 12 466 köbméter volt. A vizet a tavak feltöltésére és a csapadékban szegény régiókban a párolgási veszteség utánpótlására használják fel. A Dél-Dunántúlon 71,1 millió köbméter, a Dél-Alföldön 64,6 millió köbméter, az Észak-Alföldön 61,0 millió köbméter vizet használtak fel, ami az ágazat teljes vízfelhasználásának 82,6%-át jelentette 2023-ban.

A kiegészítő takarmányozást világszerte elterjedten használják a halastavi hozamok gazdaságos növelésére. Alapelve, hogy a tóban a trágyázás hatására fokozott mértékben termelődő, általában nagy fehérjetartalmú, teljes biológiai értékű természetes táplálék és a nagy energiatartalmú, növényi eredetű takarmányok és/vagy tápok a termelt halfajok igényeit egymást kiegészítve elégítsék ki

- olvasható az AKI jelentésében.

A többi gazdasági állathoz hasonlóan a halaknak is különböző arányban van szükségük a különféle tápanyagokra (fehérjékre, zsírokra, szénhidrátokra, vitaminokra és ásványi anyagokra) a táplálékukban megfelelő fejlődésük és növekedésük biztosításához. Halfajonként és fajon belüli korcsoportok, nemek és szaporodásbiológiai állapot szerint eltérnek élettani szükségleteik. A tápanyagok különböző forrásokból származhatnak, egyrészt a vízi ökoszisztéma szervezeteiből (plankton, rovarok, halak stb.), másrészt a tavakba kijuttatott takarmányokból, tápokból. A hazai tógazdasági termelés fő faja a ponty, ezért a tavakba kijuttatott takarmány összetétele és mennyisége tekintetében is a ponty igényeit tartják elsődleges szempontnak.

Az 5 éves takarmányfelhasználás adatokból látható, hogy a termelők éves szinten átlagosan 40-50 ezer tonna körül juttattak ki vegyesabrakot a tógazdaságokban, míg 2023-ban 56,4 ezer tonna vegyesabrakot használtak fel a gazdák. A keverék (formulált) táp felhasználása az utóbbi öt évben folyamatos növekedést mutatott, 2022-ben és 2023-ban 2,2-2,4 ezer tonna között volt a felhasznált mennyiség, míg a megelőző években 0,8-1,5 ezer tonna között alakult.

A tavalyi év során csökkent az invazív haltermelés Magyarországon

Magyarországon az intenzív üzemi haltermelés főként az átfolyóvizes és a recirkulációs rendszerű medencés haltermelő rendszereket, ezenfelül a ketreces haltermelést takarja. Technológiai szempontból ebbe a kategóriába soroljuk intenzitásánál fogva az átfolyóvizes rendszerű föld- vagy betonmedrű tavakban történő pisztrángtermelést is. A zárt rendszerekben a haltermelés minden fázisa folyamatos kontroll mellett történik, a természetes folyamatok alig vagy egyáltalán nem befolyásolják a termelést, ennek következtében mindig közel azonos minőségű halhús előállítására van lehetőség. Magyarországon intenzív haltermelési rendszert 2023-ban 23 vállalkozás 25 telephelyen üzemeltetett a beküldött adatok szerint, ugyanakkor volt olyan vállalkozás, ahol 2023-ban szüneteltették az intenzív technológiát. A precíziós rendszerekben termelt hal mennyisége 5664 tonna volt, ami az előző évhez mérten 10,3 százalékos visszaesést jelentett, az étkezési célra megtermelt hal mennyisége 4386 tonna volt 2023-ban.

Az étkezési célra termelt hal mennyisége az elmúlt öt év során folyamatosan növekedett, 2022-ben a termelés volumene 20%-kal volt magasabb, mint 2020-ban, és a 2021-es mennyiséget is 10%-kal meghaladta, majd a 2023-as évben a 2020-as szintre mérséklődött. A korábbi növekedés az afrikai harcsa termelésbővülésének tudható be.

Az afrikaiharcsa-termelés folyamatos növekedése előnyös tulajdonságaival volt magyarázható. A halfaj a levegő oxigénjét is képes hasznosítani, ezenkívül magas az ammóniatűrő képessége, illetve jól viseli a nagy telepítési sűrűséget, növekedési és takarmányhasznosítási képessége is optimális. Az afrikai harcsa előállítása egész évben évszaktól függetlenül történik, jellemzően geotermikus energia hasznosításával. Az intenzív termelés 2023-as évi visszaesése nem befolyásolta az arányokat, vagyis továbbra is 94%-ban afrikai harcsa termelése, ezen kívül jóval kisebb arányban tokfélék, illetve a pisztráng termelése történt a zárt rendszerekben. Emellett termeltek még szürkeharcsát és süllőt is precíziós termelési körülmények között.

Folyamatos problémát jelent a munkaerőhiány az ágazatban

A halgazdálkodási szektor is folyamatosan munkaerőhiánnyal küzd, ahogyan a mezőgazdaságban is egyre nagyobb mértékben tapasztalható a fizikai munkások állományának csökkenése. Az pedig tovább árnyalja a helyzetet, hogy az adatszolgáltatók elmondása alapján a termelésben dolgozóknak magas az átlagéletkora. Ezenfelül az emelkedő munkabérek kigazdálkodása is igen nagy anyagi terhet jelent a vállalkozások számára. A jövőben lehetséges alternatívaként a vendégmunkások bevonása is elképzelhető az ágazatban, ahogyan az a mezőgazdaságban már egyre több esetben megvalósul.

Elképesztő problémáink adódnak abból, hogy több száz hektáros tógazdaságok a minimális 5-6 fős létszámot se tudják összeszedni a környékről, akivel egyáltalán dolgozni lehetne. Tetszik, nem tetszik, előbb-utóbb eljutunk oda, hogy nekünk is vendégmunkásokat kell foglalkoztatnunk, mert fizikailag nem tudunk a halászatban mindent megoldani technológiával, még akkor is, ha a gépesítésre törekszik az ágazat

- közölte az Agrárszektor megkeresésére korábban Lévai Ferenc.

A halászati ágazatban az előző évekhez képest némileg visszaestek az állandó foglalkoztatás mutatói 2023-ban. Az akvakultúra ágazatban teljes munkaidőben 1231 főt, míg részmunkaidőben 192 főt alkalmaztak, ezen felül 138 fő pedig segítő családtagként dolgozott 2023-ban. Alkalmi munkával ezzel szemben az előző évhez képest közel 26,1%-kal többet, 33 046 nap/főt foglalkoztattak. (Az ágazatban az alkalmi foglalkoztatást nap/főben adják meg: így például 2 nap 3 fővel az 6 nap/főnek számít.) A rendszeres munkát végzők 86,5%-a teljes munkaidős főállású foglalkoztatott volt.

A főállásban foglalkoztatottak közül 82,9%-ban férfi munkaerőnek kínáltak munkát. A tógazdasági technológiára jellemző, hogy magas az élőmunka-igénye, ami nehéz fizikai munkát is jelent egyben. Az elvégzendő munkák nagyrésze idényjellegű, ezáltal tavaszi és őszi munkacsúcsokat okoznak.

A halászati ágazatban a bruttó átlagkereset 2023-ban a KSH adatai szerint 368 898 forint volt, ami 16,5 %-kal alacsonyabb, mint a mezőgazdaságban dolgozók havi bruttó átlagkeresete. Azonban az előző évhez képest 16,4%-kal magasabb bérért dolgoztak a munkavállalók a halászati szektorban. Az ágazatban a bruttó átlagkereset az elmúlt 5 év folyamán évente 10-16%-kal emelkedett, 2019-hez képest több mint 60%-kal nőtt a szektorban dolgozók bére, hasonlóan a mezőgazdaságban dolgozók munkabéréhez.

Az akvakultúra ágazatban a 2023-as évben mintegy 1,1%-kal dolgoztak kevesebben, mint 2022-ben. Az alkalmi munkavállalók által ledolgozott munkanapok száma ellenben folyamatosan növekedett 2019-ig, ezt követően némi csökkenés volt megfigyelhető az adatokban. A 2023-as évben viszont 26,1%-kal emelkedett az alkalmi munkavállalók nap/főben megadott értéke, ezen belül az alkalmi férfi munkaerő foglalkoztatása 32,8%-kal növekedett a megelőző évhez képest.

Kisebb visszaesés a külkereskedelemben

A halászati és akvakultúra-termékek külkereskedelmi forgalmának értéke 2023-ban éves összehasonlításban 1,6 milliárd forinttal csökkent, amely kisebb visszaesésnek tekinthető, és hátterében az import 2,4 milliárd forintos mérséklődése és az export 0,8 milliárd forintos növekedése áll. A halászati és akvakultúra-termékek importértéke 52,3 milliárd forintot, exportértéke 10,4 milliárd forintot ért el 2023-ban. Összeségében a termékforgalom külkereskedelmi egyenlege ebben a viszonylatban kismértékben, 3,1 milliárd forinttal javult, vagyis 2023-ban 41,9 milliárd forintos passzívumot mutatott.

A halak és halászati termékek exportmennyisége 2023-ban 5,3 ezer tonnát, importmennyisége 25 ezer tonnát ért el, így az exportvolumen mintegy 15,2%-kal, míg az importmennyiség 17,2%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz képest

- derült ki az AKI összefoglalójából.

A halászati és akvakultúra-termékek részesedése az agrár- és élelmiszeripari termékek forgalmából 0,71%. A kivitel részaránya 0,20%-os, a behozatalé 1,39%-os szintet képviselt 2023-ban, ezáltal a halászati és akvakultúra-termékek részaránya némileg változott a bázisidőszakhoz képest, mivel 2022-ben a halászati és akvakultúra-termékek forgalmának aránya 0,72%-ot, exportjának aránya 0,19%-ot, míg az importé 1,43%-ot mutatott.

Még mindig alacsony a hazai halfogyasztás

Magyarországon az egy főre jutó éves átlagos halfogyasztás 2022-ben 6,7 kilogramm volt (a 2023. évi adatok még nem állnak rendelkezésre), ami lényegesen alacsonyabb az EU többi tagországának halfogyasztásánál. Az EUMOFA 4 rendelkezésre álló adatai szerint 2021-ben az egy főre vetített halfogyasztás az EU-ban ~23,5 kilogramm volt. A világ halfogyasztása a FAO adatai szerint ~20,6 kilogramm volt 2022-ben és előreláthatólag 2023-ban is 20,6 kilogramm körül fog maradni.