Az utóbbi évek enyhe telei megkönnyítették a Körös-Maros Nemzeti Park területén telelő madarak életét, ám a természet kiszámíthatatlansága miatt bármikor beköszönthetnek zord időjárási körülmények. A hirtelen lehűlés és havazás komoly kihívás elé állíthatja a vadon élő madarakat. A madárvonulás fő mozgatórugója a téli táplálékhiány, ami két formában jelentkezhet: vagy nincs elegendő táplálék, vagy a meglévő élelemhez nem férnek hozzá a madarak. Ez utóbbira kiváló példa a vízimadarak esete. Azok a fajok, amelyek kizárólag vízből szerzik táplálékukat, kénytelenek elvándorolni, ha a vizek felszíne befagy.

Aggasztó hír látott napvilágot: veszélyben lehetnek a magyar vizek is?

Az édesvízi fajok negyedét fenyegeti a kihalás veszélye, sürgős beavatkozásra van szükség.

Ez magyarázza, hogy miért érkeznek gyakran nagy számban északi vízimadarak a Kárpát-medencébe. Az észak-európai vizes élőhelyek befagyása miatt a madarak délebbre húzódnak, ahol a nagyobb állóvizek és folyók még nyitott vízfelületet kínálnak számukra. Bár egyes fajok, mint a vadludak vagy a nagy lilikek, szárazföldön táplálkoznak, éjszakázni mégis nyílt vízfelületekre térnek vissza a biztonság kedvéért. Vannak olyan fajok is, mint például a vöcsökfélék vagy a bukók, amelyek annyira alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, hogy a szárazföldön már nehezen boldogulnak.

Ha keményebb téli időjárás érkezik, a hazai vizeken is képes kialakulni akár igen vastag jégréteg is, mely az itt tartózkodó vízimadarakat még délebbi tájak felé kényszerítené. Érdekes módon azonban maguk a madarak is képesek késleltetni a vizek teljes befagyását. A legmélyebb részeken, ahol a víz utoljára fagy be, összegyűlnek a vízimadarak. Folyamatos mozgásukkal, úszkálásukkal megakadályozzák, hogy a számukra létfontosságú nyílt vízfelület teljesen befagyjon. Ezeket a madarak által jégmentesen tartott lékeket a népnyelv "lihogónak" nevezi.

Kakaskirály nélkül maradt Kerkabarabás: elhalasztották a szépségversenyt

A madárinfluenza-járvány veszélye miatt idén elhalasztják a közkedvelt eseményt.

Egy-egy ilyen, néhány tíz négyzetméteres lihogón akár több száz madár is összegyűlhet. Récék, vadludak, hattyúk, vöcskök és szárcsák váltják egymást, hol a jégen pihenve, hol a fagyponthoz közeli vízben úszkálva. Ez kiváló lehetőséget nyújt a különböző fajok közötti interakciók megfigyelésére is. A lihogók nemcsak a vízimadarak számára fontosak. Gyakran megjelennek itt halevő gémfélék is, amelyek a lékek szélén lesnek zsákmányra. Sőt, nem ritka látvány, hogy sirályok köröznek a terület felett, arra várva, hogy elcsenhessék a víz alatt halászó madarak zsákmányát. Bár az enyhe telek megkönnyítik a madarak életét, a természet változékonysága miatt továbbra is fontos, hogy figyelemmel kísérjük és szükség esetén segítsük ezeket a csodálatos teremtményeket a téli hónapokban.