A madarak és rágcsálók a kitörések alkalmával gyorsan vihetik kisebb-nagyobb távolságokra a vírust, és beszennyezhetik a takarmányokat és itatóhelyeket is. Ahhoz, hogy a gazdaságban elejét vegyük a kitöréseknek, ezen állatok számának a csökkentésére érdemes Kontroll programokat kidolgozni és alkalmazni. Az alábbi gondolatokat az Iowai Egyetem Élelmiszerbiztonsági és Közegészségügyi Központja adta közre - írja a NAK. Szüntessük meg a nyiladékokat, amin a rágcsálók és madarak bejuthatnak, különösen a takarmánytárolók és keverők körül:

• zárjunk le minden olyan rést, amely negyed-fél inch-nél (0,63-1,27 cm) nagyobb tartós anyaggal, például a résbe szorosan betömött acélgyapottal,
• olyan anyagokat használjunk, melyeket nem könnyű szétrágnia az állatoknak, mint például beton, fémlemez, drótháló, alumínium, tégla. Műanyag lemezek, fa, gumianyag nem lesz megfelelő,
• ellenőrizzük a nyiladékokat a csigás berendezések, csövek, vezetékek környékén. Használjunk habarcsot, falazóhabarcsot vagy fém csőrózsákat ezeken a helyeken,
• az ajtóknak, ablakoknak, rácsoknak szorosan kell illeszkedniük, a távolság az ajtó alja és a keret közt ne legyen nagyobb 0,5cm-nél. Ugyanígy figyeljünk a padlásokra, szellőzőnyílásokra. A törött ablakokat javíttassuk meg,
• a vízelvezető csöveken vagy szennyvízhálózatokon bejuthatnak a rágcsálók az épületekbe, ezért a padlóösszefolyókat lássuk el fém fedőkkel (a nyiladékok szintén 0,5 cm-nél kisebbek legyenek).

Távolítsuk el a potenciális rejtőzködő-, pihenő- és fészkelőhelyeket:

• olyan berendezési tárgyakat, mint például hűtők, mosógépek érdemes magasabb, mozgatható szerkezeteken elhelyezni, hogy könnyen lehessen alattuk takarítani,
• a zsákos takarmány legyen felrakodva raklapokra úgy, hogy a rakat körül és alatt könnyen megfigyelhető legyen a rágcsálók aktivitása, szükség esetén gyorsan ki lehessen helyezni csapdát vagy csalit,
• a patkányok a közvetlenül földre helyezett takarmány alá be tudnak ásni és fészkelni, ezért érdemes beton aljzatot kialakítani, hogy a területet ne használják élőhelyként,
• helyezzünk ki nehéz szalagfüggönyt függőlegesen az épületek ajtajaira, amin a gépek és emberek át tudnak járni, de a madarakat kint tartja,
• fedjük el a szarufák alján lévő hézagokat hálóval, hogy kizárjuk azokat a fészkelőterületekről.

Szüntessük meg a potenciális élelmiszerforrásokat:

• tartsuk a takarmányt jól záródó tárolókban (leginkább fémből készült tárolóban jól záródó fedéllel),
• használjunk fedett etetőket, amik távol tartják a madarakat,
• azonnal takarítsuk össze a kiszóródott takarmányt.

Az elhullott állatok és szemét megfelelő eltávolítása rendkívül fontos a rágcsálók kontrolljához.

Telepítsünk akadályokat az épületek köré

• egy 1 lábnál (30,5 cm) szélesebb szabad sáv feltöltve zúzott kővel alkalmas arra, hogy megakadályozza a gyomnövények szaporodását, így ott nem fognak ásni a rágcsálók,
• ha kővel (legalább 1 hüvelyk = 2,5 cm átmérőjű kövekkel) fedjük a területet, azt legalább 3 láb (91,5 cm) szélesen és 6 inch (15,24 cm) mélyen helyezzük ki.

A csapdázás hatékony a rágcsálók kontrollálásában

• a csapdák és csalik megfelelő kihelyezése nagyon fontos. A csapdákat szorosan a falak mellett helyezzük el, a berendezési tárgyak mögött, sötét sarkokban. Olyan helyeken, ahol nyilvánvaló a rágcsálók aktivitása,
• használjunk púdert vagy lisztet a rágcsálók útvonalainak felderítésére és nyomon követésére.

A csalik kihelyezésével szintén kontrollálható az állomány

• amikor rágcsálóirtó szert használunk, először is figyelmesen olvassuk el a címkéket, és kövessük az utasításokat,
• a csomagoláson jelzett mennyiséget használjuk fel, a javasolt adagok termékenként eltérhetnek,
• óvjuk a csalikat az időjárás viszontagságaitólgyőződjünk meg róla, hogy a rágcsálóirtó szerekhez nem férnek hozzá gyermekek, háziállatok, házi madarak,
• rendszeresen ellenőrizzünk. Az elpusztult rágcsálók tetemét égessük vagy földeljük el.
• Egyéb megoldások is lehetségesek, ehhez kártevőirtók segítségnyújtását kérhetjük.

Előzzük meg a problémákat

• Az egyik elsődleges ok, amiért a madarak vonzódnak az állattartó létesítményekhez, az a bőséges táplálékforrás, amelyet ott találnak. Annak érdekében, hogy csökkentse annak valószínűségét, hogy nagyszámú madár gyűljön össze a mezőgazdasági épületekben és azok környékén, az eddig leírtakon túl fontos, hogy:
• Tartsuk fenn a vízszintet az itatókban, hogy az elég mély legyen ahhoz, hogy a madarak ne állhassanak meg benne, de elég sekély legyen, hogy az itató szélén ülő madár ne érje el.

Csökkentsük a pihenő- és fészkelőhelyek elérhetőségét:

Ha az épületből történő kirekesztés nem lehetséges vagy gazdaságilag nem megvalósítható, próbálja meg csökkenteni a pihenőhelyek és fészkelőhelyek vonzerejét. Ezek a nem halálos módszerek biztonságosak az emberek és állatok, valamint a nem érintett vadon élő állatok számára is, de telepítésük gyakran időigényes és költséges.

• Változtassuk meg a párkányok dőlésszögét legalább 45 fokra. A pihenőhelyeket legalább 45 fokos szögben ferde fém- vagy fadeszkákkal szereljük fel.
• Szereljünk fel mechanikus eszközöket (huzalokat), amelyek távol tartják a madarakat a pihenőhelyektől. Ezek olyan éles vezetékekből vagy tüskés huzalokból állnak, amelyek minden szögben kifelé nyúlnak. A tüskék szilárd alapra vannak rögzítve, és bárhol felszerelhetők, ahol a madarak tanyáznak vagy fészkelnek. Az eszközök átmeneti kényelmetlenséget okoznak, így a madarak elkerülik ezeket a felületeket. Ezek a berendezések nem hatékonyak a kisebb madarak, például a házi verebek ellen, mert a madarak elférnek a szúrós pontok között.
• Telepítsünk elektronikus madárvédelmi eszközöket a pihenő- és fészkelőhelyeken. Ez az eszköz két elektromos vezetékbe ágyazott kábelből áll. A vezetők elektromos töltést hordoznak, és megcsípik a madarakat, amikor rászállnak. Ezeket az eszközöket karban kell tartani, hogy hatékonyak legyenek.
• Használjunk kémiai riasztószereket. Ezek ragadós vagy csúszós anyagok, amelyeket fel lehet festeni vagy szórni a szarufákra és párkányokra, ahol madarak ülnek vagy fészkelnek. Nagyon poros helyeken nem működnek.
• Telepítsünk kifutókat. Szereljünk kifutókat a szarufák és párkányok mentén, hogy a macskák hozzáférhessenek a pihenő - és fészkelőhelyekhez. A madarak elkerülik ezeket a területeket, ha gyakran járnak arra macskák.

Csökkentsük a szaporodási rátát

Más módszerekkel együtt alkalmazzunk technikákat a madarak szaporodásának csökkentésére. Az ilyen módszerek csak olyan fajok ellen alkalmazhatók, amelyek nem állnak védelem alatt! Használjunk egy hosszú rúd végére rögzített kampót, és kéthetes időközönként bontsuk le a fészkeket. Ha elérjük a fészkeket, fogjunk egy gombostűt, és szúrjon lyukakat a tojásokba. Ez a módszer gyakran jobban működik, mint a fészkek közvetlen megsemmisítése. Ennek az az oka, hogy a madarak továbbra is a tojásokon ülnek, és várják, hogy kikeljenek - ahelyett, hogy új fészket építenének, ahogyan gyakran teszik, amikor a tojásokat elpusztítják. Mindkét módszer nagyon időigényes.