Agrárszektor.hu: Mikor és hogyan indult a pincészet? Hol tartanak most, és mik a középtávú tervek?

Miklós Csabi: A borászat iránti vonzalmam a kilencvenes évek közepén kezdődött, amikor középiskolásként elhatároztam, hogy szeretnék földtulajdonos lenni. Kezdetben még nem kifejezetten szőlőben gondolkodtam, de a birtokos szemlélet már ekkor megvolt bennem.

Középiskolás koromban, 16 évesen megvettem az egyik mentorom szőlőterületét, majd a kertészeti főiskolára mentem továbbtanulni. Ezt követően kikerültem Kaliforniába, ahol egy kis családi borászatnak voltam a szőlésze egy éven keresztül a Livermore nevű borvidéken. Minden kis spórolt pénzemből szőlőterületeket vettem, majd a diplomázásom utánra összegyűlt annyi pénzem, hogy meg tudtam venni egy romos, több mint 300 éves kis pincét a történelmi móri borvidék szívében, Móron, az Ezerjó utca 3. szám alatt. Innen datálódik Miklós Csabi pincéjének indulása.

A móri borvidéken egyértelműen a Csóka-hegyi területek a legjobbak, a Vértes lábánál. Itt van nekünk zöld veltelini, királyleányka, rizlingszilváni, ezerjó, tőkés ezerjó és pinot blanc ültetvényünk.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a mi borászatunk kifejezetten élményborászat. Csak az édesapám és én dolgozunk, 10-15 ezer üveg bort készítünk évente, nagyon alacsony terméskorlátozás - tőkénként 1-1,2 kilogramm termés - mellett. Ennek végeredménye a jól fogyasztható, szerethető borunk. Mostanra ott tartunk, hogy egyszerre 30 embert tudunk vendégül látni, akik számára a borral kapcsolatos élményeket szeretnénk közvetíteni.

Középtávon, 5-6 éven belül jobb, egyértelműbb, a fajtajellegeket jobban magában hordozó, "móriasabb" borokat szeretnénk készíteni, és szeretnénk a nagy fehérbort kedvelő közönséggel megismertetni a borvidéket és borainkat. Mennyiségben és méretben nem szeretnénk fejlődni, mert a meglévő 3,5 hektár terület bőven elég ahhoz, hogy minden egyes munkafolyamat valóban élmény lehessen. Említettem, hogy ketten dolgozunk az édesapámmal, akivel mind a pince-, mind a szőlőmunkákat szívből szeretjük, ezért szeretnénk a borászatot ebben a méretben megőrizni és az ezzel kapcsolatos élményeket kommunikálni, közvetíteni.

Asz.: Ekkora üzemméret mellett gazdaságosan tud működni a borászat?

M.Cs.: Igen, mivel nincsenek alkalmazottaink, és hitelállományunk sem, így családi alapon gazdaságosan üzemeltethető a borászat. Egyedül szüretkor foglalkoztatunk idénymunkásokat, egyébként abszolút mindent ketten csinálunk az édesapámmal. A gazdasági életképességhez nagyban hozzájárul, hogy a pince alkalmas vendégek fogadására, így itt teljes áron tudjuk a borainkat értékesíteni. A palackárak 2000 és 2700 forint között mozognak.

A pince alkalmas kisebb-nagyobb rendezvények, csapatépítő programok megtartására, így a boraink java a lehető legrövidebb úton juthat el a fogyasztókhoz. Ez szükséges a gazdaságos üzemeltetéshez ekkora méret mellett, ha ugyanis kizárólag nagykereskedőkön keresztül értékesítenénk, az jelentősen megnehezítené a helyzetet.

Mostanra szerencsére jól kialakult vendégkörünk van, folyamatosan látogatják a pincénket, ami nagyon sokat jelent.

Nagyon hiszek a remek adottságokkal megáldott móri borvidék fényes jövőjében, illetve abban, hogy közel tudjuk hozni ezt a vidéket az emberekhez, és a móri borok ismét a borszerető közönség kedvencei közé tartozhatnak majd.

Asz.: Hogyan látja a kisebb, "kézműves" borászatok jövőjét a nagyüzemi versenytársakkal szemben?

M.Cs.: Sok nagyobb méretű borász is kézművesnek titulálja magát, ezért is szeretném megkülönböztetni magam ettől a fogalomtól.

Sokkal inkább élményborásznak tartom magam, hiszen csakis saját vágyaim miatt kezdtem el borászkodással foglalkozni, és minden egyes fázisában örömömet lelem. Nagyon sokat jelent nekem, hogy az embereknek örömet tudok szerezni azzal a borral, melyet én termeltem, ez pedig sokkal több annál, hogy "kézművesként" házi körülmények között tradicionális módon készítek bort.

A kérdésre válaszolva egyértelműen úgy gondolom, hogy a kisebb, ha úgy tetszik "kézműves" borászokra szükség van, hiszen ők teszik színesebbé a borvilágot. A nagyüzemi borászatra elsősorban az élelmiszeriparnak van szüksége, a kis pincékre pedig inkább a turizmusnak.

Asz.: Milyen termékpaletta jellemzi a pincét, és milyen elismerések igazolták vissza, hogy munkájuk eredményes?

M.Cs.: A szűkös mennyiség miatt nem szoktam versenyekre nevezni a boraimat, a legnagyobb eredmény és elismerés a borkóstoló vendégeink arcán megjelenő öröm és elégedettség, amit szerencsére rendszeresen elnyerünk. Emellett ugyan büszkeséggel tölt el, hogy a Külügyminisztérium beválogatta a Moorer ezerjót Magyarország küldöttborai közé, de ennél sokkal fontosabb az érkező vendégeink elégedettsége, az hogy ők kellemesen tudjanak kikapcsolódni egy történelmi borvidék szívében.

A termékskála két szép Királylánykából, egy Tündérkert Traminiból, Punktum Zöld velteliniből, illetve négy különböző dűlőszelektált Ezerjóból, Chardonnay-ból, illetve töppedt szőlőből készített, Nirvána fantázianévre hallgató desszertborból áll.

Asz.: A pince mellett milyen értékesítési csatornákkal dolgozik?

M.Cs.: Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mivel a pince mellett öt nagyon jó borkereskedő vesz részt a boraim értékesítésében. Együtt dolgozom a Zwack Izabella Borválogatással, a Budapest Bortársasággal és a Váci utcai Présház borkereskedéssel, akik nagyon színvonalas körülmények között, komoly mennyiségben értékesítik a boraimat. Ezek mellett egy szegedi és egy győri nagykereskedő is segítségemre van. A partnereim számát nem szeretném növelni, sokkal inkább a meglévőkkel szeretném a most is színvonalas kapcsolatokat még szorosabbra fűzni.

Asz.: Említette, hogy hitelt nem vettek fel. Pályázati lehetőségekkel éltek?

M.Cs.: Gépbeszerzési pályázatokon indultunk, és el is nyertünk ilyeneket, amit nagyon hasznosnak tartok, a jövőben pedig tárolótér- és telephely-bővítési pályázatokon tervezünk részt venni.

Asz.: Ha néhány gondolatban kellene összegezni, mit gondol, mi lehet egy kis borászat sikerének titka?

M.Cs.: Természetesen a kiváló minőségű bor alapkövetelmény, emellett pedig az eredeti attitűd az, amit fontosnak tartok. A színvonal mellett elengedhetetlenül fontos a barátságos hozzáállás, szerethetőség, melyeket hitelesen kell tudni kommunikálni ahhoz, hogy az emberek autóba üljenek, és elmenjenek egy pincetúrára. A kommunikáció nálunk barátok útján indult, majd sokat segített a honlapunk, illetve az, hogy jelen vagyunk a borfesztiválokon, ahol találkozhatunk a potenciális vendégeinkkel. Mára sikerült bekapcsolódnunk a magyarországi borélet vérkeringésébe.