Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A genetikai állomány javításának szélesebb, megfelelő és hosszabb távú alkalmazása, támaszkodva a fajtaszelekcióra, hozzájárulhat az élelmiszertermelés bővítéséhez. Ezáltal viszonylag alacsony extra ráfordítással (takarmány, terület, víz) elégíthető ki az emberiség egyre növekvő igénye a halhúsra és halfélékre - olvasható az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új kiadványában. Az első ilyen fókuszú jelentésként a világ vízi genetikai erőforrásainak helyzetéről szóló elemzés a nemzetközi vizeken kívül eső vízi erőforrásainkat veszi számba - mind a tengerit, mind a halászatit. Elkészültéhez 96 ország szolgáltatott adatot, melyek együttesen a világ akvakultúra termelésének 96%-át és a halászat 80%-át fedik le. A jelentés szerint még mindig népszerűek a vad halfajták: a termesztett halfajok 45%-a szinte alig különbözik vad rokonától. Ám a jelentés készítésébe bevont országok fele gondolja, hogy a genetikai állomány javítása jelentős hatással bírna az akvakultúra ágazatukra.
A FAO becslése szerint a világ népességének növekedésével a halfogyasztás 1,2%-kal bővül a következő évtizedben. 2030-ra a halak és halfélék termelése meghaladja majd az évi 200 millió tonnát. Mivel a halászat éves kibocsátása 90-95 millió tonnán tetőzni látszik, és a tengeri élőhelyek harmada túlhalászott, a termelés növelése legfeljebb a hatákonyabb működéssel és a pazarlás és veszteség kezelésével lehetséges. Az akvakultúrára ezért fontos szerep hárul a kereslet kielégítésében és a vízi genetikai erőforrásaink felelős és fenntartható használata alapvető jelentőségű ebben. Számtalan megoldás létezik erre; a FAO első sorban a jól megtervezett, hosszú távú fajtaszelekciós programokat javasolja, melyek révén a vízi fajok termelékenysége 10%-kal is javítható lenne egy generációváltás alatt.
A jelentés szerint sok vadon élő faj veszélyeztett státuszú és célzott fajmegőrzési intézkedéseket igényelne. A termesztett fajok vad rokonai közül az orosz tokhal, a beluga, az atlanti-óceáni lazac és a barna pisztráng helyzete a legrosszabb. A telepekről a természetes élőhelyekre kikerülő őshonos és nem őshonos fajok rossz hatással lehetnek a helyi fajtagazdagságra és ökoszisztémára, figyelmeztet a jelentés.
Az élelmezésbiztonság és a megfelelő táplálkozás alapja a változatosság és az egészséges étel, ennek fontos részét képezik a halak és halfélék. Ezért genetikai erőforrásaik megőrzésének a tágabb élelmezési és táplálkozási szakpolitikákban is meg kell jelennie. Hosszú távú fejlesztési stratégiákra van szükség az akvakultúra ágazatban, továbbá genetikai erőforrásaik határokon átnyúló kezelésére, javítására és megőrzésére minden érintett szektor bevonásával. A FAO élelmezési és mezőgazdasági genetikai erőforrásokért felelős bizottságának felkérésére egy önkéntes és együttműködésen alapuló válaszlépés már kidolgozás alatt van, amely megoldást jelenthet a jelentés által feszegetett problémákra. A FAO tagállamai megvitatják a javaslatot, mielőtt az élelmezési és mezőgazdasági célú vízi genetikai erőforrások megőrzéséről, fenntartható használatáról és fejlesztéséről szóló globális cselekcési terv elfogadásra kerül.