Takarék Agrár24 • 2020. szeptember 19. 07:00
Annak idején a játszótéren minden gyerek - az éppen most 50 éves! - túrórudit uzsonnázott, én meg - kilógva a sorból - pirosaranyas kenyeret. Természetesen csípőset. A rajongás azóta sem változott, minden nap eszem kapszaicint, még másoknak képtelen kombókban is.
Én azt mondom, hogy ez még nem függőség, de azért ne zárjuk ki. Régen pusztán csak szerettem, a tudásbázis bővülésével pedig már tudományosan is alá tudom támasztani ezt az elkötelezettséget. A kapszaicinnek markánsan kedvező élettani hatásai is vannak, ezek a teljesség igénye nélkül (forrás: webbeteg.hu és saját gyűjtés):
1. Szabályozza a vérnyomást, ez által csökkenti stroke és a szívroham kialakulásának esélyét.
2. Daganatképződés ellenes hatása van, ami klinikailag is igazolt.
3. Növeli a testhőmérsékletet, ezzel fokozza a méregürítést és a kalória felhasználást (figyelem, fogyni vágyók!).
4. Elősegíti az endorfintermelést - márpedig egy kis boldogsághormon kinek ne használna?!
5. Csökkenti a májban lerakódó vérzsír mennyiségét.
6. A gyomornak pont, hogy nem árt, hanem védelmezi azt, akadályozza a fekélyesedés folyamatát és serkenti az emésztő nedvek termelődését
7. Erős fájdalomcsillapító hatása is van.
A csípősség, azaz a kapszaicin koncentrációja széles skálán mozog. Egyezményes mértékegysége az SHU, amit megalkotója, Wilbur Scoville amerikai kémikus után Scoville hőegységnek is fordíthatunk. Ha a "klasszikus" magyar hegyes erős paprikát túl erősnek gondolnánk, íme néhány példa elrettentésképpen:
Az 10.000 SHU feletti paprikák inkább már csak szószok, oldatok formájában kerülnek fel az asztalra, önálló fogyasztásuk egészségügyi kockázatot hordozhat.
A paprika Közép-Amerikából került hazánkba, a 16. században jelent meg, mint dísznövény (forrás: hobbikert.hu). A gasztronómia a 18. században fedezte fel, először olcsó borspótlóként használták. A hazai "üzemi" termesztése is erre a századra datálódik. Elterjedése átformálta a magyar konyhát, paprikás ételeinknek se szeri, se száma és minden gasztro irányzat is előszeretettel használja. Idővel a termesztett fajták jelentősen kibővültek. Az elmúlt 20-30 évben a szántóföldi növények térnyerésével sajnálatos módon a paprika termőterülete viszont drasztikusan csökkent hazánkban. Mára 1.500 - 1.700 ha-on termesztenek hideghajtatott (ezek az étkezési célú) és 800 - 1.000 ha-on pedig szántóföldi (ezek az ipari felhasználású) fajtákat. Az intenzív gazdálkodás bevezetésével a megtermelt mennyiség viszont nem lett kevesebb, évente 170.000 - 180.000 tonna étkezési- és 20.000-30-000 tonna ipari paprikát állítunk elő.
Miért csökkent a termőterület, nem éri meg paprikát termelni? A válaszhoz nézzünk meg egy kis gazdaságossági számítást. Hideghajtatás esetén kétféle termesztési technológia honos, a termőtalajos és a termőtalaj nélküli. A hektáronkénti közvetlen költségben (általános költségek nélkül) jelentős eltérés van a két technológia között. A termőtalajos esetében ez az invesztíció 18-19 mFt, míg a termőtalaj nélküli esetében 28-29 mFt (forrás: hobbikert.hu). Ez a tényleg jelentős különbség két tételből ered. Meghatározó mértékben az élőmunka igényes munkafolyamatokból, azaz az ültetésből és a betakarításból, az eltérés 100-150 %. Ez mellett a tápanyag gazdálkodás költsége is magasabb 70-100%-kal.
Nézzük meg ugyanakkor a hozamokat is. A táptalajos technológiával 100-110 tonna hozam érhető el, ami 19-22 mFt árbevételt és 2,5-3,5 mFt fedezeti összeget jelent. A táptalaj nélküli technológiával a hozam 170-180 tonna, az árbevétel 40-43 mFt, a fedezeti összeg pedig 12-13 mFt.
A kérdés első felére én most nem keresném a választ, a második felére viszont talán nyugodtan kimondhatjuk. Nagyon is megéri hideghajtatásos paprikát termelni, hiszen mindkét technológia nyereséges. Ugyanakkor az is jól látszik, hogy a táptalaj nélküli jövedelmezősége akár 4-5-szöröse is lehet a táptalajosnak.
Amíg ezek a jövedelem trendek fennállnak, én, a kapszaicin rajongó nem félek.
Írta: Bezerédi Gábor - Takarékbank Agrárcentrum