A Piccolo egy apró, szuperédes koktélparadicsom, azon kevés fajták egyike, amiről még a fogyasztók is hallhattak, hiszen egy márkás csúcszöldség, írta meg a 24.hu. Márkus Zsolt elmondta, hogy nem volt egyszerű hozzájutnia a Piccolo termelési licenszéhez. Korábban egy gáz- és szélturbina-alkatrészekkel foglalkozó multinál volt topvezető, előtte pedig logisztikával foglalkozott, vagyis nem sok köze volt az agrárszektorhoz, amikor a Veresi Paradicsomot megalapította. De ha az ember egy multinál van, megtanul analitikusan gondolkozni és rendszert építeni. Márkus Zsolt erre a tudásra támaszkodott. Elmondása szerint az nem volt kérdés, hogy a minőségre és a megbízható szerződésekre alapozva fognak piacot építeni, eleinte kizárólag külföldön. Néhány évbe telt, míg egyáltalán szóba jöhetett a Piccolo, hisz ez a csúcstermék, csak az angol piacon 150 millió fontos forgalmat érnek el ezzel a fajtával, nem termelheti akárki.

A különlegességekre szakosodott francia Gautier nemesítőház és a Piccolót már termesztő cégek szigorúan kontrollálják az új termesztők bevonását. Először kellett egy "komoly" ajánlás a klubból, utána üzletfejlesztési tervet kellett készíteniük, hangsúlyozva a marketing elképzeléseiket. Aztán auditálták a termelői minőségüket. Majd Márkus Zsoltnak prezentálnia kellett a Piccolo Klub féléves találkozóján, és el kellett nyernie a világ összes Piccolo-termesztőjének "igen" szavazatát. Azért is nagy szó, hogy megkapták a licenszt, mert Németországtól keletre ez még senkinek nem sikerült.

Arra a kérdésre, hogy mitől ilyen különleges ez a fajta, a Veresi Paradicsom alapítója elmondta, hogy ez az egyik legmagasabb a cukortartalommal bíró paradicsom, ráadásul nagyon aromás is. Ez a mai csúcsminőség. Érdemes tudni, hogy az elmúlt 40-50 évben nagyon megváltozott az emberek ízlelése. Az egész élelmiszerszektorban elmentek a gyártók a nagyon intenzív ízek felé, és ez a trend a zöldség- és a gyümölcspiacon is meghatározóvá vált. Az emberek extra ízeket, élményeket, különlegességeket keresnek. A Piccolo mellett népszerű snack-paradicsomfajta a Cukorfalat, ami édes és kellemesen savanykás, de kevésbé aromás. Márkus Zsolt elmondta, hogy a többi licenszes termékük is kiváló, például az olasz San Marzano Vesuvius, amiből Olaszországban a legfinomabb szószokat készítik, de frissen salátának is kiváló, vagy a Sunstream, ami 25 éve vezető Nyugat-Európában a cherry (apróbb koktél) kategóriában, és nagyon magas az antioxidáns tartalma. Ezek mind sokkal magasabb cukortartalmúak, mint a régi fajták. A szakember beszélt arról is, hogy van nagyobb méretű koktélparadicsomuk is, a hagyományosabb ízű Piroska, ami jelenleg 7 körüli BRIX-et tud hozni (ezzel mérik a szárazanyagtartalmat), de mégis lédús, finom.

- mondta Márkus Zsolt.

Hollandiában már van, aki 90 kilogrammot is tud betakarítani egy négyzetméterről. Más kérdés, hogy ilyen hozamot csak a nagyobb bogyójú fajtáknál lehet elérni, és persze ki tudja, milyen az íze. A szakember elmondta, hogy a Piccolónál összeteszik a kezünket, ha sikerül 18 kilogrammot megtermelniük négyzetméterenként. Aki Magyarországon 60 kilogrammot csinál négyzetméterenként, annak viszont nem lesz magas BRIX-értéke, a hagyományos paradicsom nem különlegesség.

Viszont a boltban nincs ráírva a paradicsomra, hogy mennyi a BRIX-e, hiába tudja a szakma, hogy a fakó bogyó nem csak csúnyább, gyatrább is, a vevő csak az árat látja meg a piros világítást. A bolti kínálat megértéséhez tudni kell, hogy a paradicsomtermelők több tényezőre optimalizálnak. Az első a hozam, a második a polcállóság, a harmadik szempont az íz és csak a negyedik szempont az, amit a Veresi Paradicsom szeretne bevezetni, és amit jelenleg senki sem figyel, senki sem mér: ez pedig a beltartalom.

Vagyis az, hogy milyen az antioxidáns-, a vitamin- és a karotinoidmennyiség a bogyóban. A mérések azt mutatják, hogy a téli import áruban vagy a fény nélkül termelt paradicsomban egyszerűen nincs benne az, aminek benne kellene lennie. Ez elsősorban a fotoszintézissel és a frissességgel függ össze, hiszen abban a gyümölcsben, amit zölden szednek le, hét-tíz napot utazik, alig lesz likopin. Ez logikus, hiszen az utolsó érési fázisban halmozódik fel ez a piros színt adó karotinoid. A Veresi Paradicsom téli paradicsomainak beltartalma sem éri el a nyárinak az értékeit, pedig mesterségesen világítják is őket. Magyarországon télen, a leginkább fényszegény hónapokban lehetetlen paradicsomot termeszteni komoly mennyiségű extra fény nélkül. Nem kis különbségekről van szó. A Szent István Egyetemen végzett kutatásból az derült ki: a januári Cukorfalatban hatszor annyi a C-vitamin, a Sunstreamben hatszor annyi a likopin, mint a spanyol importban.

Márkus Zsolt szerint a boltoknak ezt nem éri meg kommunikálni, mert rossz fényt vetne az olcsó importra, és mert drágább lenne a paradicsom. Ha valami 4-5-10 napot utazik, vagy Magyarországon termelik ugyan, de "trükkösen", így például fény nélkül, érésgyorsító segítségével, az sosem lesz összehasonlítható egy friss termékkel. Ráadásul van egy tágabb probléma is: a hagyományos élelmiszer-gazdaságban a helyi termelőtől kerül a helyi kereskedőhöz az áru. De ezt az úgynevezett local to local modellt az európai zöldségpiacon a páneurópai logika szorította ki az elmúlt 20 évben. A holland-spanyol-török-marokkói modell szerint 2-3 ezer kilométert utaznak a zöldségek egy alacsony termelési költségű felületről a soha véget nem érő, mozgó szezonban. A szakember szerint viszont kérdéses, milyen lesz így a zöldségek beltartalma, és hogy mit is támogatnak a fogyasztók ezeknek a termékeknek a megvásárlásával.

A saját paradicsomtermesztési rendszerükkel kapcsolatban Márkus Zsolt elmondta, hogy fűtés már eleve része volt a rendszernek, az üvegházi szezon amúgy is januárban kezdődik, akkor ültetik a tavasszal termőre forduló palántákat. De ennek náluk nullás a környezeti lábnyoma a veresegyházi visszasajtoló kutas termálvíz miatt. Az évi 2500 órán át működő, sok megawattnyi mesterséges megvilágítás volt a gond, amire a téli termesztéshez szükség van. Ez egy kisvárosnyi áram, hatalmas mennyiség. Ráadásul ezért ők 30-40%-kal többet fizetnek, mint egy német tőzsdén vásárló holland versenytárs, mert az ipari áram ára Magyarországon így alakult. Így nem igazán lehet versenyezni Hollandiával vagy Spanyolországgal.

A szakember beszélt arról is, hogy az áram a teljes költségstruktúrájukban 30%-ot tesz ki. A fűtésen nyernek kicsit, ahogy a munkaerőn és a földvásárláson is, a technológián azonban veszítenek. Mindent összevetve 15%-kal drágábban tudják előállítani a zöldséget, mint Hollandia. Márkus Zsolt azonban optimista, mert elkezdtek - egyebek között a Piccolo bevezetésével - brandingelni, és úgy néz ki, egy 15%-os árkülönbséget megér a magyaroknak a hazai, friss, jó minőségű januári paradicsom.

A Veresi Paradicsom alapítója elmondta, hogy a paradicsomokat biológiai védelemmel óvják a kártevőktől, ragadozó rovarokkal tartják féken azokat. A nyári házakban eddig tudtak teljesen tisztán termeszteni, a de amikor a téli termesztésbe belevágtak, kiderült, van még mit tanulniuk. Rengeteg probléma származik abból, hogy belül nyár van és kívül tél, ebben sokkal könnyebb dolga van például a kiegyenlítettebb éghajlatú hollandoknak. Több a kórokozó, a poszméhek nem tudnak az UV-sugárzás híján orientálódni, de egyebek mellett nehézség a felgyorsult tempójú kultúra is. A nyári és a téli termelés között kialakult egy pingponglabda-hatás. Üvegházi körülmények között az egyik legnagyobb probléma a liszteske, amelynek a féken tartására ragadozó poloskát használnak. Márkus Zsolt elmomndta, hogy az az abszolút céljuk, hogy a termelés során egyáltalán ne használjanak vegyi védelmet. Bizonyos értelemben a bionál is tisztábbak szeretnének lenni. Sokan élnek az otthoni kerti termelés bűvöletében, de azért látni kell: két nagyüzemi paradicsom között is óriási különbségek lehetnek.

A szakember elmondta, hogy a Veresi Paradicsom életét is megkeserítik a kívülről behozott betegségek, pedig nagyon szigorú higiéniás szabályaik vannak. Konkrét probléma például a legnagyobb kereskedelmi láncnál forgó rekeszek esete. Ezt mindkét fél tisztítja és fertőtleníti, ennek ellenére mégis megjelent egy olyan kártevő náluk, ami soha előtte, és ami csak Spanyolországban őshonos.

- mondta Márkus Zsolt.

Arra a kérdésre, hogy nem irreális elvárás-e, hogy a legnagyobb kereskedelmi lánc alkalmazkodjon egy potom kétmillió kilót termelő szereplőhöz, Márkus Zsolt elmondta, hogy szerinte egyáltalán nem az. Franciaországban, Ausztriában vagy Németországban ez megszokott. Ott úgy működik a piac, hogy a kereskedelmi láncok a termelőkkel stratégiai, nyolc-tízéves szerződéseket is kötnek. Ezekre a szerződésekre épülnek a beruházások: egy üvegházat felépíteni és üzemeltetni komoly beruházás. Nyugaton kimondott cél a saját beszállító bázis életben tartása, már csak a nemzeti ellátásbiztonság miatt is. A pandémián túlmutatóan is lényeges az élelmiszerek kontrollja - ahogy erre rájöttek a szakpolitikusok is -, a friss zöldségfogyasztásnak ugyanis óriási hatása van az egészségügy költségeire.

Minden nyugat-európai országban megvan az a nemzeti tudat a kereskedelmi láncoknál, amely támogatja és kiszolgálja a fenti törekvést, ez Magyarországon sokkal nehezebb. Egy magyar termelő csak éves szerződést kap, és a követhetetlen struktúrájú, regionális beszerzési stratégia útvesztőiben kell eligazodnia. Másfelől van azért pozitív változás is: elindult egy beszállítói fejlesztési program, Márkus Zsolt pedig érzékeli a "vedd a hazait" irányvonal erősödését is.

A szakember szerint a Tescón kívül minden kereskedelmi lánc elfogadta, hogy a termelésbiztonságot előtérbe helyezve a Veresi Paradicsom átáll a papírrekeszre. Pedig amúgy a Tesco az import termékeket beszállítóknál nem problémázik a papírrekeszek miatt. Márkus Zsolt elmondta, hogy a szezon közepi import paradicsom nagy szívfájdalmuk még. Jó lenne, ha jövő augusztusra kizárólag a magyar termelők kínálatából is fel lehetne tölteni a boltok a polcait, hiszen az elmúlt évek kapacitásfejlesztései nyomán várhatóan a hazaiból is túlkínálat lesz.

A különféle paradicsomok minőségét illetően Márkus Zsolt elmondta, hogy azt szeretné, ha kialakulna egy független beltartalom-auditálási rendszer. Minden regisztrált termelő bemérethetné egy független szervezettel a terménye beltartalmi értékeit, és ezt ki lehetne tenni a dobozra egy QR-kóddal. A projektet veggID-nak hívják, és azt érnék el vele, hogy a fogyasztó valós minőségi információk alapján tudna dönteni. A gond csak az, hogy nem egyértelmű, mit érdemes mérni a beltartalom jellemzéséhez. A szakember elmondta, hogy a paradicsomnál tudják, mert a Szent István Egyetemmel közösen kidolgozták, de mi a helyzet a többi zöldséggel? Nincsenek még csak sztenderdek sem. Jelenleg a paradicsom az paradicsom, bármilyen is, jó, ha egyáltalán a valós származási országot tudja a fogyasztó, nemhogy a vitamintartalmat, az ásványi összetevőket. Márkus Zsolt elmondta, hogy készítettek fogyasztói felmérést a rendszerről, és ez alapján nagyon sokan használnák - az egészségtudatos vásárlók kezdenék -, csak nehéz kivitelezni, és a koronavírus-járvány miatt most nincsenek rá erőforrások.

A Veresi Paradicsom alapítója elmondta, hogy a jelenlegi járványhelyzet rengeteg extra terhet jelent számukra, de egyelőre elkerülték a katasztrófát. Izolált csapatokkal működnek, ha karanténba is zárnák az egyiket, a másik akkor is tovább tudna működni. A helyzet azonban nem rózsás. Máskur Zsolt szerint, ha két-három nap kimarad náluk a növénygondozásból, akkor gyakorlatilag megszűnik a cég. Emiatt nagyon tartanak a karanténtól.

A jövővel és a küszöbön álló agrotechnológiai forradalommal kapcsolatban Márkus Zsolt elmondta, hogy a Veresi Paradicsom üvegházai automatizálva lesznek, de hogy ez három, öt vagy nyolc év múlva történik meg, azt nem lehet tudni. Jönnek a vertikális farmok (ahol fedett helyen több szinten termesztik a növényeket), a mesterséges intelligencia. A Microsoft, a Google is dolgozik ezen, ez meg fog történni. A termelők egyre inkább technológiai cégek lesznek, de már a Veresi Paradicsomnál is mobiltelefonról irányítható a teljes rendszer. Tizenöt másodpercenként mérnek több száz tényezőt. Ez már más világ, mint a fóliasátor, vagy a szabadföldi termesztés. Márkus Zsolt szerint azoknál a terményeknél, amelyekhez sok fény kell, mint a paradicsom, maradni fognak az üvegházak, de a salátához hasonló terményeket beltéri vertikális farmok fogják megtermelni a jövőben. A mesterséges intelligencia, a robotizáció pedig először a kétkezi munkát szünteti meg, aztán az egyszerűbb fehérgalléros munkaköröket is.