Takarék Agrár24 • 2021. február 5. 07:00
Amikor a hazai élelmiszer ágazat jövőbeli kihívásaira próbálunk felkészülni, sokszor a saját életünk és léptékeink mentén gondolkodunk, holott Kínában olyan változások mentek végbe egyetlen emberöltő alatt, ami szinte felfoghatatlan. Ami Kína ipari és gyártó nagyhatalomként való felemelkedését jelenti, abból már sokat érzékelünk, ha másként nem, akkor azért, mert lassan minden termék ott készül, vagy ott szerelik össze.
Amit már kevesebben tudnak, hogy az élelmiszer fogyasztásuk és az előállításuk, így a mezőgazdaság terén is hasonló nagyságrendű és globális hatású átalakulás zajlik éppen. A mai blogbejegyzés célja, hogy a jelenlegi és várható kínai igények szemüvegén keresztül is lássuk mindazokat a folyamatokat, amelyek nagyságrendileg alakíthatják át akár a mi életünket is.
Január közepén egy blogbejegyzésünkben a gabona árak alakulás révén írtunk arról, hogy - többek között - Kína jelentős mennyiségű vásárlásai újabb magasságokba hajtja a gabona és terményárakat. Első ránézésre gondolhatnánk, hogy ennek átmeneti és áttételes okai vannak, akár az Afrikai Sertéspestis által megtizedelt sertésállományuk újraépítése révén, akár pedig stratégiai döntésként a központi termény készleteik feltöltése érdekében. Mi úgy látjuk, hogy legalább ennyire hatnak a tartós, Kínából származó trendek is a nemzetközi árakra, azok emelkedésére:
1. Egyetlen emberöltő alatt rendkívüli mértékben nőtt az 1 főre eső sertéshúsfogyasztás Kínában (és közben még több mint duplájára nőtt a népesség - 0,6-ról közel 1,4 milliárd főre). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 80-as évek elejétől, már nem csak kínai újévkor (februárban), és nem csak és elsősorban a tisztelt idősebb családtagok és vendégségbe hívott rokonok fogyasztanak sertéshúst, hanem a hétköznapokban is, és szinte minden háztartásban.
2. Még jelenleg is rendkívül elaprózódott a mezőgazdasági terményeik termelési szerkezete. A közel 140 millió hektár szántóterületükből 120 millió hektárt 260 millió vidéki háztartásbeli, azaz a gazdálkodó családok tagjai művelnek meg. Így az egy gazdaságra alig 1 hektár körüli föld jut és az országos termésátlaguk például kukoricából már 6 tonna/hektár fölött van, de ezt csak jelentős, akár 600 kg/hektár műtrágya felhasználással tudják elérni (forrás: https://www.bloomberg.com/ ).
3. Ezt a termelés szerkezetet csak egy olyan támogatott input- és output árkörnyezetben tudják fenntartani, ami miatt 2020 végére már a 120 ezer Ft/tonnának megfelelő szintet (~ 2700 rmb/tonna) is elérte a kukorica belföldi ára a Dalián árutőzsdén. (https://www.ceicdata.com/)
4. Az Afrikai Sertéspestis nyomán várható, hogy a sertéshús előállításuk meghatározó része a háztáji előállításból átterelődik a nagyobb, hatékonyabb farmokra, amelyek egy része már emeletes, a jobb helykihasználás miatt (https://www.bangkokpost.com/). Az ipari méretű farmok takarmány igényébe és költségeibe továbbra is beépül a nem hatékony birtokszerkezetű növénytermesztésük fenntartásának a hatása. Az emeletes sertéstelepeken is 14 yuan egy kg sertéshús önköltsége, ami mostani árfolyamon számítva közel 650 Ft/kg.
Összességében arra számíthatunk, hogy már nem csak a jövő félelme, hogy miként látjuk el élelmiszerrel a Föld lakosságát. Kína esetében ez már napi stratégiai kérdés, aminek részleges hatásaként érzékeljük, hogy jelentős mennyiségben importálnak élelmiszert állati és növényi termékeket egyaránt, az 5 éves csúcsok közelében tartózkodó árak ellenére is. Ez a hatás a jövőben még erősödhet. A szűkös termőföld erőforrások és a saját élelmiszer ellátásuk terén ugyanis küzdeniük kell a felemelkedő afrikai metropoliszok (pl. Kinshasa) lakosság bővüléséből adódó globális kereslet oldali versennyel. Mindeközben nem tudják a közel 260 millió mezőgazdasági termelésből élő vidéki lakosságukat más társadalmi kohéziós célt is szolgáló feladattal, napi munkával ellátni, ami gátja a növénytermesztésük hatékonyság növelésének is.
Írta: Antal Áron, Takarékbank Agrárcentrum