agrarszektor.hu • 2021. október 18. 11:00
Mintha talán enyhülne a Washington és Brüsszel közötti, elsősorban kereskedelmi-gazdasági-ipari ellentétekből fakadó konfliktus, azonban újabb feszültségforrások bukkannak fel. Ezek az ellentmondásos, komoly érdekkülönbségeket takaró viszályok veszélyeztetik az Atlanti-óceán két partja között megindult óvatos közeledést, kompromisszumkeresést, annak első kezdeményét, a Trade and Tech Council (Kereskedelmi és Technológiai Tanács) munkáját. Ennek a vitának, érdekütközésnek lehet az egyik - fontos - leágazása az európai élelmiszer-exportálók fokozódó szembenállása az amerikai mezőgazdasági komplexum szereplőivel.
Nagyon úgy néz ki, hogy az általános, kereskedelmi háborús hangulatú viszálykodásnak csak az öreg kontinens visszavonulása vethet véget. A Politico.eu keményen fogalmaz: Európa kezdi felfogni, hogy csak egy korábban elképzelhetetlen mértékű engedménnyel vethet véget a (Washingtonnal vívott) kereskedelmi háborúnak, amelyet Donald Trump előző amerikai elnök indított, s amit utóda, Joe Biden folytat - írja a Világgazdaság a Figyelő cikke alapján.
Ez pedig azt jelentené, hogy az EU - benne elsősorban Németország - fogja rövidebb pórázra acéliparát, vegye vissza a tengerentúlra irányuló acéltermékexportját, mert az ottani ellenérdekelt lobbi keményen szorongatja Bident. No meg ne törekedjen arra, hogy kiszorítsa az USA-t a világ vezető agrárhatalmának a szerepéből. Az acélvitában Magyarország nem érdekelt, hiszen nincs benne az uniós sorrend szerinti első tízben, az agrárszektort érintő konfliktusban viszont - mint erős mezőgazdaságú ország - nyakig is benne lehetünk.
Élelmiszer-háború
Ez utóbbi kapcsán utalt rá Tom Vilsack amerikai illetékes miniszter, hogy élelmiszer-agrár háború törhet ki Brüsszel és Washington között. Az EU a klímavédelem jegyében szigorítaná például a növényvédő szerek használatát. Ezt az Egyesült Államok arra való hivatkozással dobja vissza, hogy a korlátozások bevezetése termés(hozam)-csökkenéssel járhat és tovább élezi az amerikai-uniós ellentétet, amely a GMO-mentesség körüli vita kapcsán már úgyis kialakult. Vilsack az USA érdekeinek a szempontjából az EU-ban tavaly elfogadott és a fenntartható, biztonságos élelmiszer-termelést célzó Farm to Fork (F2F) stratégiában látja a legnagyobb ellenséget.
Ennek fő pontjai az alábbiak:
- 2030-ig a felére kell csökkenteni a vegyi alapú rovarirtó szerek alkalmazását,
- ötödével szükséges visszafogni a műtrágya-felhasználást,
- a felére indokolt korlátozni a haszonállatok és az akvakultúrák kezelésére alkalmazott mikrobiológiai szerek eladását az unióban,
- át kell térni a biogazdálkodásra a közösség mezőgazdasági művelésre használt területének a negyedén.
A kiindulási alap az, hogy az agrárszektor, az élelmiszer-termelés bocsátja ki a klímaváltozást felgyorsító üvegházhatású gázok tetemes hányadát. A százalékokról vita folyik, ám azt, hogy a mezőgazdasági tevékenység nagymértékben oka az üvegházhatást kiváltó gázok légkörbe kerülésének, általánosan elfogadják.
Bizonytalan termelők
Több elmélet létezik az agrárellentétek kiéleződésének okára. Az egyik szerint veszélybe kerülhet az Egyesült Államok kivitele, ami azért fontos, mert a teljes amerikai mezőgazdasági termelés negyedét exportálják. Az USA és Kína közti kereskedelmi háború érdekes módon nem érintette a fő felvevőpiacot. A távol-keleti országba irányuló amerikai agrárkivitel tavaly csaknem megduplázódott, s így meghaladta a 26 milliárd dollárt. Ám a tengerentúli termelők-exportőrök bizonytalanok, nem látják, mire megy ki a Biden-kormány Kína-politikája.