Farkas Alexandra • 2024. november 3. 06:02
A rovarokat sütve, főzve, pirítva, szárítva, főételként és nassolni való formájában is fogyasztják a világ több mint száz országában, fenntarthatóságuk révén pedig várhatóan a mi étrendükben is teljesen új dimenziót nyitnak. Bár sokan még mindig undorodnak tőlük, a magyarok 27 százaléka már nyitott lenne arra, hogy megkóstolja ezeket az innovatív élelmiszereket. A változás élén a fiatalabb generációk állnak, akik nemcsak nyitottabbak az új ízek iránt, de a fenntarthatóság szempontjait is tudatosabban szemlélik, mint az idősebbek.
Magas energia- és fehérjetartalmuk, valamint jó esszenciális aminosav- és zsírsavprofiljuk miatt 130 országban 3 071 népcsoport, azaz legalább 2 milliárd ember fogyaszt rendszeresen rovarokat, a korábbi felmérések szerint azonban sok magyar hátán már az első pillanatban feláll a szőr, ha szóba kerül a rovarfehérjék fogyasztása. Pedig kóstolni már bőven volna lehetőség, a közönséges lisztbogár lárvája, a keleti vándorsáska, a házi tücsök és az alombogár lárvája ugyanis élelmiszerként és élelmiszer-összetevőként is kereskedelmi forgalomba hozható az Európai Unióban, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnál pedig jelenleg is folyik néhány további rovar kockázatértékelési és engedélyeztetési eljárása. Ahogyan arról korábban az Agrárszektor is beszámolt, az ilyen rovarfehérjéket tartalmazó élelmiszereket 2023 óta a magyar üzletekben külön polcon kell elhelyezni, az összetevőket pedig a csomagoláson jól látható helyen kell feltüntetni.
Fenntartható, egészséges és költséghatékony
Hogy az Európai Unióban egyre többet foglalkoznak velük, az nemcsak a növekvő népességgel és az ezzel párhuzamosan növekvő fehérjeigénnyel hozható összefüggésbe, hanem a rovarok egyszerű, költséghatékony és fenntartható tenyésztési technológiájával is. Tenyésztésük ugyanis a hagyományos állattartáshoz viszonyítva kevésbé függ a termőföldtől, kevesebb üvegházhatású gázt termel, sőt lényegesen kevesebb helyet és vizet igényel.
Az egységnyi tápértékre vetített vízlábnyom például a Water szakfolyóiratban közölt adatok alapján szarvasmarha esetében 112 liter, a sertésnél 57 liter, a baromfinál 34 liter, a közönséges lisztbogár esetében viszont csak 23 liter. Emellett míg a baromfi testtömegének 55 százaléka, a sertésnek 50 százaléka, a marhának pedig 40 százaléka fogyasztható, addig egy tücsök esetében ez az arány 80 százalék.
Ebből következően a rovarok élelmezésbe való bevonása a fokozódó környezeti problémákat és a túlnépesedésből eredő élelmezési kihívásokat egyszerre segíthet orvosolni. Más kérdés, hogy egyeseknél bizonyos rovarfajok már pusztán a külső érintkezés vagy az egy légtérben való tartózkodás miatt kiválthatnak asztmás tüneteket, légszomjat vagy bőrirritációt, sőt a fogyasztáskor okozhatnak problémát az allergiás reakciók és az esetleges mikrobiológiai szennyeződések is.
Rendkívül megosztó a rovarevés gondolata, a piac mégis nő
Az elmúlt években több olyan felmérés is készült, amiben az európai polgárok rendkívül megosztó hozzáállása tükröződik. Egy 2017-es olaszországi felmérés szerint például a válaszadók 54 százaléka ellenezte a rovarfogyasztás engedélyezését, 24 százalékukat közömbösen érintette, 16 százalékuk egyetértett vele, 6 százalékuk pedig nem tudta megítélni azt. A válaszokból ugyanakkor az is kitűnik, hogy a megkérdezett olasz fiatalok sokkal nyitottabbak voltak a téma iránt, a kor előrehaladtával ugyanis egyre magasabb volt az elutasítási arány. Az engedélyezés támogatói között legnagyobb arányban, 23 százalékban a 18-24 éves korosztály jelent meg, az elutasítók aránya ugyanakkor a 35-44 éveseknél 48 százalék, a 45-54 éveseknél 50 százalék, az 55-64 évesek körében pedig 69 százalék volt.
Egy 2015-ben végzett holland és egy 2018-as kanadai felmérés eredményei alapján sem érzékelhető túl nagy nyitottság a rovarfogyasztás felé. A kanadai válaszadók közül ugyanis mindössze 3,8 százalék tekintett a hús lehetséges alternatívájaként a rovarokra, 65 százalékuk viszont egyáltalán nem értett egyet ezzel a megközelítéssel. A hús rovarokkal való helyettesítéséről hasonlóan gondolkodtak a hollandok is: az 1 249 válaszadó 52 százaléka ugyanis határozottan elutasította ezt a lehetőséget, míg 3 százalékuk határozottan, 6 százalékuk valószínűleg, 12 százalékuk pedig talán kipróbálná a cserét az elkövetkező 5 évben.
A magyarok 27 százaléka megkóstolná a rovarokat tartalmazó ételeket
A magyar lakosság hozzáállásáról 2016-ban és 2021-ben két reprezentatív felmérés is készült. Az Appetite szaklapban közölt eredmények szerint a megkérdezett fogyasztók több mint 70 százaléka nem hajlandó megkóstolni a rovarokat, és ez az érték annak ellenére sem változott jelentősen, hogy a két felmérés között jelentős médiavisszhangot kapott a rovarfogyasztás témaköre.
Míg 2016-ban a magyar lakosság 4,47 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy szeretne-e rovarokból készült ételt enni, 2021-re ez az arány 4,91 százalékra emelkedett. Talánnal azonban lényegesen többen válaszoltak: 2016-ban a résztvevők 25,34 százaléka, 2021-ben pedig 22,52 százalékuk nyilatkozott így. A legerősebb elutasítás a 60 év feletti magyar nők között jelentkezett, ahol a válaszadók 90 százaléka válaszolt nemmel.
A kutatásból az is kiderült, hogy a férfiak a kérdés kapcsán jóval nyitottabbak a nőknél, különösen a 18-39 éves korosztályban. A tanulmány szerint ennek hátterében az állhat, hogy a férfiak kevésbé idegenkednek az új ízektől, jobban érdeklődnek az innovációk iránt és kalandvágyóbbak is.
A felmérés alapján a magyarok kóstolási hajlandóságát 49 százalékban a kíváncsiság hajtja, de a válaszadók 24 és 23 százaléka szerint fontos szempont a magas fehérjetartalom és a fenntarthatóság is. A helyi és nemzeti élelmiszereket preferáló fogyasztók ugyanakkor nagyobb arányban utasítják el a rovarok fogyasztását. Esetükben az ellenszenv talán akkor csökkenne, ha a rovarok feldolgozott formában, lisztként vagy kiegészítő fehérjeként jelennének meg a pékárukban, kekszekben vagy száraztésztákban.
A fiatalok nyitottabbak
E témában született újabb felmérés 2023. októbere és 2024. januárja között Bánáti Diána és Lendvai Edina, a Szegedi Tudományegyetem két szakértője jóvoltából. A közel ötszáz szegedi egyetemista és friss diplomás részvételével zajló online kérdőíves vizsgálatokból az derült ki, hogy a válaszadók 85,45 százaléka még soha nem kóstolt rovartartalmú élelmiszert, 28,6 százalékuk azonban kóstolna ilyet, 38,1 százalékuk viszont még vacillál. A nemek tekintetében a férfiak, életkor alapján pedig ismét a fiatalabbak nyitottabbak a rovarfogyasztásra.
Az eredmények bemutatása kapcsán megbizonyosodhattunk arról, hogy a megkérdezett fogyasztók igen kevés ismerettel rendelkeznek az ehető rovarokról, viszont több információ birtokában nyitottak lennének kipróbálásuk iránt is. A kérdőív kitöltői alapvetően az elutasítással, illetve a távoli tájakra történő asszociációval gondoltak a rovarevésre, egyúttal a fehérjeforrás, a fenntarthatóság is megjelentek a képzettársításnál
– fogalmaztak a kutatók az Élelmiszervizsgálati Közleményekben megjelent tanulmányukban.
A válaszadók szerint a rovaralapú élelmiszerek elutasítása 74,7 százalékban érzelmi, 17,1 százalékban pedig kulturális okok miatt történik. Az elfogadást ugyanakkor véleményük szerint nagyban segítené, ha az étel nem hasonlítana eredeti állapotára, hanem inkább liszt vagy olaj formájában kerülne az élelmiszerekbe.
Való igaz, hogy míg a kínai és thai fogyasztók számára a rovarfogyasztás természetes része a mindennapi étkezéseknek és esetükben a láthatóság nem játszik szerepet az elfogadásban, az európai országokban a lisztkukacok és a tücsöklábak látványa sokakban undort kelt. A felmérések azonban azt mutatják, hogy az emberek valamivel szívesebben építenék be étrendjükbe a rovarokat, ha feldolgozott, kevésbé felismerhető formában kerülnek bele a menübe, így pedig várhatóan az elfogadásuk is egyre inkább növekszik majd.
A rovarok valószínűleg soha nem válnak majd alapvető élelmiszerforrássá a nyugati országokban, de feltehetőleg egyre elfogadottabbá válnak majd. A rovaralapú élelmiszerek ízének és állományának fejlesztése elsődleges szempont lesz, csakúgy, mint a növényi alapú húshelyettesítő termékek esetén. Az idegenkedés is csökkenhet, csakúgy, mint például a szushi esetében, amely 20-30 éve még szokatlan, nyers, némelyek számára visszataszító élelmiszernek tűnt, amit soha meg nem kóstoltak volna. Manapság viszont a nagyvárosokban már szinte minden utcasarkon kapni szushit és szashimit. A változás motorja nagy valószínűséggel a fiatal generáció lesz, amely lényegesen eltérő módon szemléli az élelmiszerelőállítást és az annak fenntarthatóságával kapcsolatos szempontokat, mint az idősebb generációk
– mutatnak rá a szegedi kutatók.