A klímaváltozás és a globális környezetátalakítás napjainkban olyan mértékű fajpusztulást okoz, amely egyre több kutató szerint a földi élővilágot sújtó hatodik kihalási hullámként értelmezhető. Az ilyen időszakokban kiemelten fontos szerepe van tehát azoknak a területeknek, ahol a fajok nagyobb biztonságban túlélhetnek.

Az ilyen területeket menedékhelynek vagy refúgiumnak hívja a szakma. Ezek ugyanis sajátos adottságaik révén hosszú időn, akár évezredeken keresztül képesek közel állandó feltételeket, pl. hűvösebb mikroklímát vagy nedvesebb talajt biztosítani a fajok populációi számára, amik így annak ellenére is fennmaradhatnak, hogy a környező tájban jelentős változások mennek végbe. Ez a fajmegőrző képesség kiemelt jelentőségű, ugyanis a különböző tájak refúgiumai számos, akár az emberiség számára is kulcsfontosságú faj fennmaradását segíthetik a jövőben

– magyarázza Bátori Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem docense, a tanulmány magyar társszerzője.

Mint mondja, Magyarországon ilyen menedékhelyeknek számítanak például a mély völgyek, a karsztterületek töbrei, az északi kitettségű hegyoldalak lejtői, az alföldi homokhátságok buckaközi mélyedései, a Nyugat-Dunántúl tőzegmohás lápjai vagy az alföldi folyókat kísérő nedvesebb talajú területek. A tőzegmohás lápok hűvös és párás mikroklímával rendelkező élőhelyei például hosszú ideje nyújtanak menedéket az olyan hidegkedvelő növényfajoknak, mint amilyen a rovaremésztő kereklevelű harmatfű is.

Elképesztő dolog derült ki a Kárpát-medence növényfajairól

Érdekes hipotézis látott napvilágot: fajgazdag lehetett a jégkorszaki Kárpát-medence?

Arra is találunk példát, hogy emberi tevékenység következtében is kialakulhatnak menedékhelyek. A Kiskunság mára felhagyott és nedvesebb talajú homokbányái például több orchideafaj számára biztosíthatják a hosszú távú túlélést az elsivatagosodás jeleit mutató tájban. Ilyen orchideafaj a mocsári sisakoskosbor és a mocsári nőszőfű is – mutat rá a szakember.

Bátori Zoltán szerint a témával foglalkozó kutatók döntő többsége egyetért abban, hogy a menedékhelyek a jelenlegi felmelegedés során is kulcsszerepet fognak játszani a Föld biodiverzitásának megőrzésében.

A probléma az, hogy ezek is egyre inkább ki vannak téve a klímaváltozás hatásainak. Ha viszont hatékonyabban tudnánk őket azonosítani, védeni, és ha szükséges, akkor helyreállítani, az a jövőben lényegesen csökkenthetné a kihalások mértékét és fenntarthatná a biológiai sokféleséget a klímaváltozás alatt is. Éppen ezt segíti elő az új keretrendszer, amit a külföldi ökológus kollégákkal közösen dolgoztunk ki

– emeli ki a szakember.

Húsz éve próbálják megmenteni az utolsó magyar viperákat

Az emberre teljesen ártalmatlan, rendkívül ritka kígyó a Kárpát-Medence legveszélyeztetettebb állatfajának számít.

Úgy látjuk, hogy a korábbinál gyakorlatiasabb megközelítésre van szükség. Jelenleg a természetvédelem állandó határok által kijelölt és jogszabályok alapján védelmet élvező területeken működik. Ezek a nagyobb területek azonban nem minden esetben képesek megfelelő módon mérsékelni az extrém szárazságok, a hőhullámok vagy a tüzek kedvezőtlen hatásait. A leginkább sérülékeny tájakban tehát mielőbb azonosítani kell azokat a területeket, amelyeket legkevésbé érint az aszály és a hőmérséklet emelkedése. A legtöbb faj számára ugyanis ezek jelenthetnek esélyt a hosszú távú fennmaradáshoz, függetlenül attól, hogy védett területen belül vagy kívül fordulnak elő

– hangsúlyozza Bátori Zoltán.

Ezt biztosan nem tudtad: 2 millió hektár ilyen terület van Magyarországon

Európában egyedülálló módon az ország területének több mint 21 %-a, azaz 2 millió hektár Natura 2000 terület.

Hozzátette: idővel sajnos ezeknek a menedékhelyeknek is csökkenhet az ellenállóképessége, így védelmük érdekében akár emberi beavatkozásra, pl. egyes helyeken árasztásra vagy öntözésre is szükség lehet. A hazai erdős tájakban pedig nagyban segíthet az is, ha a refúgiumokban és azok környékén megőrizzük az erdőállomány lombkoronájának zártságát és a természetes erdődinamikai folyamatokat támogatjuk. Az új keretrendszer alapján ráadásul azoknak a vizes élőhelyeknek a fajmegőrző képessége is fokozható a jövőben, amelyek jelenleg semmilyen védelem alatt nem állnak.