Farkas Alexandra • 2024. október 22. 16:28
Újabb riasztó bizonyítékok utalnak a neonikotinoidok súlyos környezeti kockázataira, a szert ugyanis baglyok, sirályok és verebek tollaiban és vérében is sikerült kimutatni, sőt az is kiderült, hogy a vándormadaraknál tájékozódási zavarokat is okoz. Ezek a felfedezések arra utalnak, hogy a neonikotinoidok miatt korántsem csak a beporzó rovarok vannak veszélyben, hanem étrendtől és élőhelytől függetlenül a madárpopulációk is.
Számtalan bizonyíték igazolta, hogy a vetőmagok csávázására használt neonikotinoidok súlyos károkat okoznak a méhek tájékozódásában, memóriájában, társas kommunikációjában, cirkadián ritmusában, termelékenységében és versenyképességében is. Bár ezek az aggasztó felfedezések európai szintű összefogást és szigorú szerhasználati szabályozást eredményeztek a beporzók védelmére, arról eddig jóval kevesebbet lehetett hallani, hogy a káros hatások miként gyűrűzhetnek tovább a tápláléklánc magasabb szintjeire.
Az Ecology Letters szaklapban megjelent átfogó elemzés szerzői most arra hívják fel a figyelmet, hogy a neonikotinoidok használatának térbeli és időbeli mintázatai, valamint a madárpopulációk csökkenése között szorosabb összefüggés lehet, mint az eddig gondolták. A jelek szerint ugyanis nemcsak azok a madarak tűnnek el a mezőgazdasági területekről, amelyeknek a csökkenő rovarállomány miatt nem jut elegendő táplálék, hanem a magevők, a bogyó- és gyümölcsevők és a ragadozók is. Ez pedig arra utalhat, hogy a neonikotinoidok a csávázott vetőmagok közvetlen elfogyasztása mellett a rovarok, halak és kisemlősök szervezetéből átkerülve, valamint a vízben és a talajban oldódva is károsíthatják a madarak egészségét.
A madarak körében eddig feltárt tünetek rendkívül változatosak, így rendellenes vérkép, rövidebb élettartam, tájékozódási zavarok, táplálkozási problémák és születési rendellenességek egyaránt előfordulhatnak.
Toll- és vérminták nyomában
A szer maradványait kimutatták már verebek, gyöngybaglyok, havasi sarlósfecskék, háromszínű csirögék, szerecsensirályok és kenti csérek tollaiban és vérében is, ami tovább erősíti azt az elképzelést, hogy a neonikotinoidok étrendtől és élőhelytől függetlenül, válogatás nélkül veszélyeztethetik a madárpopulációk fennmaradását. Bár a leggyakrabban használt neonikotinoidok lebomlásához a vízben 4,7-40,3 napra, a talajban pedig 3-1000 napra van szükség, a szer bizonyos körülmények között akár 19 évig is a talajban maradhat, így a szennyezés ilyen járulékos hatásaival mindenképpen számolni kell a jövőbeli hatásvizsgálatok esetében.
A madaraknál tapasztalt negatív hatások mind az öt vizsgált szer számlájára írhatók, így kijelenthető, hogy az imidakloprid, a tiametoxám, az acetamiprid, a klotianidin és a tiakloprid egyaránt problémás lehet. A növényvédő szermaradványok okozta egészségkárosodások ráadásul az élettér beszűkülésével és más stressztényezőkkel szinergikusan hatnak, ami tovább ronthatja a fajok vagy a populációk fennmaradásának esélyeit.
Szigorúbb tesztekre van szükség
Bár a beporzókat érintő súlyos tünetek hatására három veszélyes neonikotinoid használatát még 2018-ban az üvegházakra korlátozta az Európai Bizottság, a régión kívül még mindig széles körben alkalmazzák őket. Sőt olykor az EU-ban is akadnak kivételek, amikor vészhelyzeti engedélyek révént használják ezeket a szereket.
Mindezek mellett az is rendkívül aggasztó, hogy az újonnan piacra kerülő rovarirtó szereket gyors ütemben minősítik a környezet szempontjából biztonságosnak, évek múlva pedig gyakran kiderül róluk, hogy nem feltétlenül azok.
Nemrég ráadásul arra is fény derült, hogy az egyik még legálisan széles körben használható csávázószer, az acetamiprid más gombaölőkkel kombinálva szintén árt a beporzó rovaroknak. Nem szabad elfelejteni tehát azt sem, hogy a különféle szerek együttes környezeti jelenléte szintén rejthet még ismeretlen kockázatokat.
A kutatók szerint a fenti eredmények rendkívüli óvatosságra intenek mind a már széles körben alkalmazott, mind a bevezetés előtt álló szerek szempontjából. Frans van Alebeek, a holland Vogelbescherming madárvédelmi szervezet tisztviselője, a cikk társszerzője ennek kapcsán kiemelte:
A növényvédő szereket sokkal alaposabb és szigorúbb teszteknek kellene alávetni, hogy kiderüljenek az emberekre, állatokra és a környezetre gyakorolt lehetséges mellékhatások. Ha pedig bármilyen kétség felmerül, nem szabadna engedélyezni őket. A múltban ezen a téren már túl gyakran fordultak elő hibák.