agrarszektor.hu • 2024. november 13. 13:33
A tengerek által elnyelt szén-dioxid mennyiségét eddig túlbecsültük, az új adatok szerint ugyanis a „tengeri hó” – elhalt szervezetek maradványai – nem egyszerűen süllyed le, hanem lelassulnak, lebegnek és közben más élőlények elfogyasztják. Ez a felfedezés arra utal, hogy a szén-dioxid-tárolás mértéke kisebb a vártnál, ami hatással lehet a klímaváltozási modellek pontosságára.
A tengerek által elnyelt szén-dioxid mennyiségét eddig tévesen becsültük meg; új adatok alapján a valós helyzet rosszabb lehet a vártnál. A Föld légköri egyensúlyának fenntartásában kulcsszerepet játszó óceánok a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy 26 százalékát nyelik el, amelynek nagy részét fitoplanktonok hasznosítják, melyek végül 'tengeri hó' formájában a mélybe kerül. Egy friss kutatás szerint azonban az elhalt szervezetek nem süllyednek le egyszerűen és egyenletesen; gyakran lassulnak a maguk után húzott nyálka hatására és lebegnek, a különböző élőlények pedig elfogyasztják a tétován süllyedő maradványokat. Így a szén-dioxid tárolásának mértékét eddig túlbecsültük, ami komoly következményekkel jár a klímaváltozási modellek pontosságára - írja az Index.
Manu Prakash, a tanulmány egyik szerzője és kollégái egy speciális eszközt is építettek, hogy megfigyelhessék a tengeri hó viselkedését. Maine partjainál gyűjtött, 80 méter mélyről származó minták vizsgálatakor egy vízzel töltött forgó dobban lebegtették a részecskéket, amelyeket egy mikroszkóppal figyeltek meg, stabilizátorokkal kiegészítve a hajó mozgásának kivédésére. A kísérlet során mesterséges részecskék hozzáadásával vált láthatóvá a nyálkás réteg, amely lelassítja a részecskék süllyedését, megállapítva, hogy a 100 méteres mélységig a tengeri hó kétszer annyi időt tölt a vízben, mint azt korábban hitték.
Ha a klímamodellek nem is változnak gyökeresen, az biztos, hogy Manu Prakash, a mikroszkópok iránt rajongó indiai mérnök pályája csúcsát közelíti. Prakash az olcsó, papírból hajtogatható, mobiltelefonhoz csatlakoztatható mikroszkóp feltalálójaként vált ismertté, és korábban olyan madagaszkári parazitát tanulmányozott, amely önállóan több tucat métert tud megtenni. Az ötlet, hogy kerékszerűen forgatható tárgyasztalt építsen, éppen ennek a parazitának a mozgási sebességét mérő kísérlet során született, és most ezt alkalmazta a tengeri hó vizsgálatára.