Farkas Alexandra • 2024. november 17. 14:01
Két gyérítési akció zajlott le a magyarországi mosómedvék és nutriák állományának visszaszorítása érdekében az elmúlt hónapokban, a feladat azonban korántsem fejeződött be. Mivel mindkét inváziós faj gyorsan terjed és országszerte számtalan nehezen kezelhető problémát okozhat, további terjedésük lassítása természetvédelmi, vízügyi és mezőgazdasági szempontból is kulcsfontosságú kérdés.
A nutria és a mosómedve magyarországi terjeszkedése egyaránt komoly kihívások elé állítja a vadgazdálkodási szakembereket, növekvő állományuk ugyanis számtalan nehezen kezelhető problémát okozhat. Ezek az inváziós fajok egyfelől veszélyt jelentenek a hazai őshonos élővilágra, másrészt viszont, elsősorban a nutria esetén, figyelemre méltó lehet a vízügyi és mezőgazdasági kártételük is.
Mindkét faj előszeretettel dézsmálja például a kukoricát, emellett betegségeket terjeszthetnek, harapásuk is veszélyes, ráadásul városi környezetben is nagyszerűen feltalálják magukat.
Miközben jól tudjuk, hogy Magyarországon egyre több inváziós faj jelenik meg, mindig csak megyünk a probléma után. Rengeteg pénzt őröl fel, hogy megpróbáljuk valamilyen módon kiirtani őket, mégis azt látjuk, hogy ez egy soha véget nem érő feladat. A mosómedve gyérítésével eddig nem kellett foglalkozni, de a vadászati adatok és a felméréseink alapján egyértelműen kirajzolódott, hogy Pest megyében, az Ócsa környéki erdőkben van egy gócpontja, ahol erőteljesen terjed, így lépnünk kellett
– hangsúlyozta Katona Krisztián, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet egyetemi docense.
A szakember szerint egyre több a gond a nutriával is. Ezt az eredetileg dél-amerikai eredetű állatot korábban húsáért és bundájáért tenyésztették hazánkban is, ám néhány példány kiszökhetett, sőt a tenyésztők sok helyen szándékosan is elengedték őket, miután a piac összeomlott. Bár ezt követően volt egy csendes időszak, az elmúlt 15 évben egyre több helyen tartósan is megtelepedett. Jelenleg főként a nyugati országrészben terjeszkedik, ám felfigyeltek egy börzsönyi populációra is, amely a nyíltabb, nádasos-mocsaras részeken mostanában kezdett megerősödni. Ennek visszaszorítása érdekében tehát itt is szükség volt egy célzott gyérítési akcióra, amit szintén a Pest Vármegyei Kormányhivatal megbízásából és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködve végeztek el.
Mivel a mosómedve egész évben vadászható fajnak minősül, a nutria viszont nem, utóbbi fajnál a kezelés megszervezése körülményesebb, így külön egyeztetésekre és speciális engedélyekre is szüksége volt a szakembereknek.
Nem tudjuk még biztosan kijelenteni, hogy a gyérítés hatására valóban jelentősen kisebb lett-e az állomány vagy sem. Jó hír, hogy vannak olyan vadkameráink a gyérítési területeken, amin már nem látjuk mozogni a nutriákat vagy a mosómedvéket, tehát lehetnek olyan helyek, ahonnan ténylegesen eltűntek. Fontos azonban megjegyezni, hogy például a fiatal mosómedvék akár 20-30 kilométert is mozoghatnak, így a faj gyorsan tud új élőhelyeket meghódítani. Nemrég például 100 kilométerrel délebbre, Kalocsa vonalában is jelentették a faj előfordulását, és tudjuk, hogy már a Kiskunság térségében is terjeszkedik. Előbb vagy utóbb pedig az lesz, hogy ezek a gócok elkezdenek összenőni. Németországban is csak néhány párt engedtek ki a harmincas években, az utóbbi években viszont már több mint 200 ezret lőttek ki belőle
– mutatott rá Katona Krisztián. Hozzátette: ezek alapján nem csoda, hogy a mosómedvére már sokan az európai fauna részeként tekintenek, holott a faj Észak-Amerikában őshonos.
A MATE kutatója szerint lokálisan lehet a gyérítéssel próbálkozni és helyi sikereket elérni, de ha a beavatkozás nem folyamatos, akkor jó eséllyel mindkét faj valahonnan visszatérhet. A nutriát is hiába irtjuk ki valahonnan, ha aztán leúszik a folyón és újra ott van.
A vizsgálatok alapján azt is jól látjuk, hogy a hazai nutriák kimondottan jól érzik itt magukat és igencsak jó kondícióban vannak. Az általunk vizsgált nőstényeknél például hat utód volt az átlag, sőt még a fiatal példányok között is voltak olyanok, amelyek vemhesek voltak. Ehhez képest a mosómedve más országokhoz viszonyítva egy kicsivel rosszabb kondícióban van. Átlagosan évente öt-hat utóda lehetne, a hazai példányoknál azonban tapasztalataink szerint három lehet az átlag. De mindez úgy tűnik, nem akadálya a terjeszkedésének
– mutatott rá a szakértő. Mindezek alapján tehát bizonyos, hogy a szakemberek, hatóságok, vadgazdálkodók, természetvédelmi szervezetek és a helyi lakosság szoros együttműködésére a továbbiakban is szükség lesz, hogy a két faj terjeszkedését a lehető legjobban kordában tudják tartani. Ezt segítik a MATE részvételével zajló kutatások is az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium program keretében.