Egy folyamatban levő törvénymódosítás keretében, várhatóan 2025. január 1-jei hatállyal módosul majd az öntözéses gazdálkodásról szóló törvény, amelyben újdonságként vezetik be az öntözési jog intézményét – hangsúlyozta a Portfolio Agrárszektor 2024 konferencián tartott előadásában Andréka Tamás, az Agrárminisztérium államtitkára. Mint mondta, ha ezidáig valaki öntözéses gazdálkodásra adta a fejét, akkor mind az engedélyezési oldal tekintetében, mind pedig a terület biztosításához szükséges magánjogi kérdések tekintetében számos kihívással nézett szembe.
Jön az öntözési jog és a dinamikus vízkészlet-gazdálkodás
Korábban ráadásul semmi garancia nem volt arra, hogy az adott földet a bérleti idő lejárta után is művelheti majd a beruházó, ami sokakat elriasztott a hosszú távon megtérülő öntözési beruházásoktól. A várható törvénymódosítás és az öntözési jog bevezetésének egyik legfőbb célja tehát az, hogy könnyítse ezeket a nehézségeket és ezáltal az adott területeken ténylegesen öntözéses gazdálkodásra kerülhessen sor.
Az öntözési jog egy olyan dologi jellegű jogosultság lesz, amely szerződéskötéssel és alapítással jön létre. Az eljáró felek egyrészt a földnek a tulajdonosa vagy ha haszonélvezettel terhelt földről van szó, akkor a haszonélvező, ha pedig állami földről van szó, akkor a vagyonkezelő, másrészt pedig az a beruházó (földműves, mezőgazdasági termelőszervezet vagy öntözési közösség) lesz, aki a beruházást fogja eszközölni. A törvény azt is felsorolja, hogy melyek azok a művelési ágak, ahol ilyen jogosultság létrehozható, ami lehet szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, valamint kivett terület is
– emelte ki az államtitkár. Hozzátette: a tervezett öntözésfejlesztési beruházást a jog megalapítása után lehet majd elvégezni, a határozott időre alapítható jogosultság pedig egyrészt jogosít majd a létesítmény megvalósítására és üzemeltetésére, másrészt a terület használatára is, méghozzá a megtérülési idővel egybecsengően minimum öt, maximum húsz éves időtartamban.
Előadásában Andréka Tamás arra is kitért, hogy a jelenlegi vízkészlet-gazdálkodási rendszer statikus, azaz nincs figyelemmel a vízigények évközbeni változására, és tulajdonképpen abból a hipotézisből indul ki, hogy a víz mennyisége és a minősége egész évben állandó. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki lefoglalta a kvótáját, az a továbbiakban elzárta a többieket a vízhez való hozzáféréstől, akár felhasználta a lefoglalt mennyiséget, akár nem.
A tervek szerint az új törvény – a dinamikus vízkészlet-gazdálkodásra való áttérés révén – ezt a helyzetet is feloldja majd. Az új rendszerben ugyanis az illetékes hatóság folyamatosan nyomon követheti majd a lekötött és a ténylegesen felhasznált vízmennyiség arányát, ezen információk alapján pedig újabb vízhasználók számára adhat ki vízjogi engedélyeket.
Februártól lehet benyújtani a támogatási kérelmeket
Polai László, az Agrárminisztérium főosztályvezetője előadásában arról beszélt, hogy az uniós Közös Agrárpolitika (KAP) miként támogatja az öntözésfejlesztési beruházásokat. Mint mondta, nagyjából egy hónappal ezelőtt, november első napjaiban két öntözésfejlesztést támogató kiírás jelent meg, melyek közül az egyik a 200 millió forintnál kisebb összértékű beruházások, a másik pedig az ennél magasabb összértékű komplex beruházások megvalósítására irányul. És bár a felhívások már megjelentek, egy 90 és egy 120 napos felkészülési időt is biztosítottak a pályázni kívánó mezőgazdasági termelők részére, ezért a támogatási kérelmeket csak februártól, illetve márciustól lehet majd benyújtani.
Nem kifogyhatatlanok a vízkészletek
Tornay Enikő, az Agrárközgazdasági Intézet osztályvezető-helyettese a témához kapcsolódó kerekasztal-beszélgetésben a tudatformálás fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, fel kell hívni a gazdák figyelmét arra, hogy a vízkészletek nem kifogyhatatlan, hanem korlátos készletek, hiszen ez sokakban pusztán az elmúlt két-három évben tudatosodott igazán. Ezen túl meglátása szerint azt is fontos észben tartani, hogy ha adódik egy szélsőséges csapadék, az annyira pici területre koncentrálódik, hogy nem biztos, hogy az egész országra vonatkozóan pótolni tudja azokat a kieső vízmennyiségeket, amelyekre egyébként az agráriumnak szüksége lenne. Sőt azt sem szabad elfelejteni, hogy a vízhiány nemcsak a felszíni, hanem a felszín alatti vízkészleteket is érinti, az esetleges beruházásokat tehát ehhez igazítva kell megtervezni és megvalósítani. Mint a szakértő kiemelte:
Nemcsak a felszíni vízkészleteinkben van nagyon nagy csökkenés, hanem a talajvízszint-, illetve a rétegvízszint-süllyedés is rendkívül jellemző. Tekintsünk például a Homokhátságra és a Nyírség területére, ahonnan a vízgyűjtő-gazdálkodási terv adatai szerint összesen 3-4 köbkilométernyi vízmennyiség hiányzik. A Balatonban összehasonlításként 1,9 köbkilométernyi vízmennyiség van, ami azt jelenti, hogy a Nyírségből és a Homokhátság területéről nagyjából két Balatonnyi vízmennyiség hiányzik.
Tornay Enikő egy közelmúltban készített felmérésről is beszélt, amelyben első lépésként a MATE szakembereinek segítségével lehatároltak 38 ezer hektárnyi mélyfekvésű területet, majd az ott gazdálkodó 10 ezer érintettet megkérdezték a víz visszatartásával kapcsolatos álláspontjáról. A visszajelzések rendkívül pozitívak voltak, a válaszadók 80 százaléka szerint ugyanis szükséges a vízvisszatartás, közülük 2 ezer gazdálkodó pedig jelölt is ki 1-5 hektárnyi területet erre a célra a saját gazdálkodási területén.
Ezért folyattunk ki 6-8 Balatonnyi vizet az országból: itt a magyarázat
Zimmermann István, a Talentis Agro Zrt. divízióvezetője a beszélgetésben az öntözés fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, ők 7 400 hektáron, azaz területük 15 százalékán öntöznek és ezzel nagyon pozitív tapasztalataik is vannak: míg például a magyarországi kukorica idei termésátlaga 5,8 tonna körül volt, addig ők az öntözés révén 15-17 tonnákat tudtak termelni. Az öntözés révén tehát a gazdálkodó nincs kiszolgáltatva az időjárási szélsőségeknek, ami rendkívüli versenyelőnyt jelent számára.
Én mindig onnan közelítem meg, hogy a növénynek egyik alapvető lételeme a víz, tehát egy biztos: 1 kg kukoricához alsó hangon 500 liter víz kell, amit mindenféleképpen oda kell adni, különben nem fog teremni. Láttuk, hogy nem termett 2022-ben sem, de ahol öntöztünk, ott akkor is tudtuk a 15-17 tonnákat termelni, miközben 3 tonna volt az országos átlag. Nem tudjuk tehát megkerülni semmilyen módon azt, hogy megfelelő mennyiségű vizet juttassunk ki a növényeknek; így tudunk tervszerűen, racionálisan termelni, tervezni. Emellett pedig sokat elárul az is, hogy idén az öntözött területeken a kukoricák nem voltak aflatoxinosak sem.
Öntözés nélkül a kalocsai fűszerpaprika jövője is megpecsételődne
Szigeti Tamás, a Kalocsa Térségi Öntözési Közösség ügyvezetője a kerekasztal-beszélgetésben arról beszélt, hogy 20 év alatt 5 000 hektárról 1 000 hektárra csökkent le a kalocsai fűszerpaprika vetésterülete, ezt a trendet pedig csak az öntözési közösség támogatásával tudták megállítani. Ha ez nem lenne, a kalocsai fűszerpaprika mint fontos hungarikum jövője is megpecsételődne.
Mint mondta, a közösség egyébként összességében 800 hektárnyi területen gazdálkodik, melyből 4-500 hektárt öntöznek évente, ahol a fűszerpaprika mellett káposztaféléket és csemegekukoricát is termesztenek. Ezeken a területeken évente átlagosan egymillió köbméter vizet juttatnak ki, melynek 70-75 százaléka a legkritikusabb három hét alatt kerül a környezetbe, július végén és augusztus elején. A szakember rámutatott ugyanakkor arra is, hogy ha már összejön egy öntözési közösség vagy egy termelői együttműködés, akkor érdemes az öntözésen és a vízvisszatartáson túl másban is közösen gondolkodni és további közös fejlesztéseket megvalósítani.
Demeter Zoltán, a K&H Csoport agrárüzletág-vezetője a beszélgetés kapcsán elmondta, hogy a bankszektor alapvetően két tényezőt figyel a témával kapcsolatban: a termelésbiztonságot és a tervezhetőséget. Bár az elmúlt években a piacra jellemző volt a bizonytalanság, ahol öntözés van, ott biztosabban lehet tervezni a várható termésmennyiséggel, ami egy bank számára kulcskérdéssé kezd válni.
Ha 2022-t és 2024-et nézzük, volt két olyan év, amikor olyan csapadékmennyiségek voltak, amik a bankot is felébresztették. Ily módon amikor hitelbírálati beszélgetéseket folytatunk bankon belül, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy az adott gazdálkodónak van-e válasza, van-e terve arra vonatkozóan, hogy ezt a csapadékhiányos helyzetet hogyan kezeli. Ahol pedig olyan ügyleteket látunk, ahol erre nincs válasz, akkor nyilvánvalóan megfogalmazzuk a kérdést, hogy hány évig kell arra várni, hogy legyen. Erre lehet egy jó megoldás az öntözés, de lehetnek persze más válaszok is. A bank számára az a legfontosabb, hogy tudatosuljon a hitelezettben, hogy ez a kérdés kérdés és az marad a következő időszakban is. Ha látjuk, hogy szakmailag érti a dolgát, nagyon régóta gazdálkodik, és ezzel a kérdéssel is foglalkozik, az mindenféleképpen egy komfortot ad a banknak, hogy hosszútávon érdemes az ügyfél fejlődését hitelekkel támogatni.
