Globális felmelegedés: ez jelentheti a megoldást

„Ez egy álomprojekt” - mondta Raisa Mäkipää, a HoliSoils vezetője és a finn Természeti Erőforrás Intézet kutatóprofesszora. A különböző talajok nagy fontossággal bírnak, ám sajnálatos módon keveset tudunk róluk, különösen az erdőtalajokról. Míg a fák fotoszintézis során szén-dioxidot (CO₂) vesznek fel a légkörből, az erdei talajok megkötik a szenet azáltal, hogy otthont adnak számtalan élőlénynek, például földigilisztáknak, ugróvillásoknak és szárazföldi aszkarákoknak. Ezek az élőlények, vagyis az úgynevezett 'talajfauna' lehullott levelekkel, valamint más elhalt fákkal és növényi részekkel táplálkoznak, amelyek szenet tartalmaznak, és a folyamat során ezt a szenet beépítik azt a talajba. 

A talajok eltávolítják a globális fosszilis tüzelőanyag-kibocsátás mintegy negyedét, így a föld a lábunk alatt lényeges szövetségessé válik az éghajlatváltozás és az általa okozott súlyosabb viharok, áradások és aszályok elleni küzdelemben.

A szárazföldi ökoszisztémákban található szénnek 80%-a a talajban található.

Bár a világ az elmúlt 10 000 év során elveszítette erdőinek egyharmadát, még mindig körülbelül 4 milliárd hektárt - vagyis a teljes szárazföldi terület 31%-át - borítják érdős területek. Azáltal, hogy többet megtudunk arról, hogy az erdei talajok miként kötik meg és bocsátják ki a CO₂-t, az országok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy erdőterületeik könnyebben tudjanak alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz.

Jobb kezelhetőség

A talajfolyamatok jobb megértése elengedhetetlen az erdei ökoszisztémák szénmegkötő és tárolási potenciáljának kiszámításához, az éghajlatváltozás mérséklésének részeként

 - mondta Dr. Michal Bošela, a szlovákiai Zólyom Műszaki Egyetem Erdőtudományi Karának oktatója. Bošela vezeti a HoliSoils munkát a Dobroč-erdőben, amely 100 hektáron terül el az ország hegyvidéki, középső részén. Ez egy természetvédelmi terület 1913 óta, ahol elsősorban európai bükk és ezüstfenyők találhatóak. Az erdőt azért választották a kutatók, mert fiatalabb, intenzíven kezelt lucfenyő monokultúrákból álló erdők veszik körül. Ez lehetővé teszi a monokultúrák, illetve a fafajok keverékével rendelkező öreg erdők közötti összehasonlítást.

Több adat kell

Jelenleg ahhoz, hogy az országok a kibocsátásukról rendszeresen megfelelő jelentést tudjanak tenni, hiányzik a megfelelő adatmennyiség, tudás és tapasztalat. Az európai talajmonitoringra vonatkozó szabályozási kezdeményezés ezt a hiányt is kezelhetné. Sok országban az erdő szénelnyelő és széntároló képességét főként az összes föld feletti, élő növény alapján becslik. A HoliSoils 18 egyetemet és kutatóintézetet egyesít Európa-szerte, valamint két kutatószervezetet Japánban és Uruguayban. 

A cél az, hogy lehetővé tegyék az országok számára, hogy javítsák és összehangolják a talajellenőrzés módját - ez a nemzeti nyilvántartások kulcsfontosságú része a földhasználattal, a földhasználat megváltoztatásával és az erdőgazdálkodással kapcsolatos tevékenységek szénlábnyomának meghatározására, vagyis a  „LULUCF”-re.

Európa legjobb szakértőivel, elegendő partnerrel és finanszírozással rendelkezünk ahhoz, hogy foglalkozni tudjunk az erdőtalajok minden vonatkozásával

- mondta Mäkipää. A HoliSoils szorosan együttműködik a talaj egészségének javítását célzó uniós misszió keretében indított kezdeményezésekkel. Az egyik ilyen kezdeményezés, az úgynevezett Benchmarks, egy átlátható és harmonizált talajellenőrzési rendszer kidolgozása. 

A Dobroč telephelyen kívül a HoliSoils több mint 20 területet vizsgál, köztük egy tőzeges erdőt Németországban és mediterrán erdőket Spanyolországban. A kutatók néhány előzetes eredményre jutottak az erdőgazdálkodással kapcsolatban. Például a lecsapolt tőzeges erdők esetében a csapat arra a következtetésre jutott, hogy a további árokásás elkerülése lehetővé teszi, hogy a moha ellepje a régi árkokat, ezért megemelkedik a talajvíz szintje, és ez csökkenti a szén-dioxid, illetve a metán kibocsátása Mäkipää szerint. Hozzátette:

 Megtaláltunk egy módot a tőzeges erdők fenntarthatóbb kezelésére.

Egy másik uniós finanszírozású kutatási projekt kifejezetten a víz szerepét vizsgálta az erdőtalajok szén-dioxid-tárolásában.  A DRYSOM néven futó kísérlet majdnem négy év után 2023 márciusában ért véget. A cél az volt, hogy megértsük, hogyan befolyásolja az ismétlődő nyári aszály az erdőtalajok széntároló képességét. A DRYSOM csapata külön vizsgálta az öntözés svájci fenyőkre és tölgyfákra gyakorolt ​​hatását. A fák a svájci Valais kantonban található Pfyn-Finges erdőhöz tartoznak.

2003 óta a parcellák felét nyáron mesterségesen öntözték, míg a völgy másik fele a globális felmelegedés következtében egyre szárazabb körülményeknek volt kitéve. A kísérlet kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy az öntözött parcellák talaja több szenet köt meg, mivel gazdagabb állatvilág volt jelen. 

Ez volt a legjelentősebb megállapításunk

- mondta Dr. Frank Hagedorn, a projekt vezetője, a Svájci Szövetségi Erdő-, Hó- és Tájkutató Intézet (WSL) biogeokémiai osztályának vezetője. A kutatók ötször kevesebb gilisztát regisztráltak a száraz területeken, mint az öntözött területeken. A kisebb élőlények, mint például az ugróvillások és a szárazföldi ászkarákok szintén kisebb számban fordultak elő a száraz területeken.

A tágabb tanulság az, hogy ha az erdőtalajok túlságosan kiszáradnak, akkor faunájuk számossága és aktivitása csökken. Ez viszont korlátozza a talaj széntároló képességét. A DRYSOM csapata azt javasolja az EU döntéshozóinak, hogy az erdőfigyelő programok és az éghajlatváltozással kapcsolatos tanulmányok helyezzenek nagyobb hangsúlyt a talajfaunára vonatkozóan.  Hagedorn hozzátette: 

A talajfauna sokkal fontosabb, mint azt korábban hittük. Módosíthatja a talaj széntartalmát, és nagyon érzékeny az éghajlatváltozásokra, különösen a száraz körülményekre.