Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Az ENSZ szakértői a Brazíliától Nepálig a világ hét országában látványosan visszaeső termésadatok kapcsán keresték meg a professzorasszonyt, mivel felmerült, hogy a jelenség kapcsolatban lehet a méh-populáció pusztulásával.
A megbízás célja egy használható metódus kidolgozása volt, mely segítségével követni lehet a méhek számának változását. A nemrégiben publikált eredmények egy a rovargyűjtőknél már jó ideje bevett gyakorlatnak számító megoldásra alapozott rendszert írnak körül, mely a vizsgált terület nagyságától függetlenül gyors és hatékony mérést tesz lehetővé, ráadásul nevetségesen olcsón.
A rendszer sarokköve a klasszikus szappanos vizes rovarcsapda, mely lényegében egy élénk színű edénybe, jellemzően műanyagtálba kihelyezett víz, melyben kis mennyiségben annak felületi feszültségét lecsökkentő szert oldanak fel, így a rovar nem tud megmaradni annak felszínén. Egy ilyen országos szintű rendszer költsége 5 év alatt sem haladná meg a 2 millió dollárt, ráadásul roppant pontosan dolgozik. A legapróbb, 2-5 százalék közti változásokat is rövid idő alatt képes felderíteni, így egyfajta elsődleges riasztóként is működhet, jelezve hogy adott területen valami a méh-populáció pusztulását okozza.
Kiterjedt megfigyelő rendszer gyakorlatilag ma nem létezik. "Senki nem figyeli a méheket" - mondja Sam Droege, a rendszer kidolgozásában részt vevő biológus, a publikáció társszerzője. "Rengeteget beszélnek a méhek pusztulásáról, de valójában ezt nem lehet egzakt módon alátámasztani, hiszen nincsen egy bevett, széleskörűen alkalmazott megfigyelő hálózat." A megfelelő monitoringot nehezíti a populációk viszonylag nagy területen történő vándorlása, illetve az egyes fajták megkülönböztetésének nehézségei is. A terméshanyatlást például okozhatja egyetlen roppant hatékony beporzó faj eltűnése, de jelenleg szinte lehetetlen lenne megállapítani melyik fajról volt szó pontosan, mi, hol, mennyi idő alatt okozta a pusztulását. Nem lehet trendeket megfigyelni, érdemi elméleteket felállítani.
Márpedig az okok felderítéséhez és az érdemi ellenlépések megtételéhez elengedhetetlen lenne egy ilyen. Világszerte a méhek által kivitelezett beporzás hozzávetőlegesen 200 milliárd dollárral járul hozzá a mezőgazdasági termeléshez, az emberi fogyasztásra szánt termények 70 százalékának elengedhetetlen feltétele ez. Bár pontos becslések ebben a témakörben nem igazán léteznek, és pénzben nehezen is kifejezhető az az érték, mellyel a méhek mindezen felül hozzájárulnak az ökoszisztéma megfelelő működéséhez.