A fehér libatop egy disznóparéjfélék családjába tartozó gyomnövény, ami kapásokban, tarlókon, utak mentén, parlagokon, szemétdombok környékén mindenütt nagy tömegben megtalálható.
A fehér libatop jellemzői A disznóparéjfélék családjába tartozó növény a hazai kertek, szántóföldek egyik leggyakoribb gyomnövénye. A fehér libatop karógyökere erős oldalgyökérzetű, szára dúsan elágazó, tompa élekkel barázdált (zöld–fehér csíkos). Levelei többnyire hosszú nyelűek, épszélűek vagy alig karéjosak, rendkívül változó alakúak, de többnyire lándzsás-tojásdadok vagy rombosak. Színükön és fonákukon fehér szőrösek. A virágnak 5 fehér szegélyű, zöld lepellevele van, melyek összehajlanak, és csak virágzás idején nyílnak szét. Termése fényes, barna színű, sima egymagvú tok, virágzata pedig gomolyos füzéres fürt. A fehér libatop virágzása júniustól októberig tart.
A fehér libatop felhasználása
Bár a fehér libatop rendszeresen irtott gyomnövény, a fehér libatop ennek ellenére még ehető is: magas kalcium-, vas- és fehérjetartalmával a spenóthoz hasonlóan felhasználható levélzöldségféle lehet. Salátának és levesnek lehet felhasználni, azt viszont szem előtt kell tartani, hogy kissé hosszabb főzési időt igényel, mint a spenót. Nagyon fontos, hogy az oxálsav főzés közben részben ugyan lebomlik, de vesekő, köszvény, hiperacidózis esetén nem javasolt a fogyasztása! A túlműtrágyázott talajokban növő libatop leveleiben nitrátokat halmoz fel.
A klímaváltozás a fűszernövény-termesztést sem kíméli: míg itthon a paprikát sújtja, addig világszerte több fűszer is veszélyben van.
Vannak gyümölcsök, amik még elérhető áron vannak a magyar boltokban, azonban akadnak olyanok is, amikért már jobban a zsebünkbe kell nyúlni.
Milliók választják ilyenkor Európában a kerti sütögetést - az élősertés-árakat is megmozgatja a most induló grillszezon.
A brazil legfelsőbb bíróság a mezőgazdasági lobbik javára döntött az úgynevezett szója moratórium ügyében.
Elképesztő piackiesést okozhat a Magyarországon ismét megjelenő madárinfluenza.
Az elmúlt évek időjárási anomáliái – különösen a csapadékszegény, aszályos tavaszok – folyamatosan növelik a posztemergens gyomirtási technológiák jelentőségét a kukoricatermesztésben.