Ellepték a lehullott levelek a kertet? Így szabadulhatsz meg tőlük a legkönnyebben

Az ősszel lehulló falevelek, elszáradt gallyak láttán sokan egyből lombseprűt és metszőollót ragadnak. Egyre többen vallják azonban azt, hogy erre nincs okvetlenül szükség: a legfenntarthatóbb és a legjobb igazából az, ha otthagyjuk a fa alatt a lehullott leveleit, és akkor azok táplálják a fát. Sokakat azonban zavar, meg tényleg van olyan kert, ahol egyszerűen útban vannak a lehulló levelek - írja a hvg. A kertben összehúzott és otthagyott avar ugyanis rejtekhelyként, téli menedékként és táplálékul is szolgálhat sok élőlénynek: így például a sünöknek, békáknak, gyíkoknak és különböző rovaroknak is amellett, hogy tápanyagot juttat vissza a talajba. Persze lassabban bomlik el úgy az avar, ha érintetlenül hagyjuk a kertben, de akkor még mindig komposztálhatjuk is.

A nagy diófalevél-kérdés 

Sokan úgy tudják, hogy mérgező a diófalevél, ezért nem lehet együtt kezelni a többi fa lehulló leveleivel. A diófalevelében vannak úgynevezett allelokemikáliák, ezek a növekedést gátló, lassító vegyületek. Így valóban lassíthatják alapvetően a komposzt lebomlását, azt azonban az fontos megjegyezni, hogy friss állapotban vannak ezek a vegyületek a diófalevelében és gyökereiben, mire barnán a levél aláhull, már elenyésző a levélben megtalálható ilyen vegyület. Ráadásul vegyes lomb (vagyis más fák leveivel kevert) komposztálásánál már a lassabb lebomlás sem számottevő. Ha mérgező lenne, akkor tulajdonképpen a fű se nőne ki a diófa alatt. 

Mit csináljunk az avarral?

Felmerülhet a kérdés, hogy most akkor zöldebb-e megszabadulni az avartól és elégetni, hiszen az elszállításnak, a zöld hulladékot gyűjtő zacskók gyártásának is van ökológiai lábnyoma. Mindenek előtt a legfontosabb, hogy ne égessük el az avart, hiszen ez a legrosszabb, amit csak tehetünk! Gondoljunk csak bele, hogy az égetéssel mennyi káros, szennyező anyagot juttatunk a levegőbe, ami nem csak kint rontja a levegőminőséget, de például nyitott, vagy rosszul záródó ablakoknál ezek a lakásokba is bejutnak. A beteg falevelekkel és a kerti kártevőkkel kapcsolatban is sokan tartják úgy, hogy azokat sem szabad komposztálni, és el kell égetni, azonban ez sem a legjobb út. Ne féljünk attól, hogy ezeket nem lehet komposztálni, hiszen a lebontó, kórokozó szervezetek általában a növény egy adott életciklusában fertőzőképesek. Néhány köbméter komposzt pedig olyan komoly hőtermelésre képes, ami a legmakacsabb kártevőket is elpusztítja.

Ne ragadjunk egyből zsákot a kerti zöldhulladéknak

Az avarra célszerű úgy gondolnunk, mint az erdőre. Ott sem gyűjt össze senki semmit, hiszen a lehulló levelek tápanyagot nyújtanak a talajnak. Sokan drága fenyőkérget vesznek talajtakarónak, ők azonban rámutattak arra is, hogy az összegyűjtött avart ugyanezt a célt tudja szolgálni: talajtakaróként hasznosíthatjuk ágyásokba, mulcsként, a komposztként hasznosuló avar így táplálja az évelő növényeket és a gyomot is visszaszorítja. 

Mindig gondoljunk az állatokra is

Az állatoknak nemcsak az összegyűjtött avar szolgál menedékként, hanem akár már néhány négyzetméter magasabbra hagyott fű, vagy éppen olyan virágágyás, ahol nem vágjuk vissza tél előtt az évelőket. A meghagyott, elszáradt növények ugyanúgy hasznos búvóhelyet kínálnak a rovaroknak, mint a nyíratlanul hagyott fű. Továbbá az ide költöző rovarok táplálékul szolgálnak a madaraknak is. Ha van kerti tavunk, akkor figyeljünk arra, hogy a tavacskából szedjük ki a belehullott leveleket, a bomlásnak induló növényi részek ugyanis gázokat termelnek, ami miatt elpusztulhatnak a tóban meghúzódó békák.

Hogyan etessünk madarakat?

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület azon az állásponton van, hogy alapjáraton a madarak akkor sem halnának éhen, ha nem etetnénk őket: sokaknak inkább örömet okoz az, hogy az etetéssel közelről is látja, megfigyelheti a madarakat. Hiszen az evolúció is úgy alakult ki, hogy ha nem találnak élelmet, elvonulnak. Az sem jelentene nekik gondot, ha kiürül a természetes táplálékbázisuk, vagy ha az időjárás szélsőségekbe fordul. Inkább ők hasznosak számunkra, mivel a jelenlétük egyfajta biológiai védekezés az etetőhelyük közelében összeszedett gyommagvak, rovarok és kisrágcsáló-kártevők ellen. A madáretetés "szezonja" egyébként az első, tartós fagyok beköszöntétől azok megszűnéséig, így nagyjából december elejétől márcus második feléig tart. Viszont, ha a fűfélék terméshozama (ami táplálékként szolgálna a madaraknak) gyenge volt az az adott év szárazsága miatt, akkor már október második felétől elkezdhetjük a madáretetést.

Hasznos tippekkel és mindenképpen megszívlelendő tanácsokkal szolgálnak az MME szakértői arra az esetre, ha madarakat etetnénk a kertünkben, erkélyünkön, teraszunkon:

• Eleségként bőven elég, ha fekete napraforgót teszünk ki, az fontos, hogy se sózott, se pirított ne legyen,
• ebbe keverhetünk apróbb szemű magvakat, kölest, illetve muhart, mert a gyengébb csőrű madarak (mint például a vörösbegy vagy az ökörszem) nem tudják feltétlenül feltörni a szotyit,
• az állatkereskedésekben beszerezhető pinty-, vagy hullámospapagáj-eleség, köles és a tört dió is tökéletesen megfelel a célnak,
• a napraforgó és a köles (valamint egyéb apró szemű mag) mellett természetesen a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia stb. is potenciális téli madáreleség lehet, továbbá
• adhatunk gyümölcsöt is a madaraknak: almát szúrhatunk például a faágakra, vagy olyan bogyósakat, mint a vadszőlő, a borostyán, a tűztövis vagy a nyugati ostorfa. Az almát és a bogyókat gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is,
• állati zsiradékot is adhatunk nekik, ez legyen elsősorban kacsa-, liba és sertésháj, sertés zsírszalonna, a főzéssel sótlanított étkezési szalonna, a ma már széles körben árusított ún. cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla
• az etetés mellett itassunk is, tegyünk ki nekik vizet, mert ez több fajnak is nyújthat téli ivó- és fürdőhelyet, amikor be van fagyva a víz máshol.

Amit viszont semmiképpen nem javasolnak, az az, hogy:

• Az etetett madarak nem élelmiszerhulladék-megsemmisítők, tehát ételmaradékot ne tegyünk ki nekik,
• ne vásároljunk feleslegesen drága állateleségeket, pláne ne olyat, ami kukacosodhat, és
• olyat se adjunk nekik, ami egészségtelen, vagy nagyon alacsony tápértékű számukra (ilyen például a kenyér, kenyérmorzsa vagy bármilyen péksütemény), mert ezek, ha erjedésnek indulnak, gyomor- és bélgyulladást okoznak a madaraknak, amibe belepusztulnak,
• illetve olyan táplálékot se tegyünk ki, ami beszennyezheti a tollazatukat (például étolajba áztatott kenyérmorzsa), továbbá
• a költési időszakban (tehát tavasszal) ne etessük a madarakat, mert a fiókák még nem tudják megemészteni a mag eleséget, emiatt pedig elpusztulhatnak.

Az MME azt is javasolja, hogy mivel a különböző madárfajok máshol táplálkoznak, ezért érdemes a fákon több szinten is elhelyezni élelmet, illetve a talajon is - hó ellen védhetjük a talajra szólt magokat bármilyen egyszerű féltetővel, ha van kertünk. Lakás és erkély esetében pedig akár egy keskeny peremű virágalátétből pedig könnyen csinálhatunk tálcás etetőt: ezt rögzítsük az erkélyünk korlátjára, de ablakpárkányra is rakhatjuk, és ha fúrunk 2-3 lyukat az aljába, a beleeső víz sem fog itt megállni. De ki is függeszthetünk bármilyen madáretetőt.