Az ősz és a tél az ideális időszak

Az ifjításra elvileg a lombhullást követő időszak az ideálisabb, ám amikor még lomb van a fákon jobban láthatjuk, hogy mely részeken kevésbé szellős a korona, hol vannak keresztező ágak, amelyek akadályozzák a napfény bejutását a korona belsőbb részeibe. A különféle gyümölcsfajok fajtái többféle metszési móddal alakíthatók, ám ehhez nagy gyakorlat és több évnyi előrelátás kell, hogy lássuk: egy ág levágására hogy reagál majd a fa, és az évek során az új részt, hogy tudjuk majd kialakítani. Ám metszeni és ifjítani lehet „józan paraszti ésszel” is, és még így is jobbat teszünk a növénynek, mintha nem csinálnánk semmit. Fajonként változóan, de előbb-utóbb eljön az idő, hogy dísz-, vagy gyümölcsfáinkon, cserjéinken egyes részeik elöregsznek. Ezt a folyamatot felerősítheti, ha egy másik, nagyobb árnyékába kerül egy fa vagy bokor, akkor az alsóbb részei felkopaszodnak, hiszen minek hozzon ott levelet, ahol arra úgysem jut majd elég fény? A kivágást azonban még hosszú ideig elkerülhetjük, ha helyenként erőteljes visszametszéssel új hajtásnövekedésre serkenthetjük e példányokat, azaz megifjíthatjuk. A rendszeres évenkénti metszés elmaradása gyorsítja a fa öregedését.

Puha és keményfájú fák

A fásszárú növények elöregedése nem pusztán az évek múlásának a következménye. A puhafájú fajok (például a fűzfafélék, nyárfák) nagyon gyors növekedésűek, ám viszonylag rövid életűek. Egy teljesen üres kertbe érdemes néhány ilyen intenzív növésű fajt is beültetni, mivel ezek már pár év múlva használható árnyékkal hálálják meg a gondoskodást. Az idő múlásával azonban ezek bár továbbra is gyorsan növekszenek, de egyes részeik pusztulni kezdenek. Egy-egy erősebb vihar először mindig e puhafájú fajok ágait szakítja le, emiatt pedig nagyméretű egyedeik idővel veszélyessé is válhatnak a kertben.

Míg egy harmincéves fűz már korosnak számít, addig egy ugyanilyen idős tölgy még csak ifjúkorú - ezt mindenképp vegyük figyelembe, amikor egy fa megtartásáról, vagy kivágásáról döntünk. A fák öregedésének másik oka lehet a metszések hiánya is. Az őszibarackfákon néhány év alatt megfigyelhető, hogy amennyiben kimaradtak a metszések, akkor a termőrészek már csak a fa felsőbb részein találhatók meg, és ott is egyre ritkábban. A törzs után a vastagabb ágakból sem indulnak már ki fiatalabb termőképes vesszők, a fa elkezd felkopaszodni, leveleket, gyümölcsöket csak a tetején találunk. Ez nem is szép, kevesebbet is terem és a magasban hozott gyümölcsök nem ideálisak sem permetezéskor, sem szedéskor.

Kezdjük a beteg és elszáradt részekkel

Mivel a vastag ágak levágása jelentős mennyiségű termővessző eltávolításával is jár, ha tavasszal végezzük akkor azzal elveszítjük már az aktuális évi termést is. Ifjítás után évekig nem számíthatunk számottevő gyümölcsmennyiségre. Sokan megvárják gyümölcsök esetén a termés beérését, és akkor csonkolják vissza a fákat. Ez kényelmességre is vall, mert nem elég, hogy vegetációs időszakban történik a beavatkozás, így még nyújtózni sem kell a gyümölcsért, csak a levágott, földre került ágakról kell leszedni azt. Bár ez valóban nem a legoptimálisabb a fa számára, ha megfelelően történik a sebek kezelése, túl nagy gond általában nem származik belőle.

A folyamat során először a már száraz ágrészeket távolítsuk el, majd a beteg részek következzenek, ezután pedig az egymást keresztező, a koronát besűrítő részeket ritkítsuk meg. Az ifjító metszéskor is törekedjünk arra - mint a rendszeres metszéseknél is - hogy olyan formát alakítsunk ki, ami szimmetrikushoz közelít, mivel az aszimmetrikus korona esetén az ágak könnyebben károsodnak egy vihar esetén. Az is lényeges, hogy a gallyak és vesszők olyan sűrűn és pozícióban álljanak egymáshoz viszonyítva, hogy a légmozgás jól át tudja járni a koronát és a benapozottsága is egyenletes legyen. Ennek nem csak a gyümölcséréskor van jelentősége, hanem folyamatosan. A csapadék és a reggeli harmat így hamarabb felszárad a levelekről, ami csökkenti a gombás-, és bakteriális betegségek előfordulásának a kockázatát. Gyümölcstermő bokroknál néhány idősebb részt tövig vágjunk vissza, ezzel ösztönözve a növényt arra, hogy a gyökérnyaki részből hozzon új hajtásokat.

Ne sajnáljuk ilyenkor…

Az ifjítás mértéke függ a növény állapotától, de fák esetén a koronaágakat akár felére, harmadára is visszavághatjuk. Bár a legtöbb növényben van annyi vitalitás, hogy ilyen csonkolás után újra hajt, ezt megkönnyítendő csak addig vágjuk vissza az ágakat, ahol még nem túl vastag és lemezesedett a kéreg, hiszen az ez alatti alvórügyek sokkal nehezebben hajtanak ki, mint azok, melyeket csak vékonyabb kéreg fed. A sebek lezárásáról soha ne felejtkezzünk meg, mert egy ilyen csonkolás a fa életében felér egy nagyműtéttel. A fasebkezelő paszta nem csak fertőtlenít, és zárja a sebet, hanem csökkenti a túlzott mértékű vízhajtás képződését is.

A visszavágás csak a kezdet

Azzal, hogy ágakat vágtunk le a fáról, még nem ifjítottuk meg, mivel ez egy több éves folyamat kezdete. A beavatkozást követő pár évben ne nagyon számítsunk még termésre, hiszen ez az idő inkább az új fiatal ágrendszer kialakításával fog telni. A visszavágásokkal egyúttal megszüntettük az egyensúlyt a gyökerek és a lombkorona mennyiségi arányai között. A földben ugyanis ugyanakkora gyökértömege maradt a növénynek, amekkora a régi, nagy koronát ellátta, ám ennek mérete most jelentősen megcsappant. Ezért rengeteg vízhajtást fog hozni a fa, melyek főként a levágott ágak körül jelennek majd meg. Ekkor elkezdődhet a hajtásválogatás folyamata. Ki kell választanunk, hogy a rengeteg hajtás közül melyek azok, amelyekből idővel vastag ágakat szeretnénk nevelni, és melyek azok (a többség) amelyeket eltávolítjuk. Ne sajnáljuk ezeknek az eleinte csenevész vesszőknek a ritkítását, mert ha sokat hagyunk belőlük, akkor egymás konkurenseivé válnak, egymás kárára növekszenek, de nem megfelelő ütemben. Eleinte elég furán fog kinézni az ifjított fa a vastag törzséhez viszonyított kis koronájával, de ezek az arányok pár év alatt helyreállnak, és egy életerős fa áll majd a régi, már-már kivágással fenyegetett helyén. A legrosszabb, amit tehetünk, ha az ifjításnak az ágritkítás részét elvégezzük, de az utána következő évben megjelenő hajtásokat nem ritkítjuk meg.