A dísznövények jelentős részét magról szaporítják, ami látszólag egyszerű folyamat. Néhány mag átvágásával ellenőrizni kell ezek életképességét, a vetés előtt pedig csíráztatási próbát kell végezni, ahol ellenőrizni lehet a mag csírázási erélyét (gyorsaságát) és a csírázási százalékot. Ezen folyamatokat vetés előtt mindig el kell végezni. Ilyenkor érdemes továbbá vízben áztatni a magokat: ez fajtól függően 1-10 napig is tarthat. Sőt sok esetben még ez is kevés, számos növény magja, meleg (15-20 Celsius-fok) és - vagy hideg (0-5 Celsius-fok) rétegezést is igényel, változó időtartammal, mely több hónapot is jelenthet, hogy a magnyugalom megszakadjon, ami genetikailag kódolt, hogy a csírázás meginduljon - olvasható a NAK oldalán.

Figyelni kell a megfelelő magágy kialakítására

A megfelelő aprómorzsás, gyommentes, ülepedett, tömörített, kellően nedves magágy kialakítására oda kell figyelni. A vetés mélysége is fontos, hiszen az ember többnyire a talajfelszínre vet, sorba vagy teljes felületre, a növényfajnak megfelelően. Ezután a mag átmérőjének legfeljebb kétszeresével, egyenletesen le kell takarni laza közeggel - például mosott homokkal - a magvakat. A takarást követően tömöríteni kell a közeget a magvakhoz. Vannak azonban fényen csírázó magvak is, melyek takarást nem igényelnek, ezt sem szabad elfelejteni.

A vastag magtakarást lehetőleg kerülni kell, mert úgy a csíranövény a tartalékjait felélve többnyire elpusztul, mielőtt a talajfelszínre törne. A magágy a csírázásig nem száradhat ki, így folyamatosan biztosítani kell a magágy nedvesen/nyirkosan tartását. A magágy árnyékolásáról is gondoskodni kell, mely rashel hálóval megoldható, ami védi a magágyat a gyors kiszáradástól az állatok kártételétől, majd a kelő csíranövényeket a túlzott napsütéstől.

Gyökeres dísznövények ültetése esetén különbséget kell tenni a szabadgyökerű, a földdel burkolt és az edényes növények között. Mostanra (április eleje) szabadgyökerű és kihajtott növényt már nem tanácsos ültetni. Fák esetében az ágakat, vesszőket 2/3-ukra kell visszavágni, sudaras korona esetén a vezérág emelkedjen a többi ág fölé. Mindenkor figyelembe kell venni a növény talajigényét: savanyú talajt igénylő növény esetén gyakran teljes talajcsere szükséges (savanyú tőzeges földkeverék), melyet agroszövettel béleljünk ki, így a későbbi visszameszeződés elkerülhető.

• Konténerbe, edénybe, kaspóba ültetéskor mindig ellenőrizni kell a földkeverék kémhatását (pH), mely 5.5 – 6.5 között ideális, ellenkező esetben tápanyag felvételi zavarok jelentkeznek.
• A közeg összes só tartalma - elektromos vezetőképessége (EC) is fontos, mely 0.5 -1 mS/cm értéknél optimális.
• A jó ültető közeg min. 50 % savanyú tőzeget tartalmaz, mely a megfelelő pH beállításhoz és a levegős szerkezet kialakításához nélkülözhetetlen.
• Tápanyag-utánpótlásnál a több hónapos hatástartalmú, az összes szükséges tápelemet tartalmazó szabályozott tápanyag leadású burkolt műtrágyákat érdemes használni.

Amennyiben több évig edényben tartott növényeket ültet át az ember, a gyökerek körbefutását akadályozza meg, 3-4 helyen vágja át a földlabdát és kicsit bontsa meg azt. Az ültetéskor a földlabda teteje a talajszinttel egy síkban legyen, vagy a gyökérnyakkal egyvonalban. A mély ültetés gyökérfulladást és oltvány estén az alany nemkívánatos legyökeresedését okozhatja.

Az öntözés kiemelten fontos az eredés érdekében, legalább a vegetációs időszak végéig. Ezt nem lehet a természetre bízni, így csapadéktól függően (10 mm alatt) szabadföldben hetente öntözni kell, míg az edényes növényeket a földlabda száradásától függően. Az öntözővíz pH tartalmára is oda kell figyelni, 7 pH felett savazni szükséges a vizet, beállítva 5,5 – 6,5 értékre (pl.: citromsavval), és kézi mérővel vagy teszt csíkkal javasolt ellenőrizni különben a közeg kémhatása emelkedni fog. Az öntözővíz EC tartalma 0,5 – 1 mS/cm között megfelelő. Érdemes pH és EC kézi mérőeszközöket beszerezni és folyamatosan ellenőrizni az ültető közegeink és az öntöző víz legalább e két paraméterét, így a termesztés folyamán számos problémától szabadulhat meg az ember.