Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A hajdani szocialista blokk egyik tagja, a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) vezetése már 1950-ben azzal gyanúsította meg az Egyesült Államokat, hogy amerikai repülőgépek krumplibogarakkal szórták meg a keleti tömb országait. A szándék nyilvánvaló: a nyugati nagyhatalom a termés tönkretételével szerette volna megrendíteni a keletnémetek és szövetségeseik mezőgazdaságát. Valójában a csíkos szárnyfedőjű rovarok már az 1870-es években megjelentek Európában (egész pontosan Németországban), a két világháború között pedig a franciaországi Bordeaux környékén is kiirthatatlannak bizonyultak.
A burgonyabogár-vésszel az NDK-kormány leginkább a saját alkalmatlanságát próbálta leplezni. A kártevők elszaporodása az 1950-es években ugyanis amiatt történt, mert nem állt rendelkezésre elegendő vegyszer, illetve amit legyártottak, annak nagy részét is a Szovjetunióba szállították. A kelet-németek tehát ott álltak "fegyver" nélkül a krumplibogárral szemben, és képtelenek voltak megakadályozni a rovarok gyors szétterjedését. Az amerikaiak "ármánykodását" később sem tudták bizonyítékokkal alátámasztani. Magyarországon 1947-ben bukkant fel a kolorádóbogárnak is nevezett kártevő a Győr-Moson-Sopron megyei Héderváron, és azóta is velünk él.
Nem a burgonyabogár az egyetlen példa az entomológiai hadviselésre, vagyis a hatlábúak biológiai fegyverként való bevetésére. A második világháborúban a németek maláriát terjesztő szúnyogokkal próbálták megtizedelni az Olaszországban partra szálló szövetséges erőket. A Rómához közeli pontini mocsarakban engedték szabadon a kis vérszívókat, de a nácik nem tudták, hogy az amerikai katonák megelőzésként már évek óta szedik - egyebek mellett - az Atabrine nevű maláriaellenes gyógyszert. A "csodafegyver" így besült, bár az olasz civil lakosság körében még évekkel a háború után is súlyosan pusztított a járvány.
A japánok ugyancsak a második világháborúban folytattak brutális biológiai hadviselést az Észak-Kelet-Ázsiában lévő hajdani Mandzsúria ellen. Pestissel fertőzött bolhákat és kolerával megbetegített legyeket dobtak le kínai városokra repülőgépekről, bizonyos források szerint félmillió ember halálát okozva. 1944-ben a japánok az amerikai légierő egyik csendes-óceáni bázisát is célba vették pestises szúnyogokkal, ám szállítóhajójukat egy tengeralattjáró elsüllyesztette.
Csaknem egy évszázaddal korábban, az amerikai polgárháború idején az északiak is rovarok bevetésével vádolták meg a délieket. Úgy vélték, hogy ellenségeik szándékosan terjesztették el náluk a Murgantia histrionica nevű poloskafajt, ami például a káposzta, brokkoli és retek lelkes fogyasztójaként okozott nagy kárt a termésben. A vád hihető, de alighanem megalapozatlan volt, a falánk rovar ugyanis nem a konföderációs államokból, hanem még délebbről, Mexikóból terjedhetett el az USA-ban.
Természetesen 1945-öt követően, a hidegháborúban szemben álló felek is rafinált biológiai fegyverek létrehozásán mesterkedtek. A szovjetek száj- és körömfájás vírussal fertőzött kullancsokat állítottak elő, míg az amerikaiak a sárgalázat terjesztő egyiptomi csípőszúnyog "hatóerejében" bíztak. Georgia államban állítólag 300 ezer fertőzetlen vérszívót szórtak ki a saját lakosságukra, hogy megvizsgálják a szúnyogok túlélési képességét. Éles bevetés esetén akár 600 ezer áldozatot is hozott volna az akció.
A rovarokat ugyanakkor jó célokra is lehet használni, jelenleg például az USA azon kísérletezik, hogyan lehetne kártevőket nagy tömegben alkalmazni a perui kokacserjék vagy az ópiumtermelő országok mákültetvényei tönkretételére.