Jöttek a hírek 10 napja, hogy kevesebb lesz a búza, még az oroszoknál is baj van. Szárazság tombol az USA-ban és Kanadában, az ausztrál termés is kérdéses. Elindult hát a piaci ár felfelé, és veszik a búzát folyamatosan. A MATIF-on a decemberi jegyzés tíz napja még 172,5 euró/tonna volt, most pedig közelítjük a 185 eurós tonnánkénti értéket. 2017. június végén is ezen a szinten jártunk, onnan egészen elszaladt az ár 194 euróig - szintén 10 nap alatt -, majd elindult visszafelé. Végül augusztus végén állt meg a tonnánkénti 171 eurónál, és aztán egészen mostanáig a 170-175 euró körül maradt.

"Deja vu" - már láttam!

Egyszóval ismerős a helyzet. Egy éve is a csökkenő terméskilátások, romló kínálati oldal volt a meghatározó a hírekben, és ez indította el az áremelkedést. Aztán júliusban minden jóra fordult. Az orosz búzatermés a májusi 67 millió tonnás előrejelzésről 72 millió tonnára, majd szeptemberre 81 millió tonnára javult.

Az ehhez hasonló helyzetek nagy károkat tudnak okozni. A gazda kivár az értékesítéssel, mondván, lesz az ár még jobb is. Pedig a tényleges betakarítási adatok és árszintek azok, amelyek megalapozzák az év további áralakulását. Ha a kereslet nem tartós, vagy olyan tényezők merülnek fel, mint tavaly az orosz termés növekedése, úgy könnyen le lehet csúszni a jó árakról. A határidős értékesítés viszont lehetőséget ad arra, hogy a tárolási kapacitásainkat kihasználva a bevételek érkezését és nagyságát időzíteni tudjuk.

Ami biztos: mind a búzánál, mind a kukoricánál a 2018/19-es szezonban az előrejelzések csökkenő terméssel és alig csökkenő felhasználással számolnak. Ez a készletek apadását hozza magával, ami önmagában is áremelő tényező, de ennek mértékét vagy a tartósságát nem ismerjük, hiszen az aratás még messze van. Ha a várható termés ismeretében a kialakult ár már nyereséggel is kecsegtet, akkor nem célszerű kivárni. A határidős eladás jó lehetőséget ad arra, hogy ha megvan az az árnövekmény, ami a költségeket fedezi, akkor rögzítsük az árat és a szállítás időpontját.

Meddig várjak? Számoljunk!

Nézzük meg egy konkrét példán, meddig érdemes várni. Ha a búza jegyzése Párizsban szeptemberre 181 euró/tonna, ésmárciusra 187 euró/tonna, akkor ez azt jelenti, hogy 6 hónapra havi 1 euró árnövekedést ítél a piac jogosnak. Ez az az összeg, aminek fedeznie kell a tárolást, árukezelést és természetesen a finanszírozást is. Ha ezt a számtant áttesszük forintra és a hazai árakhoz igazítjuk, akkor azt látjuk, hogy az új termésű malmi búza vételi ajánlati árszintje 43 ezer és 45 ezer forint között van tonnánként - helytől és paritástól függően. Az itthoni havi árnövekmény kb. 300-400 Ft/t, tehát 6 hónapra számolhatunk 1800-2400 forint többlettel tonnánként. Vagyis a betakarításkori árral szemben reálisan 44.800-47.400 forintos árat tudunk elérni márciusban.

A határidős eladás egyik fontos feltétele, hogy meg is kössük a szerződést. Ne csak "gondoljuk", hogy majd márciusban eladjuk a készletet, hanem döntsük is el, és tegyük meg. Természetesen nem kell minden tételt előre lekötni. A vevők nem csak egyszer vásárolnak egy évben, és magunknak is érdemes mozgásteret hagyni az értékesítésben. Az árnövekedés sem törvényszerű a tárolás során. A tavalyi év tapasztalata volt az is, hogy a kukorica exportára már júliusban is 150 euró volt tonnánként, és ez az ár változatlan maradt egészen áprilisig. Ha a forint árfolyama nem változott volna közben, más lenne most a kukorica ára is…

Egyszóval, ha azt látjuk, van már a munkánknak eredménye, becsüljük meg, és adjuk el, kössük le legalább a termény egy részét. Spekuláljon az, akinek a kombájnon vagy a tárolón nincs ott a bank széljegye…

Bidló Gábor, terménypiaci elemző
Prudens Ceres Kft.