A pettyesszárnyú muslicákat (Drosophila suzukii) az teszi veszélyes kártevővé, hogy őshonos muslicafajainkkal szemben nőstényeik erősen szklerotizált fűrészes tojócsővel rendelkeznek, melynek segítségével előszeretettel az érőfélben lévő, ép gyümölcsökbe helyezik tojásaikat, akár több tucatot is egyetlen málna- vagy szederszembe. Az egy-két nap alatt kikelő lárvák furkálásukkal hamar friss fogyasztásra alkalmatlanná teszik a gyümölcsöket, többek között másodlagosan károsító élesztőgombákat is szétterjesztve bennük.
Szerencsére hazánk klimatikus adottságai a földközi tengeri térségnél kevésbé kedvezőek a pettyesszárnyú muslica számára. A hideg tél, valamint a száraz, forró, kontinentális nyár egyaránt visszafogják a kártevő felszaporodását, ami még a faj számára kedvező, csapadékos években is csak a nyár második felére ér el veszélyes mértéket. Ebből következően a korai gyümölcsök (szabadföldi szamóca, cseresznye, meggy stb.) hazánkban nincsenek veszélyben.
Magyarországon a pettyesszárnyú muslicát 2012-ben észlelték először, 2014-ben azonban már az egész országban nagy számban volt fogható, sőt első kisebb gazdasági kártételét is tapasztalták Nógrád megyében, sarjon termő őszi málnában. A száraz, meleg nyarat hozó 2015-ös évben a kártevő nem okozott problémát, ugyanakkor a csapadékos, hűvös nyarú 2016-os évben augusztus második felétől országszerte súlyos károkat szenvedtek el a termelők a késői bogyósokban: szederben, sarjon termő málnában és bodzában. Szerencsére a szőlőt a faj kevésbé kedveli, abban jelentősebb elsődleges kártételt az eddigi nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján nem okoz.
Az idei, 2018-as évben a csapadékos június kedvezett a pettyesszárnyú muslica korai megjelenésének, az első egyedek minden előző évnél korábban, már június végén megjelentek a csapdákban, július elején pedig már muslicanyüvekkel fertőzött szedret találtak az ország délnyugati részén. Minden adott tehát, hogy amennyiben pár héten belül egy száraz hőhullám nem fogja vissza a kártevő felszaporodását, úgy ebben az évben ismét jelentős károkat okozzon, akár korábban nem érintett ültetvényekben is.
A faj jelenléte vörösboros-almaecetes csapdával, illetve a gyümölcsök boncolásával könnyen detektálható. Málna esetében a szedés gyakoribbá tételével csökkenthetjük a kártételt, a szeder ugyanakkor a bogyók fokozatos érése miatt jóval kitettebb. A vegyszeres védekezés lehetősége erősen korlátozott, többek között a friss fogyasztású gyümölcsökre érvényes élelmezésügyi határidők, illetve a kis kultúrákban engedélyeztetett rovarölőszerek kis száma miatt.
Kiss Balázs
MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Növényvédelmi Intézet
