Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Egészségesebb a bio?
Természetesen megoldható a termelés vegyszermentesen is, erről szól az ökológiai gazdálkodás, ami egyébként szintén nem mond le teljesen a vegyipar termékeiről, hiszen az olajos-kénes készítmények, a réztartalmú anyagok (ezek erősen vitatottak szakmai körben!), az alumínium-szilikátok, vagy a szappanok engedélyezettek. Emellett természetesen gondos növényváltással és -társítással, mechanikai gyomszabályoztással, valamint biológiai feromonok, csapdák és élő ágensek bevetésével lehet sokat tenni az állományért. Mindez sokkal több élőmunkát, gépi műveletet és költséget jelent, mivel egyik módszer sem rendelkezik olyan hosszú hatástartammal, mint ami a szokványos gazdálkodásban elvárt. Ennek oka pedig a módszerek hatásfoka: a kapált földön az első esők után újra kizöldül a gyom, a gombák elleni permetezést is meg kell ismételni, a kártevők pedig a kezelés után egy héttel már visszatérnek.
Mivel valamennyi stresszfaktor mindig éri a növényt, termésmennyisége sosem akkora, mint a konvencionális gazdaságban, a veszteség mértéke a legnagyobb gondosság mellett is 15 százalékosra tehető. Ez az adat egy 200 hektáros méretben dolgozó biogazdaságból származik.
A doktori értékezés a sokak számára mérvadó Kishantosi gazdaságban született eredményekre épít, ahol ebben az időpontban már 15 éve(!) folyt biogazdálkodás. Mint látszik, a termés legalább felét veszíti el a termelő pusztán amiatt, hogy a gyomszabályozás konvencionális módszereiről lemond. A helyzet valójában nem ennyire drasztikus, nagy rutinnal és jó gépparkkal ma már valóban tartható a 15-20 százalékos termésveszteség - legalábbis kalászosokban (a kertészet más lapra tartozik).
De semmi baj, a termelőnek így is megéri az ökológiai művelés, hiszen a biotermék 25-30 százalékkal drágábban forgalmazható (ismét nem a zöldségfélékre gondolunk, azoknál éppen a nagyobb termésveszteség miatt nagyobb az árrés is). Vevő azonban jobbára csak Budapesten és a nagyvárosokban akad, de nem a falvakban. Ott vagy megtermeli magának az ember, amire szüksége van - időt és költséget nem számolva -, vagy megveszi az első boltban a konvencionálisat, hiszen másra nemigen van pénze. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy akinek nincs pénze, az egye a rossz, egészségkárosító termékeket,
Mivel a biotermékeket nem védi gombaölő szer, felmerül a kérdés, hogy nem szennyezettebbek-e gombatoxinokkal? A gabonafélék esetén hazánkban a trichotecének közé tartozó DON-toxin, a T-2 és a HT-2 mikotoxinok jelenléte okozhat leginkább problémát. Ezek befolyásolhatják a hormon- és immunrendszer működését, károsíthatják a szaporodási képességet, az idegrendszert, a vesét, a májat. A Tudatos Vásárlók Egyesülete tavaly végzett egy vizsgálatot az emíltett toxinok jelenlétéről különféle lisztekben. A 19 megmintázott lisztből 13 származott ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból. Eredmény: nem volt kimutatható eltérés az ökogazdaságból származó, illetve a konvencionális termékek között a DON-toxin koncentrációjában. A termékek ára azonban széles skálán mozgott (199-1089 Ft/kg, találjuk ki, melyik volt a drágább). Az ár és a szennyezettség között azonban nem volt összefüggés. Vagyis a szegényebb vásárlói rétegek konvencionális termékei ebből a szempontból
A Tudatos Vásárlók Egyesülete arra figyelmeztet, hogy - függetlenül attól, hogy bio vagy sem egy termék - a korpa és a teljes kiőrlésű liszt a legkockázatosabb a toxinmennyiséget tekintve.
Persze nemcsak gombatoxinok, hanem szermaradékok is lehetnek egy termékben. Erre vonatkozóan olyan szabványok léteznek, amelyek betartását a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) folyamatosan vizsgálja. Idén februárban a Nébih 24 búzalisztet ellenőrzött. A növényvédőszer-maradék mérése során lisztenként mintegy 380 különböző hatóanyagot és azok bomlástermékét vizsgálták a hivatal munkatársai. Egyik liszt sem tartalmazott kimutatható mennyiségben növényvédőszer-maradékot.
Mennyire káros a környezetre a vegyszer?
Ha rosszul használják, nagyon! Nem véletlen, hogy a permetezés összes körülményét szigorú szabályok közé szorítják, a szer megvásárolhatóságától kezdve a kijuttatás helyének és idejének meghatározásáig. Igen, a rosszul kiszórt permetlé károsítja a vizeket, megöli a méheket és szegényíti a talajéletet, ezért a szabálytalan használatot büntetik. De értsük meg: a gazdáknak sem érdekük csökkenteni a beporzók számát vagy megmérgezni a termőközeget, hiszen ebből élnek, és ennek "gyümölcseit" eszik maguk is. A hatóságok szigorú munkája is hozzájárult ahhoz, hogy az engedélyezett készítmények ma már hektáronként pár grammos mennyiségben kerülnek ki a táblákra, ahol környezeti hatásra (víz, UV-sugárzás, talajkolloidok...) viszonylag gyorsan működésképtelenné válnak. A probléma ma már gyakran éppen az, hogy "nem hat a szer".
A vegyipari cégek igyekeznek megfelelni az elvárásoknak és tartani a tempót a szerkivonások ütemével, de mivel 10 évet vesz igénybe egy új készítmény kifejlesztése, ez nem lehetséges. A választható szerek palettája tehát gyorsabb ütemben szűkül, mint ahogy újak keletkeznek, ami egy újabb kockázati tényezőt generál: nehéz váltogatni a különböző hatóanyagcsoportokat, így a megcélzott szervezet gyorsan ellenállóvá válik vele szemben. Minél kisebb a szer ajánlott kijuttatási dózisa és minél gyakrabban vetik be ugyanott, annál valószínűbb, hogy felbukkan egy olyan biotípus, amelyik rezisztens vele szemben, és elterjeszti saját génjeit - így születnek a szupergyomok.
Míg egy táblán viszonylag könnyű a kultúrnövényt a gyomtól elkülöníteni (most tekintsünk el az egyszikű-kétszikű problémától), addig rovarból és gombából ezernyi hasznos élőlény is található a termőterületen - szinte lehetetlen a jót a rossztól külön kezelni. A rovarok esetén a kezelés idejének megválasztásával (méhkímélő technológia) tehetünk a legtöbbet. Ide sorolható a vetőmag rovarölő szerrel való bevonása (csávázás) is, ami a tábla teljes felületének többszöri lepermetezését váltja ki. A gombaölő szeres csávázás pedig a korai csíranövénypusztulást hivatott megelőzni. Csávázó anyaggal csak a magba, illetve a fiatal növénykébe behatolni igyekvő kórokozóktól és kártevőktől védjük az állományt, a környezet többi részét nem éri bántódás, szemben a permetezéssel, ami óhatatlanul bekövetkezik, ha a csíranövény nem védhető meg magkezeléssel.
A neonikotinoidok hatása egyes vizsgálatok szerint ennél jóval hosszabb időn át kimutatható: a repcén táplálkozó méhek a vetéshez képest 8 hónap múltán is rosszabb szaporodásbiológiai állapotba kerültek, mint a csávázatlan táblákon hordó társaik, míg mások a tájékozódási képességük romlásáról számoltak be. Ismét más kutatók nem jutottak eredményre, mivel nehéz a csávázószer, a környezetet érő egyéb permetszerek és a méhész gondatlanságából eredő kondícióromlás hatásait egymástól elkülöníteni. Végül a vitatott szereket - biztos, ami biztos - kivonták a forgalomból.
Ami pedig a gombákat illeti, érdemes megemlíteni, hogy ma már a konvencionális nagygazdaságokban is szívesen alkalmaznak olyan talajbaktériumokat és -gombákat, amelyek a szervesanyag bontásával, illetve a kórokozó mikroorganizmusok parazitálásával természetes módon csökkentik a talajban élő kórokozók számát, ezzel mérsékelhetővé válik a vegyszerhasználat.
Az állományszárítók enegedély-visszavonásának örültek a leginkább honlapunk laikus olvasói, mondván, hogy ezzel csak mérgeket viszünk be a terménybe, "a gyomos és beteg állományt tesszük fogyaszthatóvá". Nagyjából négyévente egyszer fogunk ki egy olyan évjáratot, amikor még a konvencionális gazdaságok hosszú hatástartamú szerei is csak félsikert hoznak. A deszikkáló szernek az a lényege, hogy ilyenkor megszabadítsuk a terményt a gyomoktól, melyek akár halálos mérgű magvakkal bírnak (lásd csattanó maszlag), illetve leállítsunk egy gombafertőzést, amelynek már észleltük az első jeleit. A gombatoxinok veszélyeiről fentebb írtunk. Azok a készítmények, amelyeket ilyenkor bevetnek, a környezetben lebomló anyagok. Az élelmiszerbe kerülő szermaradékok ellenőrzéséről fentebb már írtunk. Magyarán
Természetesen nem mindegy, hogy mivel permetezünk, de ne essünk át a ló túlsó oldalára. Ne örüljünk annak, hogy megszűnnek bizonyos technológia elemek, mert adott esetben fogyasztóként is a kárát látjuk. A termelő megértését már nem is kérjük, pedig egy esős májust vagy nyarat követően a sárral és a gyomtömeggel egyszerre küzd, miközben fogy a gázolaj és az idő, kopik a gép.
Mindezt tehát nem a vegyipar véldelmében, hanem azért foglaltuk össze, hogy laikusként is jobban értse a mezőgazdaság problémáit. A fejlesztések folyamatosan zajlanak, a jelenleg alkalmazott megoldásoknál 10 év múlva biztosan jobbak is lesznek. A lényeg az, hogy ne hajszoljuk bele a gazdát abba, hogy csávázószer híján négyszer permetezzen, vagy szupergyomokat neveljen ki a táblájában, ha pedig egyiket sem kívánja tenni, 30 százalékkal drágábban árusítsa a portékáját. Csak egyet kérünk: józanságot, és azt, hogy higyjen a Nébih vagy Tudatos Vásárlók tesztjeinek. A termelő is csak azt eszi, amit "főzött."
