Ipari területről jöttem, ahol százalékpontokért küzdöttünk, ez a szemlélet nem tűnt el bennem. Még mielőtt beszálltam volna a termelésbe, végignéztem a magyar és a holland paradicsomtermesztés költségstruktúráját. Tudtam, hogy a hollandokkal összevetve itthon mennyit nyerek vagy vesztek a fő működési költségeken, például a fűtésen, a bérhatékonytalanságon, a földterületen vagy a technológián. Jó közelítéssel megbecsültem, hogy milyen pozícióban leszek a versenytársakhoz képest" - mondja Márkus Zsolt, és azonnal el is oszlat néhány tévhitet az "előnyös" magyar adottságokkal kapcsolatban.

Márkus Zsolt

Magyar adottságok

Igaz ugyan, hogy több itthon a napsütéses órák száma, mint Hollandiában, ám a nyári kánikulában az éjszakai nagy meleg hátrányt jelent, hiszen nem tud pihenni a paradicsom. A termelési kapacitásunk ilyenkor 10-15 százalékkal alacsonyabb, mint a hollandoké. Hiába van termálvizünk a téli fűtéshez, ezt drága villanyáram szivattyúzza fel, és költséges a visszasajtolása is. Ezzel szemben Németországban például ingyenes éjszakai mélyvölgyi árammal fűtik fel a hőtárolókat. Bár olcsó a magyar munkaerő, több kell belőle egy hektáron, mint a hollandoknál, és mindenkit sújt a gyakorlati tapasztalatok általános hiánya ebben a szegmensben.

"Technológiai tudásban messze vagyunk még, hiszen a modern hidrokultúrás üvegházaknak nincs komoly hagyománya nálunk. Én magam is kimentem külföldre, ahol két hónapon át zöldmunkásként dolgoztam és tanultam, hogy testközelből láthassam a professzionális termelést. Sajnos itthon nincs fajtanemesítés, üvegházas technológia-fejlesztés.

Full automatizált működés

Márkus Zsolt a különösen édes és zamatos fajtákra specializálta magát, döntően koktél paradicsomokra. Egyikük, a Cukorfalat Brix-foka 12-es, azaz 100 grammnyi oldatban 12 gramm cukor édességet érzünk a kóstolásakor. Eközben egyetlen négyzetcentiméternyi föld sem található az üvegházban. Kókuszpaplanon, derékmagasságban ülnek a növények, a töveikhez egy-egy vékony cső hozza a tápelemekkel dúsított vizet. Saját laborjuk segítségével mérik a bejövő és a kimenő víz tápanyagtartalmát, pH-ját, nyomon követik a növényzet párologtatását. Nagyjából 30 különféle paramétert rögzítenek a növényházban, ezek alapján egy szoftver irányítja az árnyékoló ernyő be- és kihúzását, a fűtés be- és kikapcsolását - természetesen a napszaknak, évszaknak, a növényzet fejlődési fokának és egészségügyi állapotának megfelelően. A pontos és összehangolt működés következtében

Klímaadatok a monitoron

Bio vagy nem bio?

A munkaerő minőségi munkájánmúlik a hozamunk egyharmada - vallja Márkus Zsolt. Precizitás, sterilitás tapasztalható mindenütt. A dolgozók minden egyes megkezdett sorban új kesztyűt húznak, mielőtt hozzáérnének a növényekhez, és kamerarendszer ellenőrzi, hogy a fegyelem ne is lazuljon. A gyökerek erősítésére és védelmére egy talajgombát vetnek be, a levélzetet egy ragadozó fürkészdarázsfaj védi meg az üvegházi liszteskétől. Vegyszerekre gyakorlatilag nincs szükség - akár biominősítést is kaphatna a technológia, ha termőföld is lenne benne. Csakhogy abban túl sok a fejlődést akadályozó, talajeredetű kórokozó, ami a kontrollt megnehezítené

"Az emberek nagyon elfogultak a szabadföldi termesztés irányában, pedig ha belegondolunk, egységnyi területről az csak hatodannyi termést ad, mint az üvegház, és csöppet sem jobb minőségben. Gyakran róják fel az üvegházi termesztésnek azt is, hogy nagy az erőforrásigénye, ezért drága. Lehet, hogy magasabb a beruházási költsége, de a magasabb hozam és a kedvezőbb működési költség együtt már versenyképessé teszik a technológiát. Ráadásul a termék homogén minőségű és a beltartalmi értéke is jobb. Ez pedig stabilitást és kiszámíthatóságot eredményez a kínálatban, ami óriási előny a piacon."

A fürkészdarazsak "tojás" formájában érkeznek

Állandóság és még egy kis plusz

Hogy ez mennyire így van, azt hamarosan a piaci folyamatokkal is alátámasztja Márkus Zsolt. A spanyolok nagy zöldségtermelő régiójában, Almeriában pár éve indították be a 360 napos termelést, egyelőre kis területen. Olyan technológiát fejlesztettek ki, amivel télen-nyáron egyforma minőségben és áron állítják elő a portékájukat. Ehhez képest Magyarországon az év különböző szakaiban akár ötszörös árkülönbségek is kialakulhatnak a piacon. Ha a spanyolok nem párszáz, hanem több tízezer hektáron termelnek majd 360 napon keresztül, akkor olyan pozícióba kerülhetnek, amiből nem tudjuk kibillenteni őket.

Csak akkor van esélyünk velük szemben, ha tudatossá tesszük a vásárlókat. Németországban és Ausztriában a fogyasztók a hazai terméket választják a spanyol paradicsommal szemben, hiszen tudják, hogy annak nem kell egy hétig utaznia a pultokig. Az érettebben szedett áruhoz kevesebb vegyszert is használnak fel, így a végeredmény egy zamatosabb paradicsom lesz. De vajon tudja-e ezt a magyar fogyasztó is? És ha igen, ezek az előnyök mennyit érnek neki? - teszi fel a kulcskérdést az ügyvezető. A spanyol termék ugyanis mindig olcsóbb lesz, ami azt jelenti, hogy Márkus Zsolt kockázatot vállalt azzal, amikor idén úgy döntött, hogy háromhektárnyi felületet lámpákkal megvilágított, téli termelésre állít át. Itt éppen akkor kezd el érni az októberben kiültetett paradicsom, amikor a kertészet másik felén a januárban kitett növények befejezik az életciklusukat.

(Az írás Az 50 legbefolyásosabb személy a magyar agráriumban kiadványban megjelent cikk rövidített verziója.)