agrarszektor.hu • 2020. október 18. 11:30
Senki nem vonhatja kétségbe, hogy a koronavírus-járvány nagy hatással volt a szobanövény piacra is. A kijárási korlátozások alatt szép számmal gyarapodott a hobbikertészek száma, egyre többen próbáltak beltéri körülmények között növényeket nevelni. Az, hogy milyen növények a legfelkapottabbak, az mindig az aktuális trendtől függ, ami viszont biztos, hogy egyre népszerűbb a hidropóniás növénynevelés. Ez a módszer nem csak azért különleges, mert rettentő látványos, de a tudományos világban is előszeretettel élnek vele. De mit is jelent a hidropóniás növénytermesztés és hogy lehet otthon kipróbálni? A HelloVidék Megyeri Szabolcs kertészmérnököt és bloggert kérdezte meg.
Megyeri Szabolcs elmondta, hogy a hidroponikus vagy hidropóniás növénynevelés egy viszonylag új kertészeti irányzat, főképpen házi körülmények között, mezőgazdasági méretekben ugyanis már jó ideje folynak kísérletek, igen bíztató eredményekkel. Érdekesség, hogy ezt a metódust használják a Nemzetközi Űrállomás növénykísérleteinél is, hiszen az ottani steril viszonyok között a termőföld alkalmazása nem lenne megfelelő, olvasható a HelloVidék oldalán.
Az eljárás lényege, hogy a növények hagyományos talaj nélkül fejlődnek, ellátásukat speciális tápoldat biztosítja, gyökereik pedig különleges edényben növekednek. Gyakran a növény megtartása érdekében közegként agyaggolyókat vagy például kókuszrostot használnak, ezek támasztékot biztosítanak, a gyökerek beléjük kapaszkodhatnak, ráadásul ezek az anyagok magukba szívják, és folyamatosan, fokozatosan adagolják a tápanyagokat, magyarázta a kertészmérnök. Ez így ugyan egyszerűnek hangzik, ám a dolog ennél bonyolultabb. A nagyobb hidropóniás rendszereknél a tápanyaggal dúsított víz folyamatos vagy ciklikus keringetésére van szükség, és a termesztőhely kialakítása is szakértelmet igényel, valamint fontos a tápoldat összetételének precíz beállítása. Házi körülmények között siker érhető el egyszerűsített hidroponikus rendszerekkel is, esetenként még keringetésre sincs feltétlen szükség, persze ilyenkor a termeszthető mennyiség is szerényebb lesz, mondta Megyeri Szabolcs.
A szakember beszélt arról is, hogy az eljárásnak több előnye akad, mint hátránya. A fő jótétemény, hogy a föld mellőzésével egy csapásra kiiktathatók a talajban élő kártevők, baktériumok, valamint a vírusos növénybetegségek sem jelentenek akkora veszélyt, mint a kerti nevelésű termények esetében. Ezáltal a nevelés sokkal egyszerűbbé és problémamentesebbé válik. Az maga is előnyt jelent, hogy a módszer nem kíván termőtalajt, hiszen így olyan területeken is szóba jöhet a haszonnövény termesztés, ahol a talaj nem megfelelő (például szennyezett vagy gyenge minőségű), vagy egyszerűen nincs is talaj.
Utóbbi elsősorban a nagyvárosi körülményekre vonatkoztatható, azonban a fantáziát kissé szabadon engedve a hidropónia az űrutazás, vagy az idegen bolygókon való megtelepedés esetén is kulcsfontosságú lehet. A rendszer függőlegesen is kiépíthető, így roppant helytakarékos, másképpen nézve ugyanakkora alapterületen akár 4-5-szörös mennyiség is termeszthető, hiszen emeletesen is kialakítható a hidropóniás rendszer. A hidroponikus nevelés a vízzel is spórol, hiszen míg a kerti, szabadföldi termesztés során az öntözővíz javarésze eltűnik a talajban, addig a hidrokultúrás eljárásnál a vízveszteség alig mérhető, emelte ki Megyeri Szabolcs. A hátrányok közé sorolható, hogy a rendszer kiépítéséhez szakértelem kell, bár kisebb méretben már kaphatóak kész, azonnal használatba vehető hidropóniás termesztők. Szintén bonyodalom a tápoldat megfelelő összeállítása, ez ugyanis nem azonos a megszokott tápoldatokkal, tehát nem jöhet szóba a cserepesekhez, veteményesekhez használt, megszokott tápanyagok használata. Az összetettebb, emeletes, vagy függőlegesen kiépített rendszerek esetében a napfényt pótló speciális megvilágításra is szükség lehet.
Arra a kérdésre, hogy milyen növényekkel érdemes otthon kísérletezni, és hogy a szobanövények, illetve a zöldségek közül mely fajták alkalmasak erre, Megyeri Szabolcs elmondta, hogy a hidropóniás nevelést alapvetően a haszonnövények számára fejlesztették ki, hiszen az előnyei elsősorban ezen a területen láthatóak. Ennek ellenére meg lehet próbálkozni szobanövényekkel is, a módszer sajátosságai miatt elsősorban kisebb méretű zöldekkel, hiszen a termőföld biztos támasztékát ezeknek a példányoknak nélkülözniük kell. A dísznövények hidroponikus nevelése inkább dekorációs célú, a tetszetős, kettős falú üvegedények, a látható gyökérzet, és a tiszta, földmentes rendszer igencsak mutatós. A haszonnövények közül tulajdonképpen bármivel meg lehet próbálkozni, de elsősorban a hagyományos gyökereket fejlesztő zöldségek jöhetnek szóba, a helyigényes, mélyre hatoló gyökérzöldségek (például a pasztinák, a petrezselyem, a sárgarépa) nem a legmegfelelőbbek. A paradicsom, a paprika, a salátafélék, a káposztafélék, a spenót, a sóska, és a különféle fűszernövények mind jó alanyok.
Megyeri Szabolcs beszélt arról is, hogy a hidropóniás rendszer házilagos kiépítése kis léptékben nem különösebben bonyolult, bár már itt is vannak buktatók. A duplafalú neveldét úgy kell kialakítani, hogy a lyukacsos belső edényen a gyökerek át tudjanak hatolni, és kellő mértékben érjenek bele a külső edényben lévő vizes tápoldatba. Fontos a kellő méretek és arányok betartása, ez különösen a tápoldatra igaz, illetve nem jó, ha a növény nem tud megfelelően támaszkodni. A nagyobb rendszerek kiépítése már komolyabb barkácsmunkát igényel, és ebben az esetben keringető szivattyúra is szükség lesz, valamint biztosítani kell a szükséges mennyiségű természetes vagy mesterséges fényt. A saját kezűleg épített rendszereknél érdemes alaposan áttanulmányozni a vonatkozó szakirodalmakat, valamint az interneten számos videós segédanyagot is találhatnak a kísérletező kedvű hobbikertészek. A módszerrel még csak kacérkodóknak megfelelő lehet egy kisebb méretű, előregyártott hidropóniás nevelde, melyet már Magyarországon is egyszerűen be lehet szerezni, azonban ezek jellemzően nem olcsók.