Ezeket a hibákat sokan elkövetik ültetvénytelepítéskor: így lehet elkerülni őket

Az ültetvénylétesítést érdemes előre megtervezni, és leírva, pontról pontra meghatározni a a folyamatokat, hogy minden folyamat rögzítve legyen, mert így kevésbé maradnak ki fontos részek, technológiák - olvasható a NAK oldalán. Az sem utolsó szempont, hogy így van idő átgondolni a folyamatokat, és bármikor változtatni, pontosítani, még mielőtt egy "kapavágást" is elvégzett volna az ember. Műszaki leírásokat, méretarányos kiviteli terveket térképeket kell készíteni.

Telkesítés, tereprendezés, táblásítás

A gyümölcsültetvény telepítése előtt a területet fel kell osztani kisebb területekre, úgynevezett táblákat és utakat kell kijelölni, ahol a munkagépekkel, szállítóeszközökkel akadálymentesen lehet közlekedni. A szállítási és közlekedési utakat olyan szélesre kell tervezni és kialakítani, hogy a legnagyobb járművek szembejövő forgalma is megoldható legyen. Igy legalább 8-10 méter széles, vagy kisebb járművek eset 5-6 méteres szélességű és 100-150 méterenként kitérőkkel kialakított utakkal lehet az akadálymentes közlekedést biztosítani. A mellékutak optimális szélessége törzses ültetvényekben általában megegyezik a koronaátmérővel növelt sortávolsággal.

A telkesítést az alábbi szempontok szerint célszerű figyelembe venni:

• műszaki létesítmények helyeinek kitűzése (tárolók, gépműhely, szociális létesítmények és irodai épületek)
• gyümölcsfajonkénti táblák kitűzése
• utak, vízellátás (öntözési és kommunális célra), csővezetékek nyomvonalainak kialakítása
• szélvédő erdősávok nyomvonalainak kitűzése

A tereprendezés ma már nem a teljes terület átalakítását jelenti, hanem a kisebb felszíni egyenetlenségek, nagyobb kövek, estleges műtárgyak megszüntetésére szorítkozik. Abban az esetben, ha meglévő ültetvényt kell felszámolni, már nagyobb munkálatokkal jár, ugyanis a meglévő fák kivágása, majd a talajban maradó gyökerek kiszedését döntően földmunkagépekkel végzik. Ez esetben rendezetlen, gödrökkel és földkupacokkal tarkított terület marad vissza. A területet ebben az esetben homlokrakodós tolólappal ellátott markológépekkel lehet megfelelően elegyengetni, és telepítésre alkalmas talajfelszint kialakítani. Az ültetvény kedvező művelhetőségének szempontjából a legfeljebb 5%-os lejtős terület a legkedvezőbb, mert itt már érvényesül a téli hideg levegő lefolyása, és nem okoz számottevő eróziót. Az ennél meredekebb területeket régen teraszok kialakításával tették alkalmassá, azonban rendkívül költséges, és óriási környezetkárosítást okoz, ma az ilyen területeket füvesítik és így akadályozzák meg, illetve mérséklik az eróziót.

A táblásítás során meg kell határozni, az egyes gyümölcsfajok helyét, nagyságát, a táblaelválasztó és a táblákon belüli mellékutak nyomvonalát, szélességét, az ültetvény kerítésének nyomvonalát és távolságát a szélső sor, valamint az utolsó növénytől. Parkoló terület helyét és nagyságát, ami "szedd magad" értékesítési, illetve betakarítási formánál nagyon fontos tényező. A gépi anyagmozgatás és betakarítás általában nagyobb táblaméretek kialakítását teszi lehetővé, a táblák hosszát a betakarítógép típusa szabja meg. Rázógépes betakarításnál (törzsrázó gépeknél) általában 500-600 méter a kedvező táblahossz. Ribiszke betakarításánál, önrakodó ribiszkekombájn estében 250-300 méter hosszú táblák a célszerűek. A hosszú sorokban nehézkes a levágott gallyazat gépi kitolása, ilyen esetben sorközi nyesedékzúzást kell alkalmazni. A sorvégi fordulóknak legalább akkorának kell lennie, hogy egy teljes szerelvény (traktor és munkagép) is gond nélkül átfordulhasson a következő sorba. Ez általában az utolsó növénytől a kerítésig 8-10 m, és hozzáadva a végleges koronaátmérő felét. Abban az esetben, ha huzalos támberendezést alkalmaznak, úgy a feszítő tuskóktól kell mérni a távolságot, a koronaátmérő nélkül. Érdemes pontosan kimérni a fordulókat, mert sok bosszúságot tud okozni később, ha nem kellően gondolja át és méri ki ezeket az ember.

Talaj- előkészítés

Az elegyengetett és megfelelő talajfelszín kialakítása után talajmintát kell venni a terület különböző részein a 0-20, a 20-40 és a 40-60 centiméteres talajszelvényekből. A talajvizsgálati eredmények alapján, melyet akkreditált laboratóriumban kell elvégeztetni, meg lehet határozni a talajjavítás módját és mértékét. A laboratóriumi vizsgálati jegyzőkönyvben kérésre javaslatokat adnak az adott kultúrának megfelelő tápanyagmennyiség visszapótlására. Ha a talajvizsgálatok szükségessé teszik úgy, talajfertőtlenítést is kell végezni. A por és granulált formájú talajfertőtlenítőket a felszínre kell kijuttatni, majd be kell munkálni a talajba. A folyékony halmazállapotú szereket az ekékre szerelt folyékonyműtrágya adagolókkal lehet kijuttatni a szántással egymenetben a forgatási mélységbe.

A talaj tápanyagfeltöltésére, több módszer ismeretes:

• Hagyományos, teljes felületre történő tápanyagfeltöltés: nagy tőszámú, intenzív ültetvényekben, és bogyósok esetében alkalmazott módszer. Számos előnye mellett a kis tőszámú ültetvényekben tápanyagpazarló, mert az aktív gyökérzet a koronacsurgó alatti sávban található, és így a sorközben lévő tápanyagok a növény számára elérhetetlen.
• Sávos tápanyagfeltöltés (sorok facsíkjainak feltöltése): ezt a módszert a 4 méteres sortávolság feletti ültetvényekben, gépi ültetés esetén alkalmazzák. Jellemzően a facsík 1.5-2.5 méteres sávjára juttatják ki a talajjavító anyagokat, melynek előnye, hogy így sokkal több tápanyag jut az aktív gyökérzónába és így a növények kezdeti fejlődése erőteljesebb a hagyományos módszerrel szemben. Nem mellesleg gazdaságosabb, és célzottabb a talajjavító anyagok kijuttatása.
• Gödörásással egybekötött talajelőkészítés: leginkább házikertben alkalmazott módszer, ritkábban kisebb felületű árutermelő ültetvényekben is alkalmazzák, de ott az őszi szántás és a tavaszi tárcsázás, szántás elmunkálás előzi meg. Ez esetben elegendő, úgynevezett rókagödröt készíteni melyek mérete 30x30 cm nagyságú, amibe az oltvány gyökérzete kényelmesen elfér. Házikertben, abban az esetben, ha nem lehet, szántást vagy altalajlazítást végezni, akkor nagy méretű gödröket kell készíteni, melynek nagysága általában 1x1x1 méter körüli, amit többnyire fáradságos kézi munkával lehet kiásni. Itt érdemes az altalajt és a jobb minőségű feltalajt külön választani és lehetőleg érett szervestrágyával és egyéb talajjavító anyagokkal feljavítani a kitermelt talajt.

Sorok és tőhelyek kijelölése

Az ültetvénytelepítés előkészítő feladatainak utolsó mozzanata a sor és tőtávolság kitűzésé. Pontosan és precízen kell végezni, mert később az oltványok elültetése után, már ezen munkafolyamatot korrigálni nem tudjuk. Gondoljunk bele, milyen problémákat okoz, ha nem vonalban és párhuzamosan futnak a sorok, és a traktor a munkagéppel együtt nem fér el a sorban és beszorul, vagy nem pontos a tőtávolság kitűzése és igy nem tudjuk a megfelelő koronaformát szakszerűen kialakítani. Nagyobb területek esetén érdemes földmérő segítségét igénybe venni, főleg, ha dombos részei is vannak a területnek, aki a sorok pontos nyomvonalát kitűzi, így nekünk már csak a tőtávolságot kell kimérni. Már léteznek lézervezérlésű csemeteültető gépek is, melyeket jellemzően nagyobb összefüggő ültetvények esetén alkalmazzák. Ha magunk végezzük a kitűzést, szükségünk van 30- 50m hosszúságú mérőszalagra, szögprizmára. A sorok kijelölésére 60-80 cm es karokat verünk le, a tőhelyek jelölésére pedig vékonyabb 40-50 cm-es jelpálcák, bambusz is megfelelő, de fűz és bodza vessző is alkalmas, de vegyük figyelembe, ha frissen vágtuk és a területen marad könnyen legyökeresedik és kihajt.

A telepítés ideje

Általánosságban elmondhatjuk, hogy mérsékelt övi gyümölcsfajainkat többnyire ősszel telepítjük (október közepétől a fagyokig beálltáig) vagy tavassal az időjárástól függően a tartós fagyok elmúltától a rügypattanás megindulásáig. Konténeres burkolt gyökérzetű oltvány esetében a fagyott talaj kivételével bármikor ültethetünk, azonban a vízellátásról a csemete öntözéséről gondoskodni szükséges.

Gyakorlati megfontolásból a téli fiziológiai kiszáradásra érzékeny fajokat, mint főleg az őszibarack a kajszi és a héjasokat tavasszal érdemes ültetni. Az említett növényfajok és a csonthéjasok őszi gyökér fejlődése nagyon vontatott, mert kevés új felszívó gyökeret fejlesztenek, és hiába van a talajban elegendő nedvesség, a nem funkcionáló gyökérzet miatt, gyakorlatilag kiszáradnak tavaszra. Az almatermésűek és bogyós gyümölcsfajaink számára viszont a tavaszi ültetés kedvezőbb.

Az ültetési anyag előkészítése

Nagyobb ültetvénylétesítés előtt, a kívánt szaporítóanyagot mindenképpen előre meg kell rendelni, mert a faiskolák sem rendelkeznek, minden fajtából elegendő mennyiségű szaporítóanyaggal. Ma már bevett gyakorlat, hogy nagyobb mennyiségű tételeket, csak rendelésre, szerződéssel készítenek. A szerződésben meghatározzák a szállítás időpontját, helyét az oltványok alanyát a részemzett, vagy oltott nemes fajtát, a minőséget és a mennyiséget. A szállítás során fokozottan óvni kell a csemetét a kiszáradástól, melyet fóliatakarással és a gyökérzet nedvesen tartásával, és szükség szerint árnyékolással tudjuk megőrizni.

Az ültetési anyag előkészítése ültetésre a következő munkafolyamatokból áll:

• Fajtaellenőrzés a certifikált jelcímkék alapján.
• Fajták csoprtosítása, sérült gyökerek visszavágása ép metszlappal, érdemes vermelés előtt egy napra vízben felszívatni, hogy az esetleges vízvesztést pótolni tudjuk.
• Vermelés aprómorzsás talajban, vagy a legjobb homokban, hogy a légmentes vermelést biztosítani tudjuk.
• A vermelésről készítsünk kis térképet, hogy ha a jelcímkék esetleg leesnek, a fajták akkor is beazonosíthatóak legyenek.
• Majd a vermelőben az ültetési anyagokat alaposan öntözzük be.

Az ültetés kivitelezése

A területre lehetőség szerint, csak annyi ültetési anyagot vigyünk, amennyit egy munkanap alatt eltudunk ültetni, és ott is ideiglenesen vermeljük el a nővényeket. Szükség szerint pépezhetjük a növények gyökérzetét, melyet föld és víz összekeverésével sarat képezünk, melybe a gyökereket bemártjuk és ezzel a vízvesztésüket tudjuk megakadályozni, amig elültetésre kerülnek.

Kézi ültetés előtt ültetőgödröket kell ásni, Gödörásás előtt segédpálcákat használunk, melyeket az ültetőléc két bevágott végéhez szúrunk, majd az ültetőléc közepén kialakított bevágáshoz, ahová majd az oltvány gyökérnyakát illesztjük, szintén pálcát szúrunk, mely jelöli a gödör közepét. A gödör kiásása után az ültetőlécet visszaillesztjük a két szélső pálcához, majd az oltvány gyökérnyakának magasságában az ültetőléc közepén kialakított bevágásba helyezzük az oltványt. Nagyon fontos a megfelelő magasságba ültetni az oltványokat, mert a mély ültetés gyökérfulladást, a nemes esetleges legyökeresedését, a magas ültetés pedig instabil fákat és a gyökerek kiszáradását okozhatja. Ezzel a módszerrel biztosítható az optimális ültetési magasság, és a pontos tőhelyre való ültetés.

A gödör ültetés után a gödrök mellé kiosztjuk az csemetéket, az ültető gödörbe tehetünk érett szervestrágyát is, azonban közvetlen nem érintkezhet a gyökérzettel, starter műtrágya is elhelyezhető 2-4 dkg mennyiségben. A kiásott földmennyiség felét visszahúzzuk a gyökerekre, majd alaposan tömörítjük a talajt taposással a gyökerekhez, majd a maradék földet is visszahúzzuk és újból tömörítjük a földet, majd alaposan beiszapoló öntözést végzünk. Őszi ültetéskor felkupacoljuk a töveket, tavaszi ültetés esetén kitányérozzuk, mely az öntözővíz elfolyásmentes elhelyezésére szolgál. Tövenként legalább 15-20 liter vizet juttassunk ki a fák tövéhez ültetéskor, tavaszi ültetés esetén ajánlatos legalább kéthetente megismételni a vegetációs időszak végéig a biztos eredés érdekében.

Az ültetést követő feladatok

Az ültetvénylétesítés az ültetést követő feladatok elvégzésével fejeződik be. Az ültetésnél használt egyéb kisegítő eszközöket, anyagokat összegyűjtjük a területről.

A legfontosabb feladatok az alábbiak:

• Törzsvédő hálók felhelyezése vadkár elleni védelem miatt, őszi és tavaszi ültetésnél egyaránt érdemes.
• Kerítés mielőbbi befejezése, jellemzően vadhálót használható, melynek alját érdemes kicsit beásni, vagy lekampózni a vadak bebújásának elkerülése végett.
• Támberendezés, öntözőrendszer, víztározó kiépítése, de célszerű az ültés előtt elvégezni, mert akkor még a csemeték sérülésének veszélye nem áll fent.
• Egyedi támaszkaró kihelyezése az oltványok mellé, főleg nagyobb tőtávolságú központi tengelyes orsó koronaforma esetén, az uralkodó szél felőli oldalra, hogy a fák dörzsölésének veszélyét elkerüljük.
• Talajtakarás (árnyékoló trágyázás), mely csökkenti a talaj párolgását, kiszáradását, gyomosodását a gyökérzet környezetében. Napjainkban jellemzően a tövek vagy a facsík teljes takarását jelenti, szerves vagy szervetlen anyaggal (szalma, istállótrágya, fakéreg, komposzt és különböző színű és összetételű fóliák).

Az ültetvénylétesítés fizikai megvalósításán túl kiegészítő adminisztrációs teendők is vannak, melyeket a sok munka ellenére is figyelembe kell venni. Az ültetvény beruházással kapcsolatos minden fontos folyamatot, az üzemi naplóban kell vezetni.