Ezt sokan nem tudják a repcéről: így lesz garantáltan bőséges a termés minden évben

Felismerjük a tápanyaghiányt?

A repce egy kiemelkedő tápanya reakcióval rendelkező kultúrnövény. A termesztése során nagy energiaszükséglettel rendelkezik, viszont a felhasznált tápanyagokat jelentős termés és olajtartalom növekedéssel képes meghálálni. Az egyes tápanyaghiányok más és más tüneteket produkálnak, gyakran fel sem ismerjük vagy összekeverjük őket. Érdesem ismernünk az árulkodó jeleket, hogy segíteni tudjuk a növényünket, hiszen ez is egy mérvadó stresszfaktor lehet az állomány számára. A Timac Agro Hungária Kft. szerint az alábbiakra érdemes mindenképp odafigyelni:

• A nitrogéntápanyag hiánya fejletlen állományt és az idős levelektől kezdődő sárgulást eredményez. Ennek okán csökken az asszimiláció, az elágazások száma, lassú lesz a becőnövekedése, ami termés kiesést okoz. Megelőzhető a tavaszi nitrogéntartalmú szilárd vagy folyékony műtrágya kijuttatásával.
• A foszforhiány-tünetek a levélszélektől induló kékes, vöröses elszíneződésben mutatkozik meg, illetve elvékonyodik a levél. A foszforhiány gyenge gyökeresedést eredményez, valamint zavart virágzást és kötődést okoz, továbbá lassul a becők növekedése, ami terméscsökkenéshez vezet. Fontos, hogy már az alaptrágyázáskor használjunk foszfortartalmú műtrágyákat, illetve a tavaszi lombtrágyázáskor is pótolhatjuk, ha az alaptrágyázás ellenére is fellép a hiány.
• A káliumhiány miatt a növényünk jelentősen visszamarad a fejlődésben, ami termésdepressziót okoz. Az idősebb levelek szélén jelennek meg a klorotikus foltok, amit nekrózis vált fel, míg a fiatal levelek általában kékes-zöld színűek lesznek. Fontos az alaptrágyázás során a kálium típusú műtrágyák felhasználása, esetleg tavaszi lombtrágyázás során a hiánytünetek kialakulásakor ennek pótlása.
• A bórhiány tüneteit láthatjuk, ha üreges a gyökérzet és rothadás alakul ki, ami miatt az alsó szárrész is megfeketedhet. A következménye lehet a zavart virágzás, hajtáscsúcs elhalás, továbbá a terméscsökkenés és minőségromlás is. Fontos, hogy a lombtrágyázás során a mikroelemeket tartalmazó szilárd vagy folyékony műtrágya, lombtrágya tartalmazzon bórt, amely javítja a minőséget is.
• A kén szerepe is meghatározó a harmonikus növénytáplálásban, hiánya esetén a fiatal levelektől kezdődően a növény sárgul, törékennyé válik és felfelé csavarodnak a levelek, továbbá fakó lesz a virágzat színe. A kénhiány következtében az asszimilációs felület és a virágok száma, illetve a termés is csökkenhet, valamint a minőség is romlik. Kéntartalmú műtrágyák fejtrágyázás során történő kijuttatásával, vagy lombtrágya alkalmazásával pótolhatjuk a növényünk számára a hiányzó tápelemet.
• A magnéziumhiány során a levélérközök sárgulása látható, márványosodik a levél, súlyosabb tünet esetén kifehéredés is látható. Jelentősen csökkenhet az asszimilációs felület, levélhullást is előidézhet. Jelentősen csökken a termés és romlik az áru minősége.
• A kalciumhiány hatására hajtáscsúcs elhalás és hervadás következhet be, továbbá a levelek barnulni kezdenek. A repcének gátolt lesz a növekedése és terméscsökkenés alakul ki. Gyors felszívódású kalcium-lombtrágya segíthet a betegség elkerülésében.

Mivel az őszi káposztarepce a fokozottan tápanyagigényes növények közé tartozik, érdemes egy rendszerezett határszemlézést beiktatni, hiszen ha időben felismerjük a felmerülp tápanyaghiány jeleit, megakadályozhatjuk az esetleges stressz okozta tüneteket. A tavaszi vegetációs periódusban kiemelt szerep jut a könnyen felvehető tápanyagoknak, éppen ezért meghatározó ilyenkor a nitrogén és a foszfor, illetve a kellő mennyiségű kálium és a szükséges mezo- és mikroelemek megfelelő kijuttatása, biztosítása. Bár régiónként eltérő adottságú talajaink más és más tápanyagellátottsággal rendelkeznek, nem árt tisztában lenni az őszi káposztarepce fajlagos tápanyagigényével, hogy a rendelkezésünkre álló tápanyagokat a megfelelő mértékben optimálissá alakítsuk:

• Nitrogén - 50-60 kg/to
• Foszfor - 25-35 kg/to
• Kálium - 45-55 kg/to
• Kalcium (CaO) - 30-50m kg/to
• Magnézium (MgO) - 8-10 kg/to
• Kén (S) - 12-16 kg/to

Mikroelemek

• Bór (B) - 70-140 g/to
• Réz (Cu) - 8-16 g/to
• Vas (Fe) - 100-230 g/to
• Mangán (Mn) - 380-700 g/to
• Cink (Zn) - 110-220 g/to
• Molibdén (Mo) - 3-7 g/to

Az őszi vetésű állományok ebben az időszakban, így idén is, magas mértékű energiaszükséglettel rendelkeznek, érdemes jól pozícionált tápanyagutánpótlással támogatni amellett hogy stresszkezelést alkalmazunk. Ezek segítségével olyan fejlődési szakaszok produktivitása javítható, melyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a növény fejlődésében. Technológiai szintű alkalmazásukkal növelhetjük növény stressztűrő képességeit, ami csökkenti az évjárathatás kockázatát. Emellett elősegíthetjük a termékenyülésben és a termésfejlődésben is.

Növelhetjük a növény stressztűrő képességét a biostimulátorokkal. De mik is ezek pontosan?

Kevesen gondolnák, hogy a biostimulánsok tulajdonképpen a legkorábbi mezőgazdasági inputokkal említhetők egy lapon. Felismerték, hogy bizonyos hatóanyagok és molekulák stimulálni tudják a növényi anyagcsere folyamatokat, ezzel gyorsítva a növény fejlődését és növekedését. Ezek a hatóanyagok számos bioaktív vegyületet tartalmaznak, amelyeknek hatása csak kis részben ismert egyenlőre. Az ezekből készült, általában levélfelületre kijuttatandó termékek javítják a növény hasznosítási hatékonyságát. Növelik a fotoszintézis aktivitását, és fokozzák a növények abiotikus stresszel szembeni tűrőképességét, csak úgy mint a gombákkal, baktériumokkal, vírusokkal szembeni ellenálló képességét.

A biostimulátorok tulajdonképpen a bioaktív összetevőket tartalmazó szerves anyagokból nyert kivonatok. Leggyakrabban ásványi elemek alkotják, esetenként huminsavak, vitaminok, aminosavak, kitinek, de találhatunk a biostimuláns szerek között algák által termelt kivonatokat, hormonokat is, például citokininek, auxinokat, vagy más hormon jellegű anyagokat.

Bár jellemzően nagyon megsokasodott a biostimulátorokat forgalmazó cégek száma, mégis sokan nem ismerik a jótékony hatásukat, a hatékonyságukat és a hosszú távú növény egészségügyi tulajdonságaikat. Ezekkel az anyagokkal javítható a növény teljesítménye a termesztés során még a változó feltételek mellett is. Fontos megjegyezni hogy ezekkel az oldatokkal hosszú távra érdemes tervezni, hiszen a talajkondícionálás nem csak az adott évi termésátlagot segíti, optimális szintre hozható a talajállapot, így a következő vegetációs időszakokban is kedvezőbb közeget nyújt a növények számára, elérhető és hasznosítható tápanyagokkal kiegészülve.

Mégis miben tud többet nyújtani a biostimulátor?

• a növényi anyagcsere hatékonyságának javítása a hozamnövelés és a jobb termésminőség céljából;
• az abiotikus stresszfaktorokkal szembeni tolerancia növelése;
• a stressz hatására fellépő, anyagcsere-engyensúlyvesztéses állapotból történő felépülés meggyorsítása;
• a tápanyag-, illetve vízhasznosítás hatékonyságának növelése;
• a termés minőségi paramétereinek javítása, pl. gyümölcskultúrákban a cukortartalom növelése, a gyümölcsszínesedés vagy a magkötés elősegítése;
• a talaj termékenységének fokozása, különösen a talajban élő, hasznos mikroorganizmusok szaporodásának elősegítése révén.

Milyen szempontokat érdemes figyelembe vennie a termelőnek a megfelelő biostimuláns készítmények megvásárlása és alkalmazása előtt?

A hagyományos műtrágyák széles választéka mellett, ma már számos növekedés szabályozó, és biostimuláns érhető el a piacon. Ez a “bőség zavara" a nem kellő szakértelemmel és odafigyeléssel történő készítmény használat során ( több különböző készítmény együttes használata következtében történő hatáskioltás) azonban sajnos nem fogja segíteni növényünket, ellenkező esetben, negatív hatást gyakorolhat a mennyiségi és minőségi paraméterekre. Ezért nagyon fontos hogy a biostimulátor kiválasztásakor és annak használata során átgondolt, rendszerszemléletű megközelítést alkalmazzunk. Sajnos egy biostimulátor hatóanyaga, hatékonysága nem csak fajonként lehet eltérő, de egyes fajták között is gyakran tapasztalhatunk különbségeket. Sőt, gyakran ugyanazon fajta esetében is függ a szer hatékonysága a környezeti behatásoktól, tényezőktől, valamint a dózistól és a kijuttatás idejétől. Ezek a feltételek gyakran megnehezítik hogy általános megállapításokat tegyünk, vagy megítéljük a szerhasználat eredményességét, amikor azt egy másik kultúrán, vagy eltérő abiotikus stresszhelyzetben próbáljuk ki. Érdemes tehát megfogadni a gyártók és forgalmazók által ajánlott technológiákat, ajánlataikat, illetve a szaktanácsadók segítségét kérni.

Nem ismerheti mindenki az egyes biostimulánsok működését vagy együttes hatását. Mivel a biostimulánsok jellemzően komplex összetételű kivonatok, nehéz az elérni kívánt fiziológiai hatáshoz egy konkrét összetevőt rendelni. Azt azonban, hogy pontosan milyen összetevőkből áll egy adott biostimulátor készítmény és milyen technológia áll előállításának hátterében, a gyártók többsége egyfajta titokként kezeli. Az azonban biztos, hogy a termékfejlesztés rögös útján az első lépés a növény(ek) és az ökoszisztémák alapos és beható vizsgálata, majd ezt követi a hosszú kutatómunka, amely (szerencsés esetben) új, bioaktív komponens azonosításához vezet. Fontos tudni, hogy a biostimulátorok nem önmagukban hoznak eredményt, hanem kiegészítői lehetnek az organikus és ásványi, azaz a műtárgyázásnak, valamint az integrált vagy a biológiai növényvédelmi technológiáknak. A növényi anyagcsere felgyorsítása több könnyen felvehető tápanyagot is igényel, ezért számos olyan termék kapható a piacon, ahol a makro- és mikrotápelemek, valamint biostimulátorok speciális keverékei kerülnek összeállításra. A biostimulátorok részben gyökéren, szántóföldi növénytermesztésben jellemzően levélen keresztül felszívódva fejtik ki hatásukat. Ezért kihívást jelent a gyártóknak a kifejlesztésre kerülő termékek fotostabillitása és esőállékonysága. Továbbá a hatáskifejtésért felelős molekulák ne induljanak gyors bomlásnak a levél felszínén.