A kultúrnövények védelme a fertőzésektől és betegségektől

A növényeket károsító kórokozó baktériumok és gombák elleni védelem, ezek visszaszorítása a gyökérzetből szintén egy nélkülözhetetlen funkciója a mikrobiális közösségnek. jelenlegi ismereteink szerint a következő mechanizmusokkal támogatják a növényeket a kórokozók, kártevők elleni harcban:

• indukált rezisztencia kialakítása
• antibiotikum-termelés
• antifungális anyagok termelése
• sziderofor termelés
• hidrogén-cianidok előállítása
• kitin-, cellulóz-, fehérjebontó enzimek termelése
• gyökérkolonizáció

A kémiai szerektől, vegyi megoldásoktól függőség csökkentése, az emberek egészségének és ezzel együtt a környezet megóvásának érdekében a biokontroll szervezetek használata általános gyakorlattá vált a mezőgazdaságban mára. A hasznos mikroorganizmusok mennyiségét megfelelő agrotechnológiai rendszerekkel, növényzettel, tápanyagutánpótlással, talajoltással lehet és kell is befolyásolnunk. Hogy mikor melyiket alkalmazzuk továbbra is ránk van bízva belátásunk szerint, ám ha kételyekbe ütköznénk érdemes felkeresni az adott talajoltó baktérium készítményeket forgalmazó cégek szaktanácsadóit, akik az elméleti és gyakorlati tudásukkal biztosan egy szakszerű segítséget tudnak nyújtani a továbbiakban.

Állandó problémaforrás a gyomnövények megjelenése. Mire figyeljünk?

A gyomnövények gátolják a kultúrnövényünk elől a tápanyag- és vízfelvételt, agresszíven elnyomják a kelő repcénket, állandó fejtörést okozva a termelő számára. A gyomnövényekkel állandó versenyt vívó fiatal repcenövények gyengén nőnek, folyamatosan küzdenek a fényért, emiatt elnyurgulnak és erőtlen gyökérzetet fejlesztenek. A gyengébb állományok sokkal kitettebbek a stresszhatásokra, megnő a kifagyás kockázata. A tavaszra megritkult, megviselt növények később valamennyire regenerálódnak, de az oldalelágazások sokkal gyengébbek és ritkábbak az optimálisnál, így teret adnak a további gyomosodásnak. Sajnos az elágazódások számának csökkenésével csökken az becőszám, így a terméshozam is. Az bebizonyosodott hogy a ritkább térállás, a megfelelő tápanyagutánpótlás, és az alacsonyabb vetőmagnorma az őszi gyomirtást mellett szól.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, bizton kijelenthetjük hogy az ősszel kelő kétszikű gyomok közül a pásztortáska, ebszékfű és a pipacs okozza a legnagyobb problémát a kultúrnövényünkben. Bár a pásztortáska és a tarsókafélék nagy borításban képesek elhatalmasodni, mégis a legveszélyesebb az ebszékfű, amely agresszív, és nagy elnyomóképességű. Ez a nagy elnyomóképessége abból ered, hogy a vegetáció végére akkora zöldtömeget hoz létre, hogy nagymértékben képes a repce fölé nőni. Így a vegetációban nem csak elvonja a tápanyagot és a vizet a repcenövénytől, de hátráltatja a fényhez jutáshoz és az egészséges növekedéshez, emellett nagyon megnehezíti az aratást. A nehezített betakarítás pedig további pergésveszteséget okoz. Ebből kifolyólag a rosszul kivitelezett gyomirtásnak nem csak a vegetáció, de a betakarítás során is komoly termésveszteség lesz a következménye.

Az egyszikűek közül a fő ellenség az kalászos-árvakelés, de nem szabad megfeledkeznünk az egyszikű gyomnövényekről sem, mint a nagy széltippan, a parlagi ecsetpázsit vagy a terjedőben lévő vékony egércsenkesz. Ezek mind akadályozzák a kultúrnövényünk egészséges fejlődését, megjelenhetnek a kalászos vetésekben is, és csak erre specializált, komoly odafigyeléssel és szakértelemmel gyomirtással lehet ellenük hatékonyan védekezni. A szántás nélküli talajművelés miatt ezek a fajok egyre inkább terjednek, és nagyon fontos, hogy a repcében is megakadályozzuk a maghozásukat.

Rovarkártevők a repcében

A rovarok elleni hatékony védekezési mód az előrejelzésekre alapuló kezelések pontos idejének meghatározása. Nem tanácsos a rovarok elleni védekezés idejét csak azért eltolni, hogy egy másik technológiai beavatkozással együtt megspóroljunk egy kört (pl. gyomirtással). Bár igaz hogy költséghatékony megoldásnak tűnik ez a módszer, de a késedelem miatt elszenvedett kártétel sokkal nagyobb költségeket tud okozni. A táblaszintű döntéseket érdemes rendszeres határszemlékre alapozni, amely bár időigényes, de meglehetősen megtérülő és kifizetődő ráfordítás. Pontos időzítés esetén, előfordulhat hogy 4-5 rovarölőszeres beavatkozás elegendő lesz.

Kezdetekben a kis repcenövénynek több károsítója van, amelyek már korán, akár szikleveles korban a kelő félben lévő állományt megtizedelhetik. Ilyenek például a földibolhafajok. Szintén komoly kárt okoz a fiatal növényben talajszinten a mocskospajor (vetési bagolypille lárvája). Egyre többször hallunk és olvashatunk a kis káposztalégy nyüvének kártételéről. Az ősszel kicsit később jelentkező károsító pedig a repcedarázs-álhernyó.

A kora tavasztól folyamatosan betelepedő ormányos fajok közül a nagy repceormányos és repceszár- ormányos okozzák a legtöbb és legjelentősebb gazdasági károkat. Jelenlétükkel gyengítik a növény állóképességét, szárazságtűrését, egészségét - egy szóval a stressztűrő képességét. A megtámadott növényeken lévő károk utat nyitnak a fómás fertőzéseknek, a növény lankadni kezd, fejlődésben visszamarad, hervad és becői nem telnek ki. Ennek következtében csökken a termés mennyisége, nő a megdőlés veszélye.

A fentiek alapján tavasszal az első rovarölő szeres permetezést a kártevők betelepülésének megindulása után néhány nappal, programszerűen, kötelező módon el kell végezni. A betelepülés ideje számít, mert ha ezután ismét le is hűl az idő, az ormányosok már ott vannak a táblán (a repce tőlevélrózsájában, esetleg a talajrögök között), és károsítanak. Az ormányosbogarak betelepülése a kora tavaszi időszakban folyamatos, intenzitása az idő melegre fordultával növekszik.

Amikor a hőmérséklet néhány órára átlagosan 15 °C fölé emelkedik, megjelenhetnek az első repce-fénybogarak. A kártevő fő kártételi ideje a virágzást megelőző, zöldbimbós állapot. Ilyenkor a virágbimbók még egy csomóban vannak jelen. A fénybogár táplálék (virágpor) után kutatva átrágja a bimbókat és megsérti a bibét. Ha a bimbós állapot elhúzódik (a repce zöldbimbós állapotától kezdődően tartósan hűvös az időjárás) különösen nagy kárt tudnak okozni. A károsított virágból nem fejlődik becő. (A virágzati tengelyen csak a rövid virágnyelek maradnak.) Virágzás idején a fénybogár kártétele már elenyésző, mert a bibe megsértése nélkül hozzájut a táplálékául szolgáló virágporhoz. Csapdázása a gyakorlatban az ormányosokkal együtt folyik.

A repce-fénybogarak esetében a védekezés szükségességének megítéléséhez azonban nem a csapdák fogása, hanem a növényvizsgálat nyújt megbízhatóbb információt. Átlagosan 3-5 db repce-fénybogár imágó/növény észlelésénél már aktuális lehet a védekezés. A védekezési döntés meghozatalánál érdemes figyelembe venni, hogy amikor még csak a kis bimbókezdeményeket vagy a zöld bimbókat látjuk és az időjárás hosszabb távon várhatóan hűvös marad, már kisebb létszámú (1-2 db imágó/növény) repce-fénybogár is jelentős kárt tud okozni.